Ha megvalósult volna Kismarty-Lechner Jenő 1930-ban elkészített terve, ma egy 530 méter hosszú épület uralná a pesti Duna-partot a Gellértheggyel szemközt, közepén pedig ott ágaskodna a Magyar Történelem Tornya. Ezt 130 méter magasnak képzelte el Lechner Ödön unokaöccse, tetején a Magyar Hiszekegy kápolnája kapott volna helyet, és persze a kilátóteraszok.
Ha megépült volna a magyarság vérzivataros ezer évének szentelt kiállító- és kultuszhely, ma ez is a Világörökség része lenne. Ahogy az lenne a királyi palota régi kupolája, ha nem épül helyette új a hatvanas évek elején; az lenne a Szabadságszobor nélküli Gellérthegy, ha nincs második világháború; és az lenne a levéltár pompózus kéménye is, ha nem viszi el az ostrom.
A város nem műtárgy, hanem élő organizmus, éppen ezért az Unesco nagyon megfontolja, mit tesz, amikor egy-egy helyszínre ráüti a pecsétet, azt állítva, ez így tökéletes, mostantól ilyennek kell megőrizni. Budapest dunai látképe a nyolcvanas évek végén érte el ezt az állapotot, és kettős diadal volt a Világörökséggé nyilvánítás: a nemzetközi örökségvédelem a XX. századi műemlék-helyreállítási elvek alkalmazását díjazta vele, Budapest pedig páratlan turisztikai vonzerőt nyert általa.
Amikor a Fidesz a mindenhová beültetett bólogató Jánosok révén kikényszeríti, hogy a klientúrájába tartozó Garancsi István, dacolva az érvényes szabályozással, felépíthessen egy 120 méteres felhőkarcolót a Kopaszi-gátnál, könnyedén mondhatja, hogy ugyan már, 2017-et írunk, a félbevágott toronyházak kora lejárt, meg egyébként is, alig fog belelógni a világörökségi látképbe, nem kell annyira balra nézni. És ha az Unesco megszünteti a budapesti helyszín védettségét - ahogy Drezda esetében tette egy közúti híd miatt -, még mindig lehet majd vállat vonni.
Nem az ENSZ kulturális szervezetének fog fájni, ha egy Fidesz-közeli toronyház miatt városunk lekerül a listáról. Csak a mi reményünk vész el, hogy a NER megállítható, hogy nem formál a maga képére minden szabályt, hogy megalkotóinak legalább halovány fogalmuk van arról, milyen felelősséggel tartoznak a jövőnek.
