Politikai fegyver a falon

Publikálás dátuma
2017.07.31 07:45
Virágot dobó tüntető az izraeli–palesztin falon. Fotó: AFP/Thomas Coex
Fotó: /
Banksy graffitije lett Nagy-Britannia kedvenc műalkotása. A művész nem tartja titokban véleményét a politikáról, csak éppen azt nem tudni, ki is ő. A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK!

Mit szólna, ha kiderülne, hogy a legnépszerűbb magyar műalkotás egy graffiti és nem például egy Munkácsy Mihály-kép? Nagy-Britanniában ilyesmi történt, nem egy Turner vagy egy Constable-festmény a kedvenc, hanem Banksy egyik 2002-es londoni stencil-figurája, a szív alakú lufit eregető kislány. Van aki szerint ez a modern művészet diadala, mások szerint mutatja a brit közvélemény műveltségét, illetve annak hiányát: a művészet megosztó és bonyolult, Banksy szatirikus képei viszont faék egyszerűek. A felmérést a Samsung végezte és azt nem tudni, mennyire volt reprezentatív, de annyi biztos, hogy a “falfirka” a kortárs művészet része és az utcai művészek kezében komoly politikai fegyverré vált.

Ugyan Banksyt megelőzően is voltak már ismert graffiti művészek, mint az amerikai Jean-Michel Basquiat vagy a Banksy számára is példakép francia Blek le Rat, ő az első graffitis, aki valóban világhírűvé vált. Úgy, hogy közben nem tudni, kicsoda. Leginkább az a feltételezés tartja magát, hogy az álnév mögött a Massive Attack zenekar tagja, 3D, azaz Robert Del Naja rejtőzik. Sőt, lehet, hogy Banksy nem is egy személy, hanem egy művészcsoport, amelynek 3D a vezetője.

Annyit tudni még róla, hogy Bristolból származik és 1992-ben kezdett graffitizni. Anglia szerte akkor lett igazán ismert, amikor 2000 körül Londonba költözött, és az épületek falain megjelentek stencilezett, azaz sablonnal rajzolt patkányai és aktuális közéleti kérdéseket kommentáló graffitijei. Kritizálta a fogyasztói társadalmat, a globalizmust, a kapzsiságot és a nagypolitika kétszínűségét. Az egyszerűség tette őt igazi politikai aktivistává és olyan népszerű lett, hogy minden újabb Banksy-kép szenzációnak számított, a brit közvélemény pedig Robin Hood-szerű figuraként kezdett tekinteni a művészre.

Ugyan a kapitalizmus ellenségének tartja magát, Banksy képeit már vagyonokért árulják és bekerült a legjobban eladható művészek közé. Ő maga 25 éves munkássága alatt támadta a művészvilágot és annak intézményeit, ahol szerinte csak milliomosok trófeáit lehet nézegetni. Úgy gondolja, a művészetnek mindenkihez el kell jutnia. Erre jó is az utca: az alkotásokkal bárki összefuthat, így a művész azok véleményét is formálja, akik amúgy nem járnak galériákba. A festőként és filmrendezőként is alkotó Banksy ebben sikeres is, a Time 2010-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta.

Nemcsak a brit, hanem a nemzetközi politika kérdéseivel is foglalkozik, a világon számos nagyvárosban bukkantak már fel képei. Egyik legismertebb akciója volt, amikor 2005-ben az izraeli és palesztin területeket elválasztó falra rajzolt graffitiket, például a béke jelképeként egy Molotov-koktél helyett virágcsokrot dobó tüntetőt. Az utóbbi években legtöbbször a menekültválsággal kapcsolatban kapta fel a sajtó. 2015-ben a calais-i menekülttábor falára festette Steve Jobs-ot egy számítógéppel a kezében és egy batyuval a hátán, utalva arra, hogy a dollármilliárdokat termelő Apple cég alapítójának apja szír bevándorló volt. Ugyanebben az évben nyitott meg egy ideiglenes, politikus anti-Disneylandet, ahol a sajátján kívül 58 másik - köztük több közel-keleti - művész állított ki társadalmi problémákkal és politikai eseményekkel kapcsolatos alkotásokat. Volt például egy menekültek testével teli hajóinstalláció, a záróbulin a menekültválságról éneklő orosz botrányzenekar, a Pussy Riot lépett fel, a park bontás után felhasználható elemeit pedig Calais-be szállíttatták, hogy házakat építsenek a menekülteknek. Festett a londoni francia nagykövetség épületére is a francia hatóságok brutális bánásmódját kritizálva: a képen a könnygáz közepén könnyező Cosette látható A nyomorultakból.

Banksy idén sem tétlenkedett, visszatért az izraeli-palesztin témához és Betlehemben nyitott egy hotelt szintén a fal közelében. A szállodában helyet kaptak palesztin művészek, Banksy témához illő képei, amelyekkel az izraeli és palesztin fiatalok között akar párbeszédet kezdeményezni a konfliktusról. Felszólalt a Brexit ellen is, Doverben jelent meg egy nagy graffitije, amelyen egy munkás épp leveri az egyik csillagot az EU-s zászlóról. Legutóbb majdnem a június 8-i brit parlamenti választások eredményét veszélyeztette és ismét kifejezte, hogy a konzervatívokat nem kedveli. Honlapján bejelentette, hat szavazókörzetben kap Banksy-nyomatot az, aki nem a Tory-kra szavaz és elküldi a képet a szavazócéduláról. Ezzel sérült volna a szavazás titkossága, így a hatóságok le is állíttatták az akciót. Pedig az ajándék nyomaton nem más szerepelt, mint a kislány a szív alakú lufival, ezennel azonban a brit zászló színeiben.

