- Bob Dylan korunk költője?
- Dylan nem az első volt, aki költészetet vitt a rockba, de először tette nyilvánvalóvá, hogy költészetnek, zenének, az amerikai dél nagy blues-hagyományainak, a fehér példaképeknek (élükön Woody Guthrie-val) miféle szintézise képzelhető el a hajnalodó ellenkultúrában. Amikor a ’80-as években felmerült bennem az ötlet, hogy Dylan verseiből kötetet kellene kiadni, a felkért lektorunk finoman eltanácsolt az ötlettől. Bob Dylan, mint korunk költője? Harmatos ökörség, mondta Allen Ginsberg fordítója. Azé a Ginsbergé, akinek másik magyar fordítója, Eörsi István 1986 augusztusában a Petőfi Csarnok színpadán Hobóval és Ginsberggel közösen adta elő a Halál apa blues-t, vagyis rockkoncert részese lehetett korunk költőjével. A Magyar Narancs-ban, a fordításról szóló rovatomban tavaly ősszel Ginsbergről írva jutott ez eszembe. És hogy mégsem ő számít sok-sok éve Nobel-jelöltnek, hanem Bob Dylan. Végül jött a hír, hogy Dylan kapja 2016-ban az irodalmi Nobel-díjat.
- Mennyire befolyásolta a díj odaítélést Dylan politikai szerepvállalása?
- Életművéhez az egyik dalcíme lehet a kulcs: It ain’t me, babe. Ez nem én vagyok, nem az vagyok, akinek hisztek, nem az, akit prófétának kinéztetek. Krónikák című könyvében is megírja, hogy huszonhárom-huszonnégy éves korában olyan sztár lett, hogy szinte az életét kellett féltenie. A direkt politikai szerepvállalás egyébként a ’60-as évek közepe óta nem jellemzi Bob Dylant. Ez persze nem változtat azon, hogy a legnagyobb dalai mégiscsak egy korszak, egy életérzés valóságos himnuszaivá lettek. De a protestdalnak számító Blowin’ in the wind sem mozgósít. Azt én például úgy fordítottam, hogy Mit fúj a szél. Nem elfújta, hanem fújja a szél. Mármint azt, amit tenni kell. Ne várj, hogy megmondják, tudni fogod magad, mit kell lépned: ezt hirdeti ez a dal.
- Ki lehet a valódi Bob Dylan?
- A Bob Dylan álnév, amit maga választott. Ennek a névnek Dylan Thomashoz van a legkevesebb köze. A költészet felől nézve: a lírai én neve. Egy szerep, ha úgy tetszik. Persze minden művészet szerepjáték. Ha úgy hisszük is, hogy a költő a „lelkét” adja a versbe, akkor sem tudhatjuk, hogy végső soron kicsoda az, aki verset ír. A Bob Dylan álnevű személy a valóságban például inkább visszahúzódó és zárkózott alak. Ez az időskori koncertjein nagyon látszik is már: nem az a zenész, aki integet a közönségnek, vagy diskurál vele. Néha még öregemberesen hátat is fordít neki.
- Nehéz volt a most Dalok címmel megjelent dalszövegeit magyarra ültetni?
- Fontosnak tartottam, hogy ne csak „leműfordítsam” ezeket a szövegeket, hanem prozódiailag is stimmeljenek, ha egyszer így is, úgy is hallom közben a szerző hangját. A legelső Dylan-fordításaim amúgy előadásra készültek.
- Melyik volt a legelső fordítása?
- Az It ain’t me babe. Az idei könyvfesztiválon a lányom, önmagát gitáron kísérve, elő is adta. Én szájharmonikáztam hozzá, és terceltem neki.
- Most magyarul is megjelent Bob Dylan Krónikák című memoárja. Vajon, valaha elkészül a beígért második és harmadik kötet?
- Szerintem a cím részét képezi az, hogy Első kötet, bár ez picit felveti annak a gyanúját, hogy ez is egy szokásos Dylan-féle trükk. Az is elgondolkodtató, hogy a könyv a Krónikák címet viseli, ugyanakkor egy krónika az időben előre halad – és az, aki kézbe veszi ezt a művet, láthatja, hogy ezt nem ez jellemzi. Nem igazi életrajz ez, és „titkokat” sem fed fel, Dylan gondolkodásmódjáról viszont sokat megtudunk.
- Apró módosításokkal megjelent a Dylanről írt kötete is, Bob Dylan (Dal/Szöveg/Póz) címmel. Mennyire aktualizálta az új kiadást?
- Nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy harminc év eltelt a megjelenése óta, ezért sok lábjegyzetet írtam a szöveghez. Amikor 1984 táján nekikezdtem az életrajz megírásának, Budapesten jószerével még Dylan-lemezeket sem lehetett kapni. Egy nem hivatalos ösztöndíjjal szerencsére épp Londonba mehettem. És egy hónapig ültem aztán a British Library-ben: olvastam, amit csak lehetett Dylanről és Dylantől. Egy ottani zenekritikus azt javasolta, hogy pattanjak vonatra, mert Birminghamben vagy hol, egy filmklubban egyetlen vetítésen látható lesz Pennebaker 1966-os Dylan-filmje, a Don’t Look Back. Arról a vonatról akkor lekéstem. Ma bezzeg nemcsak az életműre, hanem ennek a filmnek bármelyik jelenetére is bármikor rákattinthatok a neten.
