Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.
A fenti sorokat a hagyomány szerint Szent István írta több mint ezer évvel ezelőtt Intelmek című művében fiának, Imre hercegnek. Az államalapító király szavait megfogadhatná a mai magyar államot vezető jobboldal is, hiszen semmi sem áll közelebb hozzájuk, mint a gyűlölet politikája, és semmi sem áll távolabb tőlük, mint az alázat.
Európai Unió, szegények, másképp gondolkodók, hajléktalanok, bántalmazott nők, munkanélküliek, menekültek, tanárok – ők mind a Fidesz-kormány ellenségei, akikkel szemben a jobboldal örökös háborújában bármilyen eszköz megengedett. Az alázatról pedig talán elég csak annyit idézni tőlük, hogy „akinek semmije nincs, az annyit is ér.”
Szent István egy európai, keresztény és magyar államot képzelt el ezer éve. Ebből a Fidesz mára megtagadta az európai és keresztény értékeket, mára csak a magyarság hangoztatása maradt nekik. A keresztény ember ugyanis alapvetően szolidáris. Az európai pedig nem a kelet új diktátorai körében, hanem a nyugati – minden egyéb híreszteléssel szemben: ma is erős és prosperáló – demokráciákban keres szövetségeseket. Augusztus huszadika, az államalapítás ünnepe ma Magyarországon a visszafelé fordulás „ünnepe” is lehetne. A magyar politikát az elmúlt hét évben az határozta meg, hogyan próbál minden eszközzel hatalmon maradni a gyűlölködés és gőg kultúrája.
Az MSZP ennek fog véget vetni 2018-ban. Mi egy olyan országot szeretnénk, ahol nemcsak a családi ebédlőasztalnál tud egymás mellett ülni a baloldali és jobboldali ember, de közösek a nemzeti ünnepeink is: nem retusálják ki a baloldali Nagy Imrét 1956-ból, nem felejtik el a szabadság és szolidaritás értékeit március 15-én, és nem a múltba révedést, hanem a megújulást ünnepelhetjük augusztus 20-án.
De ennél fontosabb dolgunk is van: egy olyan országot csinálni, amely nem sokmillió szolga és néhány tucat nagyúr hazája, hanem egyenlő embereké. Ma négymillió magyar él a létminimum alatt, és a számuk egyre nő. A gazdagok kormánya velük nem törődik, sőt mindent megtesz azért, hogy ne léphessenek feljebb. Egy baloldali kormány alatt ezzel szemben nemcsak az ügyvédek és bankárok gyerekeiből lehetnek jogászok és közgazdászok, hanem mindenkiből, aki elég tehetséges és kitartó. Nem az számít, honnan jöttél, hanem az, hogy hová tartasz. Olyan államra van szükség, amiben a kisember sem érzi magát kiszolgáltatottnak; ami segít büntetés helyett, és minden embert egyelőként kezel, függetlenül attól, hogy van-e focicsapata, szállodája, kormányközeli barátja, vagy nincs.
Hét éve elvesztettük a közös céljainkat. Mindig valaki ellen harcolunk ahelyett, hogy el akarnánk érni dolgokat: csúcsminőségű iskolát, működő egészségügyet és gyógyulást, a szegénység és munkanélküliség leküzdését. Ezer éve az ország megalapításáról kellett dönteniük a magyaroknak. 2018-ban pedig arról döntünk majd, hogy az oligarchákat hizlaljuk-e tovább az adónkból, vagy esélyt adunk azoknak a millióknak, akiket a jobboldal szegénységben akar tartani.
2018-ban nem új államalapításra, hanem az állam újraépítésére van szükség az újra felfedezett közös célok mentén.
