Simicska és Pomócsi bácsi

Salamon Béla híres kabarészerepében Pomócsi bácsi a vállalat két lábon járó időzített bombája. Mindenki belesápad, látványosan olvadnak a vajak a fejeken, ha rákezdi: „Ha én egyszer kinyitom a számat… Ha én egyszer elkezdek beszélni…” A mi kollektív Pomócsi bácsinkat Simicska Lajosnak hívják. Százezrek szerint csak a jó pillanatra vár, de előbb-utóbb kinyitja a száját. És akkor az ki lesz nyitva, kérem! (Ez lesz a „P-nap”, a Pomócsi-féle nap. Sokkal szalonképesebb, mintha megint az ismert betűt használnánk, így nem kell majd a tévét lehalkítani a gyerek előtt). Ki lesz mondva, amit mellesleg mindenki tud: ezek lopnak. Sőt, már régebben is loptak. Ma ugyan nem úgy látszik, mintha ez a mindennapos tapasztalat komolyabb megrendülést okozna, már beárazták. Lopnak, lopnak, de legalább kerítést építenek, amit valamiért szeretünk, igaz, abból is lopnak. De sokan úgy gondolják: ha Simicska, az egykori bűntárs vall rájuk, az olyan lesz, mintha kihúznák a kádból a dugót. Lefolyik a rendszer magától, nekünk nem is kell semmit csinálni. És most a mi Pomócsi bácsink elkezdett beszélni, ha egyelőre nem is sokat. Inkább csak jelezte: már köszörüli a torkát.

Persze, érdemes figyelni az információira. Lehet és kell használni őket, mert bevilágítanak a politikai gyakorlat zugaiba. De nem örülnék, ha végül egy gengszterháború szabadítaná fel az országot. A nápolyiak sem örültek, amikor 2004-ben a Camorra két klánja hetekig lődözte egymást az utcán, és Chicago sem volt különösebben büszke arra, amikor Al Capone a vele ujjat húzókat békülő vacsorára hívta, majd volt szíves egy buzogánnyal személyesen szétverni a fejüket. Szép is ez a nyílt harc, valahogy férfiasabb, mint sorra hozni a sok lex Simicskát reklámadóról, plakátolásról, bíbelődni a kegyvesztett cégek közbeszerzésből való kizárásával. Simicska helyében én biztosan nem fogadnék el vacsorameghívást az egykori cimborától, sose lehessen tudni, mikor lesz elege ebből a puhányságból, és kerül elő egy buzogány.

Most viszont Simicska az, aki fegyverhez nyúlt. Még nem tudni, hogy csak sóspuskával kellemetlenkedik egy kicsit, vagy igazi háborúra készül. De nem lesz ettől sem Sárkányölő Szent György, sem hazáját felszabadító Szent Johanna. A demokratikus tábor bénultságáról állít ki szegénységi bizonyítványt, ha kezdjük saját hősünket látni benne, magunk helyett tőle várni a csodát.

Nemcsak arról van szó, hogy nem méltó, nem elegáns a pást helyett a lelátóról Simicskának hajrázni. Nem is csak arról, hogy Simicska világossá tette: a Jobbiknak akarja kikaparni a gesztenyét. Ahogy egykor a Fidesznek. Akkor nem tetszett. Most jobban tetszik? Természetesen az emberek változnak, isten ments „csípőből” eltaszítani, aki Fidesz-hívőből kritikussá lett. Végül is lehet, hogy egy határt már Simicska sem akart átlépni. Mondják, nála ez a határ Orbán oroszbarátsága volt, és nyilván azt is rosszul tűrte, hogy beelőzik az új, kezesebb kegyencek. De akár Saulusnak, akár már Paulusnak tekintjük Simicskát, a rendszer, amelyben élünk, az ő édes gyermeke, Papa-bánya finanszírozásától a hosszú byte-ok éjszakáján és Kaya Ibrahimon át a Közgép nagy aratásáig. Elhiszem, hogy most erős indulattal valóban le akar számolni Orbánnal. Neki a személy az ellensége. Nekünk a rendszer.