2017.07.31 07:45

Négy másodpercen túli élmény Arató András fotóival

Publikálás dátuma
2019.01.15 21:34

Fotó: Népszava/ Vajda József
Fotóművészként 2001 óta állít ki a klubrádiós Arató András, kedden nyílt új tárlata.
Arisztotelész háromféle portrét határoz meg: az idealistát, a naturalistát és a szatirikusat. Arató András képein viszont mindhárom egyensúlyára törekszik – mondta Eifert János fotóművész a Képek majdnem szöveg nélkül című kiállításának megnyitóján. A kiállított harmincöt portré és a hozzájuk társított dedikálások fotói különleges művészeti körképet tárnak a néző elé a Cultiris Galéria terében, az Örkény István könyvesbolt emeletén. A fotográfus szűk kivágású képeiről többek közt Törőcsik Mari, Esterházy Péter, Heller Ágnes, Dés László, Alföldi Róbert, Závada Pál, Szüts Miklós és Fábián Juli néz velünk szembe. És ahogy azt Eifert János is hangsúlyozta: a fekete-fehér portrék nem csupán arcokat, hanem személyiségeket, lelki alkatokat sugároznak, s a rajtuk szereplő emberekre szinte ismerősként tekintünk, még ha nem is találkoztunk velük személyesen. Eifert elmondta, a felmérések szerint, ha egy képet négy másodpercig szemlélünk, az már jelent valamit. Arató képeinek esetében ez garantált: a tekintetek rabul ejtik nézőiket. A kiállított fotók egy része a Klubrádió beszélgetései során készült, s az alkotó – a Klubrádió elnök-vezérigazgatója – felajánlotta, a rádiót harmincezer forinttal támogatóknak a kiállítás zárultával egy-egy képet ajándékoz.

Infó

Cultiris Galéria,
XIII., Szent István körút 26.,
február 16-ig

2019.01.15 21:34

De hát nem lehet csendben maradni!

Publikálás dátuma
2019.01.15 14:30

Fotó: NURPHOTO/ OSCAR GONZALEZ
Schiff András, a világhírű magyar zongorista koncertet nem ad Magyarországon, most azonban egy újabb könyvvel örvendeztette meg rajongóit. Schiff az Orbán-kormány politikáját látva, és a - szerinte ettől nem függetlenül - felerősödő antiszemita hangokat saját bőrén is érzékelve -, hat évvel ezelőtt úgy döntött, bizonytalan ideig – azaz amíg a politikai helyzet nem változik -, sem koncertező művészként, sem magánemberként nem jön haza. Nevével fémjelzett, A zene a csendből jön című könyvvel azonban most megjelent Magyarországon. A kötet eredetije Németországban látott napvilágot, első felében Martin Meyer – a Neue Zürcher Zeitung tárcarovatának volt szerkesztője - beszélgetéseit olvashatjuk a művésszel, a második részt Schiff András válogatott írásai, esszéi teszik ki az elmúlt évekből, évtizedekből. Hasonló kötet 2003-ban jelent már meg, abban Győri László – jelen kiadvány egyik fordítója – jegyezte le, mit mesélt életéről a zongorista, a továbbiakban pedig szintén írások, vallomások olvashatók Hamburger Klára szerkesztésében és - részben – fordításában, zeneszerzőkről, zenésztársakról. Vannak átfedések, de sok az újdonság is. Mindkét helyen olvashatunk a családi gyökerekről, arról, milyen szörnyűségeket szenvedtek el a holokauszt alatt szülők és a rokonok, hogyan kellett zsidóságát megélnie gyerekként Schiffnek. És az új kötetből megtudhatjuk, a kis Andriska, nagyszájú élénk, gyerek volt, igaz rossz kisfiú, aki tíz éves koráig jobban szeretett focizni, mint zongorázni. Ismét főszereplők a tanárok, Kadosa Pál, Rados Ferenc, Kurtág György, Simon Albert. Utóbbi hármak: a guruk; megkérdőjelezhetetlen tudású óriási egyéniségek, akik éppen ezért talán túlságosan is rátelepedtek tanítványaik egyéniségére. Személyesen megélt történeteket olvashatunk, egyéni tapasztalatokról esik szó. Egy-két régebbi politikai írás is szerepel Schiff Andrástól, ezek 2016-ban a német kiadás szerkesztésekor, utószóban lettek aktualizálva, az pedig kifejezetten zavaró, hogy a 2018-ban megjelent kötetben két éves tények, gondolatok olvashatók frissítés címszóval. A zenei esszék nagyközönség számára legérdekesebb darabjai a már említett tanárok mellett a mesterekről szólók lehetnek, George Malcolm, Végh Sándor, Rudolf Serkin, csak néhány név a múlt meghatározó nagyjai közül. A műismertetések, elmélkedések némi zenei alapismereteket kívánnak, de még mindig sok olvasó érdeklődésére tarthatnak számot. Egy valamiben nem hasonlít az új kötet a régire: nincs benne CD-melléklet. 2003-ban három, egy évvel korábban a budapesti Zeneakadémián, koncerten készült felvételek jártak a könyvhöz. 2018-ban, ha a szerkesztők szerettek volna, akkor sem tudtak volna ilyet prezentálni. És ezt nyugodtan nevezhetjük több szempontból is tragédiának. Infó:  A zene a csendből jön Beszélgetések Martin Meyerrel, Esszék Schiff András, Martin Meyer Magvető Könyvkiadó, 2018
2019.01.15 14:30
Frissítve: 2019.01.15 14:30