Globális lehűlés

Hétszázötvenöt amerikai külügyi alkalmazottnak kell távoznia Oroszországból, válaszul az amerikai törvényhozás újabb szankcióira. Vagyis Washingtonnak 455 főre kell csökkentenie az amerikai külképviseletek dolgozóinak létszámát, ugyanannyira, ahány orosz külügyér jelenleg az Államokban dolgozhat. Akár jogosnak is mondható Putyin intézkedése, hiszen semmivel sem szigorított jobban, mint tették azt az amerikaiak. Putyin ugyanakkor azt is jelezte, Oroszország képes lenne az amerikaiak számára érzékeny területeken is korlátozni az együttműködést, de ő ezt a jelenlegi helyzetben nem tartja célszerűnek.

Minket, kívülállókat nem érdekel különösebben, hány amerikai diplomata dolgozik Washingtonban és fordítva, az viszont már sokkal jobban izgat, meddig megy el a két nagy viszálya. Ami pedig körvonalazódik, az egyáltalán nem reménykeltő.

Eddig „Putyin-korszakot” életünk, ami nem volt jó. De mindez egy Trump-korszakkal egybefolyva, riasztó perspektívát ígér. Ugyan még emlékszünk arra, hogy miniszterelnökünk a választás eredményét úgy kommentálta, hogy egy új korszak küszöbét léptük át, de a Brexit volt a kopogtatás, az amerikai választás eredménye pedig már a belépés. A valóság győzött, ő pedig abban bízik, jobb hely lesz a világ Trumppal.

De nem. Trumppal a világ egyre kiszámíthatatlanabb és kiszolgáltatottabb lett. Az amerikai kongresszus abbéli igyekezetében, hogy az elnököt eltántorítsa Putyin-politikájától, olyan szankciókat fogadott el, amelyek legszorosabb szövetségesét, az Európai Uniót is sújtják. Trump eddigi kétoldalú washingtoni tárgyalásai és a közel-keleti vizitje is lényegében egy-egy óriási fegyverüzletet is jelentett, Szíriával kapcsolatos álláspontját szinte havonta változtatja, az Oroszországgal határos államokba pedig egyre több Patriot rakétát adat el.

Jobb lett a világ? A Kremlben egy sarokba szorított medve vicsorog, a Fehér Ház porcelánbolthoz hasonlít, amelyben épp egy elefánt ugrabugrál. Ez a tomboló kánikulában is globális lehűlést sugall. Ugyanolyan szeszélyest és kiszámíthatatlant, mint a globális felmelegedés okozta időjárási szélsőségek.

Szerző
Gál Mária

Sík Endre tévedése

A nacionalista, leegyszerűsíthető sztereotípiákon alapuló állításokat könnyebb megérteni, mint mondjuk a baloldali vagy liberális gondolatokat. Utóbbiak egy bizonyos iskolai végzettség és kor felett kezdenek érthetővé válni - ezt állítja a közvélemény-kutatásokat is irányító politikai szociológus, Sik Endre a Népszava július 29-i számában.

Eléggé meghökkentő, hogy a tekintélyes, művelt szakember ilyesmiket képes mondani.

Csakugyan azt hiszi, hogy az egykor hatalmas, sok milliós szociáldemokrata és kommunista tömegpártok tagjainak, szimpatizánsainak, szavazóinak magas volt az iskolai képzettségük? Az 1930-as évek elején a Kommunisták Németországi Pártjának (KPD) majdnem teljes tagsága fiatal munkanélküliekből állt. A szociáldemokrata pártok vezetői munkások voltak. Az első szocialista államelnök, Friedrich Ebert korábban nyergesmester volt. August Bebel esztergályos. Bán Antal géplakatos. Bokányi Dezső kőfaragó. Böhm Vilmos műszerész. Buchinger Manó könyvkötő. Büchler József nyomdász, betűszedő. Csizmadia Sándor – az Internacionálé fordítója – földmunkás. Farkas István cipész. Farkas Károly gépszerelő. Garami Ernő műszerész. Garbai Sándor kőműves. Jászai Samu nyomdász. Kabók Lajos géplakatos, majd műszerész. Kelemen Gyula műszerész. Kéthly Anna gépírónő, könyvelő. Kisházi Ödön vasmunkás. Koltói Anna vasmunkás. Marosán György pék. Miákits Ferenc lakatos. Mónus Illés cipőfelsőrész-készítő. Peidl Gyula nyomdász. Peyer Károly géplakatos. Propper Sándor kárpitos. Reisinger Ferenc famunkás, asztalos. Szakasits Árpád kőfaragó. Szántó Kovács János kubikos. Szeder Ferenc téglagyári munkás. Szélig Imre lakatos. Takács Ferenc kőműves. Teszársz Károly vasöntő. Udvaros István vasúti szertáros. Vanczák János lakatos. Vas-Witteg Miklós épületlakatos, szobafestő. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetői – amint éppen a szociáldemokrata Népszava olvasóinak aligha kell mondanom.

Ne értették volna a baloldali gondolatokat?

Nem hinném.

S magasabb életkor kellene a baloldali és liberális gondolatok átéléséhez?

A liberális forradalom kezdetekor Petőfi Sándor huszonöt éves volt. A „Proletárdal”-t József Attila huszonkét éves korában írta.

Miért van az vajon, hogy Magyarországon a baloldalról szinte kizárólag csak képtelenségeket lehet olvasni? Mintha a baloldal nem is tartoznék a történelemhez.

