Gregory Porter – manírok nélkül

Néhány hete, a Müpában személyesen is meggyőződhettünk napjaink első számú férfi jazzénekese, Gregory Porter szuggesztivitásáról, összetéveszthetetlen hangszínéről, mély hittel átélt előadásáról. Most pedig DVD-n is megnézhetjük és meghallgathatjuk azt a koncertet, amit 2016-ban adott, a Berlini Filharmónia modern épületében. A 16 szám között mindössze két feldolgozás található: a hagyományosabb jazzvonalat egy Nat Adderley standard (Work Song), míg a más műfajba is átültethető pop-repertoárt a sokak által színpadra vitt Papa Was A Rolling Stone képviseli. Ez is mutatja, hogy Porter zeneszerzőként is mennyire termékeny és kiváló: világkarrierjének alig öt-hat éve alatt olyan mennyiségű „örökzöldet” alkotott, amellyel elegánsan meg tud tölteni egy hosszú és fordulatos koncertet. Tipikusan afro-amerikai zene ez: a gospel, a spirituálé világából táplálkozik, a blues közvetítésével jut el a jazz különböző rétegeihez, végül a funky és a soul világába. Megrendítő erejűek a balladák (számomra a legkedvesebb a Consequence of Love), amelyeket remekül ellenpontoz ritmikus lüktetésű, már-már Gershwin- és Cole Porter klasszikusait újraértelmező, gyorsabb dalaival. Porterből teljesen hiányoznak a manírok, a sztárallűrök: magától értetődő természetességgel adja önmagát, s ez több mint elég. Kísérő zenekarából Tivon Pennicott remek szaxofonszólói érdemelnek figyelmet.

Infó: Gregory Porter: Live in Berlin (DVD)

Kiadó: Eagle Rock/Universal