Politikai fegyver a falon

Publikálás dátuma
2017.07.31 07:45
Virágot dobó tüntető az izraeli–palesztin falon. Fotó: AFP/Thomas Coex
Banksy graffitije lett Nagy-Britannia kedvenc műalkotása. A művész nem tartja titokban véleményét a politikáról, csak éppen azt nem tudni, ki is ő. A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK!

Mit szólna, ha kiderülne, hogy a legnépszerűbb magyar műalkotás egy graffiti és nem például egy Munkácsy Mihály-kép? Nagy-Britanniában ilyesmi történt, nem egy Turner vagy egy Constable-festmény a kedvenc, hanem Banksy egyik 2002-es londoni stencil-figurája, a szív alakú lufit eregető kislány. Van aki szerint ez a modern művészet diadala, mások szerint mutatja a brit közvélemény műveltségét, illetve annak hiányát: a művészet megosztó és bonyolult, Banksy szatirikus képei viszont faék egyszerűek. A felmérést a Samsung végezte és azt nem tudni, mennyire volt reprezentatív, de annyi biztos, hogy a “falfirka” a kortárs művészet része és az utcai művészek kezében komoly politikai fegyverré vált.

Ugyan Banksyt megelőzően is voltak már ismert graffiti művészek, mint az amerikai Jean-Michel Basquiat vagy a Banksy számára is példakép francia Blek le Rat, ő az első graffitis, aki valóban világhírűvé vált. Úgy, hogy közben nem tudni, kicsoda. Leginkább az a feltételezés tartja magát, hogy az álnév mögött a Massive Attack zenekar tagja, 3D, azaz Robert Del Naja rejtőzik. Sőt, lehet, hogy Banksy nem is egy személy, hanem egy művészcsoport, amelynek 3D a vezetője.

Annyit tudni még róla, hogy Bristolból származik és 1992-ben kezdett graffitizni. Anglia szerte akkor lett igazán ismert, amikor 2000 körül Londonba költözött, és az épületek falain megjelentek stencilezett, azaz sablonnal rajzolt patkányai és aktuális közéleti kérdéseket kommentáló graffitijei. Kritizálta a fogyasztói társadalmat, a globalizmust, a kapzsiságot és a nagypolitika kétszínűségét. Az egyszerűség tette őt igazi politikai aktivistává és olyan népszerű lett, hogy minden újabb Banksy-kép szenzációnak számított, a brit közvélemény pedig Robin Hood-szerű figuraként kezdett tekinteni a művészre.

Ugyan a kapitalizmus ellenségének tartja magát, Banksy képeit már vagyonokért árulják és bekerült a legjobban eladható művészek közé. Ő maga 25 éves munkássága alatt támadta a művészvilágot és annak intézményeit, ahol szerinte csak milliomosok trófeáit lehet nézegetni. Úgy gondolja, a művészetnek mindenkihez el kell jutnia. Erre jó is az utca: az alkotásokkal bárki összefuthat, így a művész azok véleményét is formálja, akik amúgy nem járnak galériákba. A festőként és filmrendezőként is alkotó Banksy ebben sikeres is, a Time 2010-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta.

Nemcsak a brit, hanem a nemzetközi politika kérdéseivel is foglalkozik, a világon számos nagyvárosban bukkantak már fel képei. Egyik legismertebb akciója volt, amikor 2005-ben az izraeli és palesztin területeket elválasztó falra rajzolt graffitiket, például a béke jelképeként egy Molotov-koktél helyett virágcsokrot dobó tüntetőt. Az utóbbi években legtöbbször a menekültválsággal kapcsolatban kapta fel a sajtó. 2015-ben a calais-i menekülttábor falára festette Steve Jobs-ot egy számítógéppel a kezében és egy batyuval a hátán, utalva arra, hogy a dollármilliárdokat termelő Apple cég alapítójának apja szír bevándorló volt. Ugyanebben az évben nyitott meg egy ideiglenes, politikus anti-Disneylandet, ahol a sajátján kívül 58 másik - köztük több közel-keleti - művész állított ki társadalmi problémákkal és politikai eseményekkel kapcsolatos alkotásokat. Volt például egy menekültek testével teli hajóinstalláció, a záróbulin a menekültválságról éneklő orosz botrányzenekar, a Pussy Riot lépett fel, a park bontás után felhasználható elemeit pedig Calais-be szállíttatták, hogy házakat építsenek a menekülteknek. Festett a londoni francia nagykövetség épületére is a francia hatóságok brutális bánásmódját kritizálva: a képen a könnygáz közepén könnyező Cosette látható A nyomorultakból.

