Ókovács Szilveszter: nyugodtan állok a bírák elé

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház jelenlegi direktora tovább szeretné vezetni az intézményt.

- Jövő februárban lejár a mandátuma, a minisztérium kedden kiírta a főigazgatói pályázatot. Elindul?

- Nekifogtam a pályázat írásának. Nagy munka lesz, mert kötelességemnek érzem az őszinte számvetést is az elmúlt bő hat év történései kapcsán, a sikerek, de a meg nem valósult, még releváns tervek és az új vállalások is mély, elemző, adatolt írást igényelnek. Csak a tartalomjegyzék hat oldal, itt tartok most, tehát ez egy többszáz oldalas dokumentum lesz – de hát a mienk a messze legnagyobb kulturális intézménye az országnak, ez a megközelítés a minimum.

- Támaszt feltételeket a jelentkezéshez?

- Ezt a hozzánk mindig „feltűnően” barátságos hvg.hu-nak egy hosszú interjúból kiragadott, kontextusától elemelt és provokatívra hangolt cikke miatt kérdi, csak rögzítsük. Sosem voltak feltételeim. Keletkezik egy pályázat, amely a személy elfogadásával együtt mozog. Arra a programra vállalkozom, ha kineveznek, mindkét félnek ez a sorvezetője. Úgyis nyilvános lesz minden az évadtervek kivételével (azzal egyik operaház sem rukkol ki előre), tudom, mit akarok, de semmi vadra ne gondoljon, hisz a mienk most is egy ambiciózus, nagy léptekkel előre haladó intézmény.

- A hvg.hu-nak nemrég azt nyilatkozta, hogy: "Jövőre a jelenlegi állami támogatás a bérekre sem volna elég, pedig az csak a kiadásaink fele." Mekkora összegű állami támogatásról van szó most és mekkora összegű az, amelyet megfelelőnek tart?

- Mindennek ára van. Attól függ, milyen minőséget szeretnénk, az ár is ahhoz rendelt. Én hetedik éve mondom, hogy elkerülhetetlen a 2002 után bekövetkezett forrásapadást ellensúlyozni. Ha európai élvonalba tartozó Operát szeretnénk, ahhoz egy nyugat-európai intézmény forrásának hatoda nem elég, annak a harmada kell, és még akkor is egy magyaros varázspálca… Az első Orbán-kormány 2001 őszi döntésével egyenértékű, a mai munkaerő- és művészpiaci helyzetből fakadó korrekcióval kiigazított lépésre van szükség – vagy lejjebb adni az igényből. De nem azért élünk, hogy sorvadjunk, hanem – Berecz András mottójával – „amíg vagyunk, legyünk!” Mi a magunk részét beletettük, megdupláztuk a nézőszámot és a saját bevételünket, megújítottuk a repertoárt, kitártuk az intézményt a társadalom felé, újranyitottuk az Erkel Színházat, és elindult az infrastruktúra két nagyberuházása, az Operaház és az Üzemház, valamint az Eiffel Műhelyház épületeié. Most a működési költséget kell beállítani.

- A kollektív szerződés miatt készülő sztrájkkal kapcsolatban lapunknak azt nyilatkozta, hogy "A jelentős munkamennyiség-csökkenés ellenére a fizetések azonos szinten maradnak." Érez ellentmondást a két kijelentés között?

- Nem. Az Operában utoljára 2003-ban volt általános, jelentős bérfejlesztés, ennek 14 éve. Azóta csak pótlékokat tudtunk emelni, vagy idén a legkevesebbet kereső 531 munkatárs bérét. Ha az Operaház bezárása miatt néhány hónapig kevesebbet kell dolgozni a kollégáknak, az igazságos az elmúlt évek megfeszített üteme után. Egyébként pedig az év egy jó részében turnézunk, tehát sokat lesznek távol otthonról a munkatársaink. Sajnálni nem kell minket, de irigyelni sem.

- A bérekre sem elég állami támogatás indokolja-e a dolgozók a kollektív szerződés hiányával kapcsolatos aggodalmát?

- A 9,8 milliárd forintos állami támogatás idén se fedezi a béreket, ezért nekünk nagyon nem mindegy, hány nézőtől, cégtől mekkora bevételhez jutunk. Idén ősszel már kiesik az Operaház, jövőre pedig teljesen hiányzik majd a máskor innen befolyó bő 2 milliárdos bevétel. De a kollektív szerződést nem elsősorban ezért mondtuk fel – egyáltalán nem hirtelen, hanem rendes felmondással, négyhónapos türelmi idővel –, hanem az Erkel Színház fokozott működése és a turnék munkaszervezése miatt. Azoknál képtelenség lenne tartani a 105 oldalas szakszervezeti álomkódex előírásait, elegendő leszíjazottság nekünk a törvények betartása is. A szakszervezet által bedobott 130 ezer Ft-os havi járandóság-csökkenés teljesen valótlan és unfair, de nyugodtan összenézhetjük majd a szeptemberi kifizetéseket a tavaly szeptemberivel. A lelkiismeretünk tiszta, mert csoportos létszámleépítést a kevesebb munka dacára sem tervezünk, és nyilvános vállalásokat tettünk a dolgozók munkakörülményeinek és bérének fejlesztésére is.

- Az Operaház felújítására biztosított 23,2 milliárd forint elég lesz a rekonstrukcióra és annak időben való befejezésére? Fontosnak tartja, hogy az Ön vezetése idején valósuljon meg a felújítás, ahogy az Eiffel Csarnok megépítése?

- Ez a kérdés akkor komoly, ha a Népszava olvasója idén felújíttatta a lakását, és pont annyiból kijött és pont addigra, amennyire tavalyelőtt számolta. Ez nagyban is így van. Az Eiffelt mire átadjuk, négy év telik el a mérnökárak megállapításától. A drágulás ott mintegy 30% alatt marad, és ilyesmit érzek az Operaháznál is. Ez nem herdálás vagy korrupció, hanem az árak hősies leszorítása. Aki ezt nem érti, még előtte áll a lakásfelújításnak.

- Tudja valakiről, hogy gondolkodik azon, hogy megpályázza a posztot?

- Csodálkoznék, ha egyedül pályáznék – a Magyar Állami Operaház amilyen nagy, emberevő feladat, ugyanakkora a presztízse is. Mire a mandátum lejár, már 11. éve dolgozom az Operában vezetőként. Amibe ennyit beleteszünk – nem egyedül, persze, a kollégákkal együtt –, annak a sorsa nem lehet közömbös. De most is nyugodtan állok a bírák elé, mint öt éve, amikor a kormánybiztosság után kellett pályamunkát írnom „Több, mint Opera” címmel. Ha amit tettem, kevés volt, akkor mást, jobbat kell választani, én az elmúlt időre akkor is büszke leszek.

Névjegy

Operaénekes, zenekritikus-publicista, rádiós és televíziós műsorvezető, 2010-2011-ben a Duna TV vezérigazgatója, 2011-től a Magyar Állami Operaház kormánybiztosa, majd főigazgatója.