Európai norma, magyar jog

A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. számú törvény 9/A paragrafusa értelmében nem folytathat napi fogyasztási cikk értékesítésére vonatkozó tevékenységet az a gazdasági társaság, amelynek a) nettó árbevétele több mint fele napi fogyasztási cikk kiskereskedelmi értékesítéséből ered, b) bármely két egymást követő üzleti évben elért nettó árbevétele külön-külön eléri a 15 milliárd forintot és c) az adózott eredménye mindkét üzleti évben nulla vagy negatív. A szabályozás 2015. január 1. napjától hatályos.

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége már a törvény tervezetének megismerésekor tiltakozott az elképzelés, majd - a jogi norma parlamenti elfogadása után - a bevezetés ellen, mondván, hogy diszkriminatív jellege miatt piac- és versenyellenes. Véleményünket és érveinket – mint annyi más esetben – most sem vették figyelembe, így a kereskedelmi törvény pillanatnyilag is tartalmazza az inkriminált regulát. Veszteség miatt büntetni nem elegáns és nem is célszerű. Ha elfogadnánk a negatív eredmény szigorú szankcionálására vonatkozó szabálynak a gazdaság egészére történő kiterjesztését, akkor jó néhány „pénztemetőként” működő állami/önkormányzati vállalat, valamint ipari és mezőgazdasági vállalkozások sokasága is azonnal bedobhatná a törölközőt. Kérdezem: miért csak a bolti kiskereskedelmi ágazat egyik szegmentuma a kiszemelt áldozat?

A 2014. év végén elfogadott veszteségszabály abban az időben született, amikor – hamis politikai és gazdasági argumentációra alapozva - a kormány nagy vehemenciával támadta a multinacionális láncokat. Ekkor kezdődött az élelmiszerlánc-felügyeleti díj körüli cirkusz (amelyet azóta minden uniós fórumon csúfosan elbuktunk), és ekkor fogadta el „szakértő” országgyűlésünk az éjszakai és vasárnapi zárva tartásra vonatkozó ostoba törvényt is, amit aztán tizenhárom hónap után fület-farkat behúzva kellett visszavonniuk.

A brüsszeli adminisztráció már korábban jelezte, hogy a veszteségszabályozás nyomán a kiskereskedőknek megnövekedett kockázatokkal kell szembenézniük, ha be akarnak lépni vagy terjeszkedni akarnak a magyar piacon. Véleményük szerint a tartós veszteségességet tiltó törvény akadályozhatja a befektetéseket, és ezáltal a versenyképesség romlásával járhat, magasabb árakat eredményezhet. A tavaly februárban Magyarország ellen indított kötelezettségszegési eljárás most új szakaszba lépett, mivel 2017. július 13 –án úgy döntött az Európai Bizottság, hogy indokolással ellátott véleményt küld Magyarországnak, amelyben sürgeti a kiskereskedelmi ágazatban működő veszteséges vállalatokra vonatkozó korlátozások megszüntetését. Az EB álláspontja szerint ez az intézkedés ellentétes a letelepedés szabadságával és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, valamint a tőke szabad mozgásával, és nem igazolható a közérdeken alapuló kényszerítő okokkal. Magyarországnak két hónap áll rendelkezésére, hogy értesítse a Bizottságot a helyzet kezelése érdekében hozott intézkedésekről. Amennyiben erre nem kerül sor, a Bizottság úgy határozhat, hogy az Európai Bíróság elé terjeszti az ügyet. Hazánk ekkor egy újabb kötelességszegési eljárás keretében ismét szégyenpadra kerül, aminek a vége az lehet, hogy az Európai Bíróság kötelezni fogja Magyarországot a fenti jogszabályhely törlésére vagy megváltoztatására.

Az egyik kereskedelmi szakportál tájékozódása szerint – az uniós morgolódáson túl – az is érdekessé teszi a helyzetet, hogy a veszteségszabály ma már nemcsak a megcélzott és mostohagyerekként kezelt multinacionális láncokat érintheti érzékenyen, hanem a jelentősebb, magyar érdekeltségű élelmiszer-napicikk kereskedő vállalkozásokat is veszélyzónába sodorhatja. Gondolok itt elsősorban a COOP rendszerhez tartozó vagy a CBA-hoz kötődő és viszonylag nagy (15 milliárd feletti) árbevétellel rendelkező kiskereskedelmi társaságokra. A növekedő minimális bér (idén 15 százalék, jövőre 8 százalék) és a drasztikusan emelkedő garantált bérminimum (idén 25 százalék, jövőre 12 százalék) a hazai tulajdonban lévő boltcsoportokat viseli meg jobban, ennek következtében könnyebben válhatnak veszteségessé, mint a multinacionális óriások. A történet íve a vasárnapi zárva tartási kísérlet eredményére emlékeztet: azzal is a multinacionális cégeket akarták keményen megleckéztetni, de végül szinte kizárólag a hazai mikro- és kisvállalkozások lettek a boltzárlat áldozatai. A veszteségszabályozásnak is hasonló lehet a következménye: a tőkeerős külföldiek (növekvő forgalom mellett) pozitív eredményt realizálnak, míg a magyar kereskedők könnyen beleszaladhatnak a negatív tartományba, aminek következtében esetleg fel kell függeszteniük értékesítési tevékenységüket.

„Nem kell megrémülni egy kötelezettségszegési eljárástól” - emelte ki a kormányszóvivő az M1 csatorna július 13-i esti műsorában. Igaza van, 1 kötelezettségi eljárástól valóban nem kell félni. De az Európai Bizottság friss (júliusi) adatközlése szerint 2016. december 31. napjáig bezárólag 57 jogsértési eljárás volt folyamatban hazánkkal szemben, amelyből 45-öt tavaly indítottak el. Lehet, hogy ez sem rémisztő, viszont rendkívül lehangoló.

Szerző