Anna-estek Füreden

Balatonfüreden az Anna Grand Hotel Mediterrán udvarán július 26-án este hétkor Annák címmel rendeznek beszélgetést és irodalmi estet, melyen Ráckevei Anna színművész, Götz Anna színművész és Trokán Anna színművész működik közre. Kiderül: mi a közös a három hölgyben, akik eddig még sosem szerepeltek egy színpadon.

Szerző

Vetített kőomlás

Publikálás dátuma
2017.07.18. 07:45
Fotó: Armin Bardel
Verdi Rigoletto című operáját mutatták be a Szentmargitbányai Kőfejtőben. Fényfestéssel, vetítéssel, erős látványelemekkel.

Úgy látszik, az eső fontos kelléke a Szentmargitbányai Kőfejtő operapremiereinek. Két évvel ezelőtt a Toscát mosta el majdnem az eső, a magyar újságírók csapata hosszú várakozás után fel is adta és hazaindult. Később aztán már kevésbé borún estén sikerült megnézni a látványos produkciót. Most pedig a Rigoletto kezdete előtt gyűltek össze már csaknem rutinszerűen a felhők a kőfejtő előtt és csaknem egy órán át jött is a szinte már megszokott eső. Többen a toalettek fedettségét kihasználva húzódtak beljebb. Aztán fél órás késéssel elkezdődött az előadás, akkor éppen nem esett. A hatalmas színpadon geometriai alakzat, dodekaéderekből álló jókora installáció, fölötte hosszú lépcső, jelezve és elkülönítve az operában megjelenő különböző világokat, rétegeket.

A látvány már az elején impozáns, aztán ez csak fokozódik. A korábban a fényekkel dolgozó francia Philippe Arlaud rendezőt ezúttal is a világítás és a kőfejtő inspirálta látvány izgatta leginkább. És ez a része az előadásnak mondhatni hibátlan. Arlaud vetít, fényt fest, minden bizonnyal a több ezernyi nézőnek a kedvére tesz azzal, hogy újabb és újabb ötlettel fejeli meg a látványt. Nagyon szép, amikor Gilda lelke a sziklákra vetítve képpel szimbolikusan a mennybe megy. A színpadi geometriai formák is mint Demoklész kardja egyfajta veszélyt jelezve megjelennek vetítve a sziklákon.

Az esővel még az első felvonás alatt is meg kellett küzdeni. Leginkább a Gildát megformáló remek spanyol szopránnak Elena Sancho Peregnak, aki az egyik legfontosabb áriáját a szakadó esőtől mit sem zavartatva énekelte el. Ő egyébként az énekesek közül színészileg a legmarkánsabb. A címszerepet játszó Vladislav Sulimskynak alkatilag is jól áll a szomorú bohóc figurája, Andrea Uhmann szellemes, jópofa jelmeze ezt fel is erősíti. Nagyon kellemes a hangfekvése és szépen is énekel a mantovai herceg szerepében Yosep Kang. Megjegyezhető karakter Sparafucileként Sorin Coliban és Magdalenaként Annely Peebo.

Passió és operaPhilippe Arlaud nagyon sok szereplőt mozgat magabiztosan, a hercegi udvar pirosba öltöztetett tagjai szintén remek látványt nyújtanak. Kifejezetten jól szól az Anja Bihlmaier által dirigált Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekara, bár látni nem látjuk őket, csak a tapsrendben, mert menet közben a sziklák mögött rejtőznek. Az előadás végén a drámai végkifejlett csúcsán a sziklák is leomlanak, szerencsére nem igaziból, hanem a vetítésnek köszönhetően. Ez a momentum jól jellemzi az egész produkciót is. Vetítésben nagyon erős.

