Charles Gati: Mi, az öthatod

Amerikában a dohányzás elleni küzdelem új szakasza kezdődik el ezekben a hetekben. A kormány eddig lényegében három módszert alkalmazott. Hirdetésekkel, iskolákban vetített videókkal mutatta be a cigarettázás mérgező hatását. Kötelezte a gyárakat, hogy minden cigarettás dobozon legyenek egészségvédő figyelmeztetések. És alaposan felemelte a cigaretta adóját. Több évtizedes küzdelem után a kampány sikert könyvelhet el, ugyanis 2017-ben már csak a lakosság 15 százaléka cigarettázik.

A kormány, pontosabban az Élelmiszer- és Gyógyszer Engedélyeztetési Hivatal (FDA) most a cigaretták nikotintartalmát kívánja csökkenteni. Az FDA arra számít, hogy így a cigaretta íze nem lesz olyan csábító, mint eddig, és ez elősegítheti a leszokást. A dohánygyáraknak azonban ez nem tetszik. Lobbistáik az új rendelettervezet ellen csatáznak.

Az amerikai gyárak különösen a falusi rétegeket próbálják „megvédeni” a dohányzás elleni kampánytól. Kihasználják az egyszerűbb, szegény és többnyire tanulatlan emberek szenvedélyét a mindenható profit érdekében. Ezért van az, hogy az érettségi nélküliek 40 százaléka továbbra is dohányzik. A falusi lakosok között a tüdőrák mintegy 18-20 százalékkal elterjedtebb, mint a városokban. Az egyenlőtlenség egyik fontos jele, hogy a szegényebb amerikaiak sokkal többet dohányoznak, és sokkal többen halnak meg ettől, mint a középosztály vagy a gazdagabbak. Se a családomban, se a kollégáim között nincs már dohányos.

Én egyébként szerencsés vagyok. Több évtizeden át pipáztam, annak ellenére, hogy a szájpadlásom megszenvedte a forró füstöt. Többször próbáltam abbahagyni, de nem sikerült. A pipázás életem elválaszthatatlan része lett. Budapesti barátaim gyerekei valaha „a pipás Karcsi bácsi” néven ismertek, ugyanis csak éjjel nem volt a pipa a számban... Húsz évvel ezelőtt azonban megkérdeztem akkor középiskolás fiamat, hogy a közelgő születésnapjára milyen ajándéknak örülne leginkább. Habozás nélkül válaszolt: hagyd abba a pipázást, mert azt szeretném, hogy az én gyerekeim is megismerjenek. Akkor és ott, könnyek között, tettem le a pipámat. Azóta egyszer se gyújtottam rá. Fiam három gyereke, az unokáim csak fényképekről ismerik a pipás Karcsi bácsit.

Örömmel nyugtázom, hogy az Orbán-kormány és különböző társadalmi szervek aktívan küzdenek a dohányzás ellen. Az új, egységes cigarettás dobozok bevezetése például jó lépés. Figyelembe véve, hogy a dohányzás következménye évente több mint 20 ezer ember halála, és a tüdőrák adatokat illetően az európai lista végén kullog az ország, egy átfogó programra lenne szükség.

A remekül szervezett úszó és vízilabda világbajnokság után milyen időszerű lenne egy óriási, politikailag semleges kampányt kezdeni az egészségkárosító termékek ellen. Legyen ez a következő plakáton: Orbán és Soros a dohányzás ellen, a magyar jövőért. Szerintem Soros kifizetné a költségek felét.