Látszólag könnyű a dolga a Ferenczy Múzeumnak, ha életpálya-kiállítást kíván rendezni. Az évtizedek során annyi remekművet gyűjthettek össze ott az elődök, hogy egyetlen nyáron – az idén – akár két olyan válogatásra is telik, mint a Kornissé és az Ilosvai Varga Istváné.
Az Ilosvai piktúrája – a már bezárt és méltatott Kornisstól eltekinthetünk – egyrészt az önarcképek művészete. Bőséggel és jó ritmusban sorakoztatja fel Bodonyi Emőke rendezése azt a párját ritkító sorozatot, amely hatvannégyig, harminckét éven át tart, és mutat meg jellemet, lelkiállapotot és stílusváltozást.
Az Első önarcképem harminckettőben merész és szókimondó. Nemcsak a modell aktív lendülete, a paletta ugyancsak átlós dinamikája sugároz erőt, a kissé kétkedő tekintet ellenére határozottságot, hanem az ezt erősítő, csaknem az aktivistákra emlékeztető merész színek és kemény plaszticitás is.
ILOSVAI VARGA ISTVÁN: LELÁTÁS A DUNÁRA (SZENTENDREI DUNA-PART) 1933.
A harmincnyolcas piros hátterű önportré expresszív és szemrehányó, a zöld kalapos negyvenben pasztózus festéssel békíti a kalap kúpját, a negyvenkettes grafikus-keményen barázdált és drámai. Aki odafigyel, már a pompás sorozatban felismeri Ilosvai Varga festészetének minden változását, és nem kevésbé a magyar piktúra egyik huszadik századi történetét. A pályáját a világháború után kezdő nemzedékét. Merthogy a háború magyarázza a már 1916-ban súlyos, feszes, plasztikus Birsalmák csendéletet festő Ilosvainak (a kép remekmű, függetlenül festője huszonegy esztendejétől) a harmincas évek elején bekövetkező, nem kevésbé Cézanne-os és aktivista újrakezdését.
A Csendélet harmincháromban dinamikus, súlyos, és öntudattal teli, a Viharos szentendrei utca ugyanabban az évben metsző, feszes és a maga módján életvidám. Az előbbi vasgolyó súlyú, már-már izzó gyümölcsei meggyőzően folytatják azt, amivel a Nyolcak húsz esztendeje felhagytak, a másik, az utcakép renddé torlódó házaival, harsány zöldekre feleselő vöröseivel, maga a kihívó aktivizmus.
Azaz, maga a lehetetlenség a keresztény és nemzeti és izoláltan provinciális magyar glóbuszon. És mielőtt felismernénk ennek a nagy kismesternek további változásait, legalább egy gondolattal adózzunk azoknak a művészeknek, akik avantgárd indulásuk ellenére (és bizonyos történelemkritikai szemrehányások ellenére) szelídültek az évek során. Akik nem voltak ellenállók, csak nem alkudtak.A Csendélet harmincháromban dinamikus, súlyos, és öntudattal teli, a Viharos szentendrei utca ugyanabban az évben metsző, feszes és a maga módján életvidám. Az előbbi vasgolyó súlyú, már-már izzó gyümölcsei meggyőzően folytatják azt, amivel a Nyolcak húsz esztendeje felhagytak, a másik, az utcakép renddé torlódó házaival, harsány zöldekre feleselő vöröseivel, maga a kihívó aktivizmus.
Akárcsak Ilosvai. Az ő harmincnyolcas Paradicsomos csendéletének a guruló szőlőszemek, hasadni kész, telt paradicsomok már legalább annyira szereplői, mint a halk, de félreismerhetetlen rend. És ha negyvenegyben, a Csendélet piros bögrével címszereplőjének a hengeres geometriáját lazítja is a dús ecsetjárás, a piros bögre szervezőereje félreismerhetetlen.
„Konstruktivistának is tartom magam. Csak nem kiabálóan.” – mondja a képeihez illő finomsággal egy későbbi interjújában a mester. Ez a konstruktivitás él együtt Szentendre-képein a város- és emberszeretettel; a szó szoros értelmében együtt él. S ha sajnáljuk is, hogy a Rab Ráby tér, a sikátorok, a napsütötte kis zugok talán legjellegzetesebb városképeit nem sikerült a kiállításnak kölcsönkérnie, (mégsem olyan egyszerű a gyűjteményes kiállítás Szentendrén sem), sok szentendrei részlet mutatja ezt a lelket és ezt a magatartás. A kettős című Lelátás a Dunára még a századelő racionális-szenvedélyes szellemével, a Kmetty János fest megbékélt színű és megbékéltebben vonuló házsorával, a késői Zöld kapu meg a Szürke falak azzal a rendet poézissel együttéltetni tudó ritka csodával, amely Ilosvai Varga Istvánt valóban megkülönbözteti minden szentendrei s és nem szentendrei kortársától.
Infó:
Szentendre piktor-poétája, Ilosvai Varga István (1895–1978)
Ferenczy Múzeum
Nyitva: augusztus 27-ig
Bővebben: gyularozsa.com