Közép-Európa egyik legrégebbi ma is működő kőfejtőjében a hatvanas évektől kezdve rendeznek passiójátékokat, 1996-tól pedig operaelőadásoknak is helyet ad. Az első operaprodukciót, a Nabuccot Wolfgang Werner mutatta itt be. Akkor még a kőfejtőben nem volt kiépített infrastruktúra, csupán három előadást rendeztek, amelyre tizenegyezer néző volt kíváncsi. Négy évvel később már 100 ezer nézőt vonzott a sorozat a csúcsidőszakban a dupláját is elérte a nézőszám. Egyik évben passiójáték, másikban opera kerül színre. Két éve a Tosca, tavaly pedig amikor a nagyobb színpadon passiójáték ment, a kisebb színpadon A szerelmi bájital volt műsoron. A kőfejtő színpadi és nézőtéri beruházását, korszerűsítését az Esterházy Magánalapítvány finanszírozta.

Szerző

Exkluzív! Christopher Nolan: vegyék észre, játszom

Publikálás dátuma
2017.07.17. 21:08
Christopher Nolan - Fotó: Francois Lo Presti / AFP
A nyugati világ talán legfontosabb kortárs rendezője, Christopher Nolan legújabb filmjében a dunkerque-i csata borzalmait mutatja be nyers és elementáris erővel. A filmes Londonban adott exkluzív interjút a Népszavának.
Névjegy
 Christopher Nolan -  (London, 1970. július 30.) angol filmrendező, producer, forgatókönyvíró.
 

- Nemes Jeles László rendezte Saul fia is a túlélésről szól.

- Érdekes hasonlat! Nemes Lászlóval mindenképpen hasonló az érdeklődésünk a narráció szubjektív természetének alkalmazása terén abban, ahogy képileg megnyilvánulunk. A celluloid filmet tartjuk a legjobb minőségű képalkotásnak a színmélység és a hitelesség szempontjából. Továbbá gondolom, hogy mindketten sokat merítettünk a némafilmekből. Rám elsősorban Erich von Stroheim hatott és tőle konkrét megoldásokat is át lehet venni, mert ma már szinte senki sem nézi a műveit. Miközben tökéletes vizuális történetmesélő volt, mivel nem kellett a párbeszédekkel törődnie. A némafilm a vegytiszta művészet. Ezen túl ami izgat engem az a suspense, ebben pedig Alfred Hitchcock és Henri-Georges Clouzot volt az abszolút nagymester.

- Számos elemzés jelent meg mostanában a „nolani” filmnyelvről.

- Nem zavar. Ami közös a filmjeimben, a történetmesélés szubjektív nézőpontja. Célom, hogy a lehető legobjektívabb viszont alakítsanak ki az alkotásaim a nézővel. A mozgókép elképesztően erős médium, az idősíkokkal való játék igen szofisztikált módon teremt lehetőséget a manipulációra. Ezt nyilván kihasználom, méghozzá eléggé direkt módon, hogy észrevegye a közönség, játszom velük.

- A moziban ülve azt éreztem, hogy ennyire intenzív hatású filmet a háború abszurditásáról még sosem láttam.

A Dunkirk számomra nem háborús film, hanem egy dráma a túlélésről. A csata történetét tanulmányozva rájöttem, hogy az egész egy fizikai paradoxon. Az élet abszurd és kegyetlen tréfája. Van egy jelenet melyben egy csapat katona egy hajótestben várja, hogy megérkezzen a dagály és elmozduljanak – ezt egy naplóban találtam meg. Azt pedig, hogy hosszú kilómétereken keresztül katonák álltak sorba a tengerparton arra várva, hogy talán jön egy hajó, mely megmenti őket, egyáltalán nem tudtam, pedig azt hittem tisztában vagyok a történelmi tényekkel.

- Képregények és sci-fik után meglepően földhözragadt témát választott a filmjének.

