A gyermeklelkű milliárdos örömére a mostanság már rendszeresen jelentkező Trump-tévé – az elnök Facebook-oldalán – csupa jó hírt közöl összefoglalóiban a Fehér Ház eredményeiről. Igaz, ezek a diadalmas „termelési jelentések” stílusú beszámolók jobbára köszönő viszonyban sincsenek a tényekkel, de ez a Trump univerzum lakóit eddig sem zavarta.
A fenti sorokat a pénteki Népszavában olvastam (Álhírgyártás a Fehér Házban, 7.oldal), mint ahogy azt is ebből az írásból tudtam meg, hogy Trumpot idegesíti a mainstream média, jórészt a FoxNews televízióból tájékozódik, s kedveli az összeesküvés elméleteket gyártó portálokat. És ahogy a cikk végére jutottam, kénytelen voltam levonni azt a következtetést, hogy lehet Trump a világ leghatalmasabb államának feje, a világ legvédettebb államférfiúja, bőven van mit tanulnia a magyaroktól. Mit a magyaroktól? Egyenesen Orbán Viktortól. Ezért aztán végképp nem értem, miért nem az volt a tavaly megválasztott elnöknek az első dolga, hogy munkamegbeszélésre Budapestre utazzon, mert ha ezt tette volna, bizonyára másként nyúl a médiához. Bár az is igaz, van még, lehet ideje az általa elképzelt médiavilág megteremtéséhez, de azért ne feledjük: az amerikai elnöknek négy - jó, most már csak három és fél - éve van a választásokig, s bármennyire is hatalmas ember, nem tud olyan választási rendszert keresztülverni, amely százszázalékosan biztosítaná újabb győzelmét. De ha sikerülne is, nyolc év, két ciklus után mindenképpen el kellene köszönnie a hatalomtól. Mindezt csak azért emelem ki, mert neki, ily módon, kevesebb az ideje, hogy megvalósítsa az Orbán-féle mestertervet, vagyis igencsak indokolt lett volna az a bizonyos sürgős tanulmányút, eszmecsere.
Szegény Trump így kénytelen saját szerencsétlen Twitterén és Facebookján keresztül üzengetni a választóinak, ahelyett, hogy rohamléptekben maga alá gyűrte volna a szinte teljes amerikai sajtót. És ne tessenek most itt arra hivatkozni, hogy az egy nagy ország, hagyományos demokratikus értékekkel. Ezek csak ostoba mentegetőzések, minden csak akarat és vezetői képességek kérdése. A magyar rendszer utat mutatott, megvan a modus vivendi, hogyan lehet közpénzből lefedni a nyilvánosság nagy részét, egyszersmind a tökélyre fejlesztve az álhírgyártást, a sikerpropagandát. És azt, hogy arról az ország minden polgára értesülhessen, miközben a rossz hírek hordozói - jó esetben - a margóra vannak kényszerítve. Azért mondom, hogy jó esetben, mert a citált írásból az is kiderül, hogy Amerikában a hamishír gyártójára magánnyomozót küldtek és be is perelik őt. Nos, kellő tudás birtokában, a magyar modellt érvényesítve Trump mindezt elkerülhette volna, vessen magára, hogy hagyta, demokráciát játsszanak vele szemben.
Itt Magyarországon nem ez történik. A jóhír-gyártás már az egész országra kiterjed, az álhírek pedig szárba szökkennek, virágzanak, tovább épülnek. Tessék csak arra gondolni, hogyan rajzolják fel a forró ősz ellenzéki terveit, miként kriminalizálják a magukat vetélytársként feltüntető pártok vezetőit. Minek itt a XXI. század technikáit alkalmazni, kiválóan megfelel a célnak, ha megszerzi az állami televíziót, befolyása alá vonja a kereskedelmi csatornákat és elüldözi a lapoktól a másként gondolkodókat.
Méghogy Twitter, Facebook… Ne is csodálkozzon Trump, ha ezekkel a gyenge eszközökkel operál, megírja, és nem álhírként, a saját sorsát: a bukást.
