Hatos Szabolcs;

interjú;Videoton;Európa-liga;Disztl Péter;

2017-08-17 07:51:00

Disztl Péter bízik az utódokban

A Videotonnal egykoron európai kupadöntőig menetelő kapuvédő, Disztl Péter is szurkol volt csapatának, a ma este, Európa–liga-mérkőzésen, Belgrádban pályára lépő magyar ezüstérmesnek.

Disztl Péter kellemes nosztalgiával gondol vissza a székesfehérváriak 1984/1985-ös nemzetközi kupamenetelésére, amelynek során az együttes mai ellenfelével, a Partizan Belgráddal is játszottak.

- Amikor megtudta, hogy a Partizan Belgráddal találkozik a Videoton, felteszem, azonnal felsejlettek a kellemes emlékek.

- Hogyne, azonnal a régi dolgok jutottak eszembe.

- Habár később büntetőt védett a Manchester United ellen és a Real Madriddal szembeni fináléban is, a Partizan 5-0-s legyőzésére biztosan pályafutása egyik emlékezetes fellépéseként tekint vissza.

- Hihetetlen mérkőzés volt… A székesfehérvári 5-0-nál amit kapura rúgtunk, abból gól lett, s annak ellenére arattunk fölényes győzelmet, hogy az akkori Partizan rengeteg támadást vezetett, nagyon erős együttes volt. A sorozat elején egyébként ki sem mertük mondani, hogy 3-4 fordulót szeretnénk menni, nemhogy azt, döntőt játszunk! Minden mérkőzésnek megvolt a maga hőse, az 5-0-nak értelemszerűen Szabó József (aki egymaga négy gólt rúgott - a szerk.). Az igazi hős viszont mindvégig a csapat volt. A pályán kívül és belül is egységet alkottunk, ennek is köszönhettük, hogy végül a fináléig meneteltünk.

- Miként emlékszik vissza a belgrádi visszavágó hangulatára?

- A Partizan játékosai nagyon magabiztosak voltak, eleve úgy álltak neki a meccsnek, hogy továbbjutnak, hiszen az előző fordulóban, Londonban 6-2-re kaptak ki (a Queens Park Rangerstől – a szerk.), a visszavágón mégis négy gólt szereztek. Ellenünk is valamiféle csodában bíztak, ám nekünk óriási előnyünk volt, hogy nem kaptunk itthon gólt. Félelmetes aréna várt minket több tízezer emberrel, a pályára vezető út pedig nem a szokványos kijáró volt, a föld alól jöttünk ki. Hatalmas füttykoncert fogadott minket, a stadionon kívül és belül is pokoli volt a hangulat, azt beszélték, a jugoszlávok felgyújtottak mindent, ami piros-kék volt.

- Az atmoszférának is betudható, hogy a visszavágón 2-0-ra kikaptak?

- Egy ilyen párharcnál egyetlen dolog számít: hogy továbbjusson a csapat. Az mindegy, hogy két döntetlennel, kettős sikerrel vagy egy vereséggel… Ennyi év után azt mondom, Belgrádban éppen annyit nyújtottunk, amivel továbbjutottunk.

- Azért a mai utódok számára talán nem hátrány, hogy csütörtökön zárt kapuk mögött, nézők nélkül kezdik a csoportkörről döntő párharcot Belgrádban.

- Ez így van, bár szerintem egy futballmeccsnek a legfontosabb része a játékon és a gólokon kívül a közönség. Mi legalábbis annak idején minél több néző előtt játszottunk, annál jobban fel voltunk spanolva.

- Mire számít a Videotontól Szerbiában?

- Az mindig nagymértékben befolyásolja a továbbjutást, hogy idegenben tudsz-e gólt rúgni, én viszont azt mondom, hogy nem szabad külön az első mérkőzéssel foglalkozni, hiszen csakis egyetlen cél lehet: két találkozó alapján kell kivívni a továbbjutást. Erre pillanatnyilag 50-50 százalék az esélye mindkét csapatnak. Bízni kell a játékosokban és abban, hogy a két mérkőzés alapján a Videoton kivívja a csoportkörös szereplés jogát.

- Mit szól a magyar kupacsapatok szerepléséhez összességében?

- Megnéztem őket, de nem gondolom, hogy az én tisztem volna értékelni a szereplésüket.

- Volt Videoton és Honvéd játékosként biztosan van véleménye egykori csapatairól…

- Ez a két csapat játszotta a legnagyobb szerepet a hazai pályafutásomban, így az ő szereplésüket természetesen kiemelt figyelemmel követem. A Honvéd kiesett, mást viszont nem lehet erre mondani, mintsem hogy jövőre újra meg kell próbálni. Most a Videotonnak kell szurkolni, hogy bejusson a csoportkörbe.