Egy ivókút borzolja most a kedélyeket az én kis falumban. Mária kútja, amit egy önzetlen helybéli lelkes felajánlásából helyeztek el az iskola előtti téren. Pletykapad is van mellette, nem mintha eddig bárkit is láttam volna ott leülni és pletykálgatni, pedig ez minden falu természetes velejárója, ingyenes pszichiátriája, bármikor igénybe vehető lelki kúrája.
Ha Alsómocsoládon laknék, most nem egy ivókútról, hanem a nemzetközi kés- és fejszedobáló versenyről beszélnének az emberek, a Rigac Kupáról, amit a helyi sportegyesület az önkormányzattal közösen szervez szeptember első három napjában. A késdobálásnak külön blogja van, itt olvastam, hogy e sport igen hasznos és egészséges: a szabadban vagyunk, egyfolytában sétálgatunk, s a hétköznapi életben szokatlan mozdulatokat végzünk, ami rejtett izmokat tár fel testünkben. Miközben hajítjuk a kést, erőteljesen fókuszálunk is, s jól tudjuk, hogy a koncentrált figyelem edzi az agyat. Idősebb korban ezért különösképp ajánlott ez a tevékenység: felejtés és memóriazavarok ellen nem kell bogyókat bekapkodni, elég csak egy jól megtermett gyümölcsfát keresni a kertben, kivinni az élesre fent szettet, s edzeni napkeltétől napnyugtáig. A blog írója a késdobálást egyenesen a golfozáshoz hasonlította, annyi különbséggel, hogy az előbbi a dobókések megvételén túl nem kerül semmibe.
Alsómocsoládra tizenhárom országból száznegyvenhárom versenyző érkezik, a kísérőkkel együtt épp kiteszik majd a falu létszámát. Ha beszámítjuk még azokat, akiket szenvedélyesen érdekel a kés- és fejszedobálás, s hajlandók ezért a látványosságért akár több száz kilométerre is elutazni, bizonyosan elmondható, hogy a kis baranyai falura ki lehet majd tenni a „megtelt” táblát. Alsómocsolád egy színes, befogadó település, hisz miközben a hungarikumokat – a Túró Rudit, Egri Bikavért, makói hagymát - népszerűsítik a verseny melletti kirakodóvásárban, egy uniós sátrat is felállítanak, ahol direktben lehet érdeklődni a külföldi munkavállalásról és továbbtanulásról. Csak aztán legjobb kés- és fejszedobálóink nehogy Írországban akarjanak boldogulni, mi meg itt maradjunk virtusos fiaink nélkül.
Azt hinnénk, egy Mária kút felállítása békésebb ügy a késdobálásnál. De nem. A minap boltba menet meg is néztem, mi borzolja a kedélyeket az én kis falumban, miről beszélnek oly sokat. A vizet őrző kőtömböt a helyi kőbányában fedezte fel egy helyi asszony, s mindjárt belelátta a kisdedet óvó szüzet. Más ilyenkor nem tesz semmi különöset, odébb sétál, s felejti az átsuhanó gondolatot, de ő addig nem nyugodott, míg el nem vitette a követ, nem talált egy mestert, aki méltóra faragta az anyagot, s egy másikat, aki lekövezte az idevezető utat.
A kutat pár napja felavatták, megáldották, az egri érsek még főpásztori szentmisét is celebrált. Csak épp azok neve maradt említetlen, akiknek magát a kutat köszönheti a falu – ezért a nagy felháborodás. Az alsómocsoládi mintára kés- és fejszedobáló versenyt kéne rendezni nálunk is. Az erőteljes fókuszálás feledékenység ellen kifejezetten ajánlott.