Banksy idén sem tétlenkedett, visszatért az izraeli-palesztin témához és Betlehemben nyitott egy hotelt szintén a fal közelében. A szállodában helyet kaptak palesztin művészek, Banksy témához illő képei, amelyekkel az izraeli és palesztin fiatalok között akar párbeszédet kezdeményezni a konfliktusról. Felszólalt a Brexit ellen is, Doverben jelent meg egy nagy graffitije, amelyen egy munkás épp leveri az egyik csillagot az EU-s zászlóról. Legutóbb majdnem a június 8-i brit parlamenti választások eredményét veszélyeztette és ismét kifejezte, hogy a konzervatívokat nem kedveli. Honlapján bejelentette, hat szavazókörzetben kap Banksy-nyomatot az, aki nem a Tory-kra szavaz és elküldi a képet a szavazócéduláról. Ezzel sérült volna a szavazás titkossága, így a hatóságok le is állíttatták az akciót. Pedig az ajándék nyomaton nem más szerepelt, mint a kislány a szív alakú lufival, ezennel azonban a brit zászló színeiben.

Meghalt Scott Walker

Publikálás dátuma
2019.03.25 15:49

Fotó: Shutterstock
Az énekes, gitáros 76 évesen hunyt el, halálhírét kiadója jelentette be hétfőn.
Elhunyt Scott Walker. Az énekes, gitáros, a rocktörténet egyik ikonja, aki a legnagyobb sikereit a hatvanas években érte el a Walker Brothersszel, 76 évesen halt meg. A BBC felidézi, hogy Scott Walker 1943-ban Noel Scott Engel néven született az Egyesült Államokban, Ohio államban. Pályáját színészként kezdte, majd miután találkozott Jahn Maus-zal és Gary Leedsszel, megalakították a Walker Brotherst. A zenekar az USA-ban nem járt szerencsével, de miután áttették székhelyüket Angliába, hatalmas sikereket arattak. Make It Easy On Yourself és The Sun Ain't Gonna Shine Anymore című daluk egyaránt vezette a slágerlistákat, koncertjeiken hasonló extázist váltottak ki rajongóikból, mint a Beatles. 
„Az első néhány album fantasztikus volt, de ami történt, teljesen lefárasztja az embert. Nagyon primitív körülmények között zajlott a turnézás abban az időben, rengeteget kellett dolgozni és még egy jót enni sem lehetett közben“
– mondta Walker 2006-ban a BBC's Culture Show című műsorban.
Sikerei csúcsán, 1967-ben Wight szigetére vonult egy időre, hogy gregorián éneket tanuljon. Kiábrándult a zeneiparból, de aztán barátnője megismertette Jacques Brel zenéjével: a francia előadó szenvedélyes dalai komoly hatással voltak szólókarrierje indulására. A hatvanas évek második felében készített első négy szólólemeze (Scott, Scott 2, Scott 3, Scott 4) friss popzene volt sötét egzisztencializmussal, szövegeiben a társadalom margóján szereplő figurákkal, a prostituáltakkal, a transzvesztitákkal, az öngyilkos gondolatokkal kacérkodókkal.
A hetvenes évek közepén egy időre, de sikerek nélkül újra összeállt a Walker Brothers, majd 1984-ben egy nagyon kísérletező szólómunka (Climate of Hunter) következett, szintén kudarccal. Ezután csaknem egy évtizedre visszavonult a nyilvánosság elől, 1995-ös lemeze, a Tilt azonban újabb kreatív időszak kezdetét jelentette. Producerként dolgozott együtt a Pulppal, legutóbb Natalie Portman tavalyi filmje, a Vox Lux zenéjét szerezte. Halálhíre kapcsán – amelyet kiadója, a 4AD jelentett be hétfőn – Thom Yorke, a Radiohead frontembere úgy fogalmazott:
„Walker nagy hatással volt a Radioheadre és rám, megmutatta, hogy tudom használni a hangom és a szavaimat.”
Komoly hatásnak nevezte pályáján Scott Walker munkáit Brian Eno is, aki szerint Walker „oda helyezte a zenét, ahol az korábban soha nem volt". Mások mellett Richard Hawley, Midge Ure (Ultravox) és Marc Almond is méltatta az elhunyt énekest.
Szerző