Az viszont tagadhatatlan: most támadásba lendült. Még csak lábra célzott, de tud fejre is. Eddig azt hihették: a médiája és a pénze a fő veszély, de nem a közös múlt emlékezete. Azzal úgysem mer előállni, hiszen nyakig benne volt maga is. Ezúttal megmutatta: vannak olyan trükkjei, amelyekkel elkerüli a csapdát. Látszólag önfeljelentésre készül: a Hír tv tulajdonosaként a saját tévéjére és a Fideszre húzza rá a vizes lepedőt. Azzal vádolja őket, hogy 2010-ben összejátszva tiltott pártfinanszírozást, adó- és költségvetési csalást hajtottak végre. Fals számokkal manővereztek, letagadták a plakátjaik felét, a kampánymunkákkal megbízott Hír tv azzal sem strapálta magát, hogy leszámlázza a költséget kedvenc pártjának. Nyilvánvaló, hogy a kampány egész feketegazdaságát Simicska bonyolította, csakhogy akkor még nem volt a Hír tv fő tulajdonosa és ügyvezetője. Csak éppen mindenható tótumfaktum, de ez nem jogi kategória. Ő tehát nem felelős. Ő csak az aranyos Pomócsi bácsi, aki ha egyszer kinyitja a száját…

Persze, ahogy Poltékat ismerjük, a Fideszt is kimosdatják. Elévült vagy meg sem történt, vagy a Hír tévé húzta csőbe a szegény ártatlan pártot, nem néz az a lába elé, a rút anyagiakra, tekintetét az égre és a nemzet üdvére függeszti. Polt már az MSZP feljelentésén is egy hónapja ül, elsuvaszthatja Simicskáét is. De a seb érzékeny testtájon esett. A NER fogantatását, a 2010-es fülkeforradalmat és vele a szent kétharmadot szeplősítette meg. A forradalmárok csaltak, feketén csencseltek, könyvelést hamisítottak. „Büszkék vagyunk arra, hogy a mi gazdálkodásunk mindig is transzparens volt, és jogilag hibátlan”-mondta nemrég Orbán Viktor. Így persze más. Meg is nyugodtam. Simicska aranymondása szerint „hülyének lenni állampolgári jog”. Lassan inkább kötelesség .

2017.08.12 08:07

Iskolai koffein

Teljesen kitiltják a kávéautomatákat a dél-koreai iskolákból, a tanároknak fenntartott automatákat is száműzik, nehogy a diákok a rendszert kijátszva hozzájussanak az élénkítő italhoz - adta hírül a magyar sajtó is. Hüledezem. Vajon mennyire lenne bölcs kiküldeni valakit az esőbe, majd elvenni tőle az esernyőt, hogy el ne fáradjon a keze, miközben az ernyőt tartja? A diákok nem unalmukban kelnek hajnalban, élnek koffeinen és alszanak csupán néhány órát, hanem mert az oktatási rendszer erre kényszeríti őket. Ha a diákok szívéért aggódunk, ne a kávét és/vagy az energiaitalt tiltsuk be (aki mindkettőt akarja, az legalább "következetes"), hanem könnyítsünk a rájuk nehezedő terheken! Részben a sok ezres év eleji diáktüntetéseknek köszönhetően az utóbbi időben viszonylag sok szó esik az iskolai túlterheltségről, a magas óraszámról. (Ezt bizonyítandó, felhívásunkra rengeteg diák fotózta le saját órarendjét.) Érdemes azonban beszélni a túlzott mértékű lexikális tananyag terheiről, és a diákok túlzott stresszeléséről is. Aki nem szakosodik gyorsan, hanem például általános gimnáziumba megy, az egy sor tantárgyból nagyon részletes tudást kell elsajátítson a középiskola elvégzéséig - ha érettségizik az adott tárgyból, ha nem, -, míg saját, továbbtanulásához szükséges tárgyaira nem jut kellő idő és óraszám. Így azokat különórákon kell megtanulnia. Abban tehát igaza van az államtitkárságnak, amely - cáfolva meg sem tett állításunkat - azt mondja, hogy a túlterheltség egy részét nem a kötelező tananyag okozza. (Közvetlenül nem, de közvetve igen, miután a kötelező tananyag egyrészt merev, másrészt néhány területen nagyon részletes, főként azoknak, akik nem abból a pár - többségében természettudományos - tárgyból tanulnának tovább, amelyeknek az elsajátítását a legrészletesebben írja elő az alaptanterv.) Emellett - és erről kevesebb szó esik - a “poroszos” iskolarendszer elképesztő módon túl is stresszeli a diákokat. A tesztrendszer például a memóriát kéri számon, elsősorban azt, hogy mit nem tud a tanuló. Ez óriási megfelelési kényszer elé állít mindenkit, nem egy esetben megszégyenítve a tanulót az osztály - a saját közössége - előtt, ha egy kérdésre éppen nem tud helyesen felelni. Ezt tetézik az antidemokratikus igazgatók, akik között mind több a politikai kinevezett. Ők nem egyszer elképesztő jogsértésekkel nyomják el a diák-önkormányzatokat és hallgattatják el saját iskolájuk hangját. Annak, aki a koffeines italok betiltásában látja a fiatalság egészségének védelmét, javaslom, beszéljen néhány diákkal, esetleg töltsön el egy napot valamelyik közoktatási intézményben, látogasson el néhány  órára, nézze meg a fiatalokat, amint a következő napra készülnek. Garantálom, másnap ő fogja az első kávét megvenni nekik.  A szerző kommunikációs koordinátor, Független Diákparlament 
2018.09.19 08:19

