Interjút adott a labdarúgó NB I-ben újonc Balmazújváros elnöke. Az elmondottakból kiderül, hogy ő a „legcsóróbb” csapat a mezőnyben. Betartja a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSz) ajánlásait, így költségvetése 75 százalékát a szövetségtől kapja, a hiányzó részt szponzorok biztosítják. A jegybevételre nem építhet, az a hideg vízre sem lenne elegendő, hiszen ha telt ház van, akkor sincs háromezer néző a lelátón.
Kiderült az is, hogy egy játékos havi fizetése hétezer euró, míg a biztos csapattagnak tekinthetők egymillió forint körül keresnek havonta. Természetesen jár prémium is, a győzelemért fejenként ezer euró, a döntetlenért ötszáz. Ezen összeg hallatán az átlagpolgár vélhetően felszisszen, de ez csak számunkra tűnik magasnak.
A klub szeretett volna erősíteni, és tárgyalt olyan játékosokkal, akikben lát fantáziát, de ők jobbára csak kispadosok voltak jelenlegi klubjuknál. A többségtől nemleges válasz érkezett, mondván többet keresnek csereként, mintha Balmazújvárosban rendszeresen a pályán lennének.
Aki azt feltételezi, hogy vegetálnak élcsapataink, az téved. Van itt pénz, de ezért nem vár a vezetés a jövedelemhez méltó teljesítményt. Még itthon néha-néha megcsillan valami, ám a nemzetközi porondon a futottak még mezőnyébe tartozunk. A kupákban szereplők beköszönnek, de két héttel később már el is köszönnek.
Az egyik klub vezetője egy őszinte pillanatában azt nyilatkozta, ha nem jön a támogatás „föntről”, akkor pár év múlva bedől a magyar futball. Elképzelhető, hogy igaza van.
Mi lehet a megoldás? Évek óta hiába keressük a választ. Azért mégis jó lenne, ha az átlagosnál lényegesen magasabb jövedelemhez az átlagosnál jobb teljesítmény járulna. Lehet, hogy csak a csodában bízhatunk, de kérdés, létezik-e csoda?