Dermesztő szembesülés - Pass Andrea előadása a Trafóban

Publikálás dátuma
2019.03.25 12:30
A jelenetekben a valóság mellett a képzelet is főszerepet játszik
Fotó: HORESNYI MÁTÉ
Lehet-e a halálról hitelesen, de mégis költői módon beszélni színpadon, erre válasz Pass Andrea Eltűnő ingerek című előadása, amelytől egy darabig biztos, hogy nem szabadul a néző.
Adott egy középkorú férfi, történetesen újságíró. Még színházi kritikákat is ír. Van családja, felesége, kamasz lánya. A feszültséget sokszor hazaviszi. Otthon is küzd azzal, hogy a lánya nő, előbb-utóbb majd el kell engedni. A feleség azonban mindenben segít, ha kell old, de leginkább a figyelmével van jelen, ami csak később derül ki, hogy mekkora kincs. Ebben a helyzetben egyszer csak a férfi rosszul lesz és innen nincs megállás. Kórház, aztán kiderül, hogy gyógyíthatatlan beteg. Az idő pedig kegyetlenül fogy. Pass Andrea sorban készíti előadásait, a hamarosan induló debreceni kortársdráma fesztiválon (DESZKA) is láthatóak lesznek a munkái. Az előbbi történetet feldolgozó produkció az Eltűnő ingerek a Trafóban különösen személyes. Az alapanyaga édesapja húsz évvel ezelőtti halála. Zavarba ejtő téma, mondhatni tabu. Miként is lehet szembesülni a halállal? El lehet-e fogadni? A szerző rendezőként is markáns eszközöket alkalmaz. Az előadás egyszerre naturalista, pőrén fogalmazó és ugyanakkor elemelt, színházilag összetett és sokszínű. Nem csak a sztorit meséli el, hanem ennél sokkal többre vállalkozik. A lelki folyamatokra kíváncsi igazán, mi is játszódik le ilyen esetben a beteg és a hozzátartozók, a környezet fejében. Hogyan néznek egymás szemébe amíg lehet, amikor mindenki tudja már, hogy az idő véges. Ez talán a legelfogadhatatlanabb, hogy az együttlét nem tart örökké. Persze ezt tudjuk mindannyian, de amikor a sors egyszer csak kíméletlenül az arcunkba vágja, akkor van a baj. A feleséget játszó Pető Kata személetesen el is játssza, hogy valósággal megdermed. Hajdu Szabolcs, akit elsősorban rendezőként ismerhetünk, az apa szerepében telitalálat. Épp ezt a már említett kettősséget képes természetesen, de ugyanakkor egészen elképesztő láttató erővel érzékeltetni. Neki elhisszük a küzdelmet és azt a sajátos és egyéni utat, amíg eljut az élet végéig. A kint is és bent is vagyok öldöklő küzdelmét, az életért folytatott ösztön és az elmúlás elfogadásának szívszorító párviadalát. Mindezt nem kimódoltan teszi, hanem belülről, önmagát adva. A lányt megszemélyesítő Petrik Andrea leginkább az érzékenységet mutatja meg és azt, hogy vannak olyan kérdések, amelyekre csak egy apa tud válaszolni, még ha látszólag lázadunk is ellene. Sokunknak ismerős a személyes veszteség. Hozzátartozóink elvesztése. A szakirodalomnak van rá válasza, mit kell ilyenkor tennünk. De az élet olykor távol esik a szakirodalomtól. A veszteséget mindannyiunknak meg kell szenvednie. Ebben a folyamatban segít nekünk Pass Andrea katartikus színházi száz perce. Hogy aztán az utána lévő sok száz percet jobban kibírjuk, mint eddig.    Info: Eltűnő ingerek Trafó Író, rendező: Pass Andrea Szereplők: Hajdu Szabolcs, Kárpáti Pál, Pallag Márton, Pető Kata, Petrik Andrea, Réti Adrienn. Zene: Freakin Disco

Közösségi gondolatébresztés

Az Eltűnő ingerek után a Trafó Nézőpont Gondolatgenerátora, az intézmény kortárs színház pedagógiai programja keretében rendezett beszélgetés nem indult könnyen. Több fiatal néző elmondta, hogy azért ült be, mert annyira hatása alá került a látottaknak, hogy még nem tud ki menni az utcára, ki kell beszélni magából az előadást. Szó esett később arról, hogy a művészet épp arra jó, hogy szembesítsen a tabukkal, segítsen feldolgozni a traumákat. Egy hölgy, aki nemrég veszítette el a férjét a lányával érkezett. Tudták mire jönnek és épp azt kapták, amit vártak. Sok hasonlóságot fedeztek fel a maguk tapasztalt reakciók és a darabban elmesélt viselkedési formák között. Ehhez csak annyi, ami engem illet, hogy a főhősnek a Csehov Cseresznyéskert című kritikája az egyik utolsó írása, amely nem is jelent meg. Én legutóbb szintén a Cseresznyéskertről írtam, igaz az megjelent. Ennyit a személyes érintettségről és a gondolatébresztésről. 

Frissítve: 2019.03.25 12:30