- Amikor elkezdesz filmeket készíteni, olyan műveket tudsz létrehozni, amelyeket megengedik, hogy leforgass. Ez egy szigorú hierarchia, ahová be kell törni, ki kell harcolnod a lehetőségeket és bizonyítanod, hogy mire vagy képes. Minden egyes eddigi filmem őszinte alkotás, de ez nem változtat azon a tényen, hogy korlátok közé voltam szorítva. Ha van akkora szerencséd, hogy sikeres vagy, a nézők szeretik a műveidet, akkor minden egyes alkalommal egy kicsit önállóbb tudsz lenni. Olyan érzés ez, mint amikor berakod a lábfejedet a becsukódó ajtóba és reménykedsz, hogy idővel átjutsz rajta. Mindemellett az is fontos a számomra, hogy sose ismételjem magam. Egy-egy produkció rengeted emóciót és energiát emészt fel, mindeközben emberként is változol. Öregszel.

Harry Styles/Facebook

Harry Styles/Facebook

- Sokan ledöbbentek, hogy a popsztár Harry Styles-nak is adott szerepet.

- Sokat kérdezik tőlem ezt mostanában. Nézze, nagyon sok híres emberrel dolgoztam eddig is, ezzel nekem nincs semmiféle problémám. Rendezőként nekem az a dolgom, hogy az emberekben meglássam a potenciált. Ha egy tapasztalt színészre nézek, azt keresem benne, hogy tudok-e neki adni olyan feladatot, amilyet még korábban nem oldott meg. Ha ismeretlen, ugyanezt keresem. Csak azt nézem, hogy a szerepre alkalmas-e. Egyébként Harry zenéjéről fogalmam sincs, sosem hallottam tőle egy nótát sem. Tudja, én már öreg vagyok...

- Hogy tudta a stúdiót meggyőzni, hogy végül is fiatal ismeretlenekkel tölti meg a filmet?

- Két kikötésem volt: fiatalok és britek játsszák a fiatalokat. Nevetségesnek gondolom, amikor hollywoodi filmekben középkorú férfiak játszanak tiniket... A legjobb színészt kerestem minden feladatra. Kisebb szerepekre jutott ismert sztár is: Mark Rylance, Tom Hardy, Cillian Murphy, Kenneth Branagh...

Fotó: AFP

Fotó: AFP

- Ha már szóba hozta Cillian Murphy-t, őt szinte minden filmjébe berakja...

Abból pedig a három Batmanben zsákot kellett húznia a fejére (nevet). A Dunkirkben tulajdonképpen megmentett. A karaktert, akit neki szántam, nem sikerült igazán jól megírni. Egy sokk alatt lévő katona – ez Hollywoodban egy epizód lenne. Én azt kértem tőle, hogy gondolkodjon el azon, hogyan tudna folyamatosan jelen lenni. Megoldotta, így most már társszerzőként tekintek rá.

- Minimális dialógus, erős képek és mindent elsöprő zene. Hogy tervezte meg a film atmoszféráját?

- Minden egyes filmem esetében más a zenével kapcsolatos koncepcióm. Jelen esetben egy különlegesen ketyegő órámat vettem alapul, ennek a ritmusát már a forgatás során figyelembe vettem. Ez annyiban volt új, hogy Lee Smith vágóval eddig minden filmemet némán vágtuk. A legtöbben más filmek zenéjét használják mankónak. Mi az összevágott anyaghoz írunk zenét. Így nem kell soha arra kérnem Hans Zimmert, hogy „valami hasonlót írjon”. Mivel a Dunkirkben nagyon kevés a párbeszéd, erős kohézió van a képek és a zene között. Ez még sosem sikerült ilyen erősre.

- Még nem láttam olyan második világháborús filmet, ahol nem látni a németek arcát...

- Én csak hű akartam lenni a történelmi tényekhez: a helyszínen, a francia városban, Dunkerque-ben a katonák nagy része sosem találkozott az ellenséggel. Az arcnélküli ellenfél sokkal félelmetesebb és feszültséggel telibb, mint egy olyan ellenség, akivel szembesülsz. Amúgy sem akartam túlságosan dogmatikus lenni a „másik oldal” megmutatásával. A csatákat is kizárólag az angol katonák szemszögéből vettük fel.