Az utóbbi időben sokasodnak az olyan hírek, amelyek arról tanúskodnak, hogy folyamatosan „eltűnnek” a hivatalos statisztikában szereplő ukránok. A vészharang megkongatásában a pálmát kétségtelenül a Ráda képviselője, az Ellenzéki Blokk egyik parlamenti társ-frakcióvezetője vitte el, aki nem kevesebbet állít, mint hogy a Krím-félszigetet nem beszámító legfrissebb hivatalos statisztikában szereplő 42,5 millió helyett valójában csak 24 millió lakosa van Ukrajnának.
A képviselő állítását arra alapozza, milyen mértékben fogyaszt kenyeret a lakosság. A szovjet korszakban ez a módszer gyakori volt, csakhogy manapság a piacgazdaság körülményei között, a központi nyilvántartás hiányában nagyon is kétséges eredményhez vezet. Ennek ellenére a képviselő nincs egyedül azzal a véleményével, hogy a népességcsökkenés egészen drámai méreteket öltött. Sokkal több ember hal meg, mint ahány születik. 2016-ban például 128 ezer születésre 202 ezer halálozás esett. Ukrajna a világon a 186. helyen áll, Európában pedig az utolsó a születések számát tekintve. Túl ezen, nagy veszteségként élik meg a nagy vívmányt is: az ukránok nagy számban utaznak dolgozni külföldre.
Ukrajna évente többszázezer embert veszít, akik elhagyják a hazájukat. A RIANovosztyi cikkírója olyan emberekként jellemzi őket, akik elég bátrak ahhoz, hogy gyakran az idegen nyelv tudása, a helyi szokások és törvények ismerete nélkül nagy kockázatot vállalva keljenek útra. Elsősorban Moszkvába. A legjobban az olaj- és gázipari szakemberek jártak. Ők képezik a kiutazók krémjét. Rosszabb a helyzetük azoknak, akik jómódú orosz családokhoz szegődnek háztartási alkalmazottnak, őket újabban a Fülöp-szigetiek szorítják ki, velük az oroszoknak nincs politikai vitájuk. Ennek ellenére Oroszország maradt a migránsok fő ellátási bázisa. Sok közöttük az építőmunkás, ezen a piacon azonban meg kell küzdeniük a konkurens moldvánokkal. Becslések szerint most Oroszországban több mint kétmillió ukrán vendégmunkás él. Többségük állítólag lojális az oroszokhoz, akik lehetővé teszik családjuk eltartását, egy részük azonban szenved a kettősségtől: a kijevi propaganda hatására gyűlölik az őket eltartó oroszokat, másrészről rájuk vannak utalva.
Az ukrán szépségek útja Nyugatabbra, Európába vezetett, a számítástechnikusok messzebbre is elmerészkedtek: az Egyesült Államokba. A többség azonban a legrosszabbul fizető munkahelyeken kötött ki, a tengeri platformokon halat tisztítanak, epret szednek Lengyelországban és Írországban, fehérneműt mosnak és szállodai szobát takarítanak Görögországban és Olaszországban. Sokan betegeket és öregeket ápolnak. A turizmus leple alatt sokan munkát vállalnak. A Novosztyi szerint a magyar és a lengyel hatóságok e felett szemet hunynak. Márpedig a Magyarországra látogató ukrán turisták száma jelentős. Az ukránok kevés pénzért dolgoznak, nincsenek nagy igényeik, lemondanak a szociális jogokról.
Nem is olyan nagy titok, tehát, hová tűntek el a statisztikában szereplő ukránok. Nyugat-Ukrajnában egész agglomerációk nélkülözik a munkaképes lakosságot, maradtak a gyerekek és az öregek. Évente, ha egyszer látják külföldön dolgozó eltartóikat. Tudományos felmérések nem tartják kizártnak, hogy 2050-re Ukrajna lakossága akár további egyharmadával is csökkenhet.
