A jegybanki alapkamat több mint egy esztendeje az 1 százalékot sem éri el, mégis találkozni lehet olyan - fedezet nélküli - hitelkártya vagy fogyasztási hitelkamatokkal, amelyek a 30 százalékot is meghaladják. Olvasóink okkal kérdezik: van-e Magyarországon szabály vagy törvény arról, hogy a kölcsönadó, hitelező milyen mértékű kamatot számíthat fel. Vagyis milyen mértéktől minősül, tisztességtelennek vagy uzsora kamatnak.
A helyzet látszólag megnyugtató, hiszen mintegy tizedére esett vissza Magyarországon az uzsorázás miatt indult rendőrségi nyomozások száma. A még létező uzsora, amelyet a jogszabályok tisztességtelen pénzkölcsönzésnek neveznek, jól elkülöníthető attól, amikor egy pénzintézet olyan kamatokat alkalmaz - akár kétszámjegyűeket is - amely az ügyfelek szerint pimaszul magas.
A magánszemélyek közötti ügyleteket jól ismerő szakember lapunknak elmondta, hogy a magánkölcsönök engedélyezett éves kamata legfeljebb a jegybanki alapkamat (0,9 százalék) plusz 24 százalékpont (vagyis közel 25 százalékos) lehet. Ezt a mértéket a Polgári Törvénykönyv rögzíti. Ugyanez a szabály érvényes a pénzintézetek és a magánügyfelek kölcsönügyleteire is. A kamatplafon vagy kamatsapka mértékét félévente felülvizsgálják, mégpedig úgy, hogy a következő félévben mindig az előző félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat az irányadó. (A jelenlegi alapkamat 2016. májusa óta változatlan, és a mostani várakozások szerint 2019. végéig aligha változik a helyzet, úgyhogy a félévente történő felülvizsgálatra mostanában nincs szükség.) Egyébként azt kevesen tudják, hogy a késedelmi kamat sem lehet több a jegybanki alapkamat, plusz 24 százalékpontnál.
Ez alól azonban van egy kivétel is, a hitelkártya- és az áruhitel. Ezeknek kamata 39 százalék, jelenleg összesen, tehát 40 százalék lehet. Az más kérdés, hogy jelenleg 20 százalékosnál magasabb hitelkamattal nem lehet találkozni, de döntő többségben 10 százalék körüli a ráta. Vagyis, ha egy ügyféltől mondjuk a 20 százalékos kamatot kérnek, az lehet pimaszul magas, de nem nevezhető uzsorakamatnak.
Érdekes esettel találkozhatunk a jelzáloghitel-szerződéseknél is. Korábban általános gyakorlat volt, hogy a bank - a magánszemély szerződésszerű teljesítése esetén - nem számíthat fel a kamaton felül rendszeresen fizetendő kamat jellegű díjat vagy költséget. Volt, hogy a pénzügyi szolgáltató az ügyfélnek meghatározott időre - mondjuk két esztendőre - kedvezményes kamatot ajánlott, amelyet utána felemelt az általa kívánt mértékre. A hirtelen ugrást az ügyfelek nehezen vették tudomásul, mert - egyébként teljes joggal - "beetetésnek" tekintették. Ahhoz, hogy ilyen helyzet ne teremtődhessen úgy szabályozták a jelzáloghitel-szerződéseket, hogy a bank a kamatváltozást két módszerrel határozhatja meg: vagy a referencia-kamatlábhoz, vagy pedig a 3 éves, 5 éves, illetve 10 éves állampapír kamatperiódusához köti a kamatmértéket. A referencia-kamatlábat forinthitelnél a bankközi kamatlábhoz (BUBOR) mérik, ami 3 hónaposnál jelenleg 0,15, a 12 havinál pedig 0,28 százalékos.
Amikor a kamatplafont vagy kamatsapkát bevezették nem feltétlen az volt a cél, hogy a mértéke csökkenjen, sokkal inkább a piac megtisztítása, átláthatóbbá tétele. Mégis, bár a bankok kamatmértékét nemigen befolyásolták az új szabályok, a pénzügyi szolgáltatókét annál inkább. Különösen az úgynevezett gyorshitelnyújtók voltak kénytelenek moderálni a kamatmértékeket, amelyek között nem volt ritka a három számjegyű, és az nem "1"-essel kezdődött.
Korábban a hatályos szabályozásban csak akkor csaphatott le a törvény szigora, ha az uzsorázást üzletszerűen követték el. Manapság viszont már azért is három év börtön jár ha egyszer követik el. A bűnbandák egységét pedig azzal próbálják megingatni, hogy a hatóságokkal együttműködőknél a büntetés korlátlanul enyhíthető. Súlyosbító tényező viszont, ha a kölcsönkérő személy szorult helyzetének kihasználásával aránytalanul magas kamatot kérnek a kölcsönadott pénzért.