Sorrend

Nemrég még komoly fegyverténynek számított egy-egy kelet-közép-európai politikai vezető meghívása Washingtonba, amolyan demokrácia fokmérőként működött. A Trump-éra azonban ezt is átírta, mint oly sok mindent a tengeren túli demokráciaszentélyben. Tegnap Andrzej Duda lengyel elnököt fogadta az amerikai elnök miközben, az Európai Unió épp elindította a 7. cikkely szerinti eljárást az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolása miatt Lengyelország ellen. A Fehér Ház új lakója közismerten nem finnyás emberi jogi és jogállamisági kérdésekben, viszont annál inkább érzékeny az Egyesült Államok katonai ereje és az amerikai hadiipar piaci vezetőszerepe témakörben. Nem véletlen, hogy Kelet-Közép-Európából elsőként Klaus Johannis román elnök kapott hivatalos meghívást Washingtonba tavaly júliusban, illetve, hogy Trump először épp Varsóba látogatott a térségben. Mindkét országban az utóbbi időben komoly visszalépések történtek a jogállamiság terén, ám a két állam geopolitikai jelentősége felülír minden Washingtonban korábban hagyományos aggályt. Romániában 2016 óta élesben működik Deveselun, az amerikai rakétavédelmi bázis, Lengyelországban most épül. Bukarest az európai NATO-tagállamok közül elsőként ígérte (és valósította) meg azt, amit Trump kért – védelmi költségvetése 2 százalék fölé emelését -, amerikai katonai támaszpontnak ad otthont a Fekete-tenger partján, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy az (Traian Basescu volt államfő szavaival élve) ne váljon „orosz tóvá”. Lengyelország a rakétavédelmi bázison túl elsőként kötött rendszeres amerikai cseppfolyósgáz-szállítmányokra szóló szerződést (Trump tavalyi varsói útja után). És nem utolsósorban, e két ország volt az első a régióban – és Európában –, amely Trump hivatalba lépése óta nagy tételben vásárolt amerikai haditechnikát, valamint ők a két legnagyobb oroszellenes, egyben Oroszországgal határos európai állam is. Ezt a stratégiai fölényt nem tudja legyőzni Orbán Viktor, bármennyire is élen jár a Trumptól nem idegen illiberalizmusban. Duda washingtoni meghívása újabb alkalom lehetne miniszterelnökünk számára, ahhoz hogy rádöbbenjen – az Unión kívül van ugyan élet, de ahhoz nem elég a „merjünk nagyok lenni”.
2018.09.19 08:19