Elbliccelték a rezsicsökkentést

Publikálás dátuma
2017.08.31. 07:01

A szabadpiacon zuhannak az árak, ám az előnyt a kormány nem osztja meg a lakossággal. Az ipar drágán kapja a gázt, jól leginkább az állami nagykereskedő járt.

Idén tovább csökkentek a nemzetközi és ezzel együtt az orosz gázárak, így továbbra is lenne mozgástér hazai lakossági rezsicsökkentésre – közölte lapunk megkeresésére Beöthy Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) munkatársa. A Magyarországon is viszonyítási pontnak tekintett holland tőzsdei gázárak csak január óta mintegy negyedükkel estek tovább. A különböző statisztikai becslések nyomán az elvileg nem nyilvános orosz gázárunk ettől némi hullámzást mutatva eltérhetett ugyan, de a csökkenés ott is egyértelmű. Mivel a kormány a hazai lakossági gázárakat 2014 novembere óta nem mérsékelte tovább, a különbözet értelemszerűen jórészt a hazai energiaiparban marad. A szakértő szerint a többletbevétel a hazai szabályozókból következően leginkább az állami MVM gáznagykereskedő leányvállalatát, a Magyar Földgáz-kereskedőt (MFGK) gazdagíthatja. Ez a többlethaszon 2014 óta folyamatosan gyűlik az állami társaságnál. Igaz, a szabályozás szerint ezt a többletbevételt előbb-utóbb figyelembe kell venni a lakossági tarifák megállapításánál.

A kiadott árrendeletekből az is kiszámítható, hogy a bent rekedt összegekből többletbevételhez jutnak a többnyire külföldi kézben maradt gázvezeték-üzemeltetők is. Nekik szükségük is lehet ezekre a forrásokra, mert a 2013-2014-es rezsicsökkentés e körtől szintén jelentős összegeket vont el. Olyannyira, hogy tavalyi tevékenységük jellemzően veszteségbe csúszott.

Beöthy Ákos szerint az orosz gázszállításokért felelős állami Gazprom térségünkben biztos nem a politikai kapcsolatok szintje alapján árazza a gázt. Ellenben gazdasági lehetőségek és kényszerek hatására annál inkább hajlanak a tarifamódosításra. Magyarország hagyományosan az ellátás szempontjából kiszolgáltatottabb államok közé tartozott. Így tarifánk jellemzően magasabb volt az Oroszországtól akár messzebb fekvő, de több forráshoz is hozzáférő német, francia vagy épp olasz árszintnél. Ám miután Szlovákia felé olyan gázvezetéket építettünk, amely részben akár ki is válthatná a keleti irányú szállításokat, a Gazprom rögtön csökkentette magyarországi tarifáit. Annak ellenére tehát, hogy a vezetéket továbbra se használja senki tényleges szállításokra, megépítése megérte – értékelt a REKK szakértője. Ehhez képest olyan kiszolgáltatott államok, mint például Bulgária, továbbra is többet fizetnek.

A REKK szakértője úgy látja, hogy az orosz gáz európai tarifái az elmúlt időszak során egyértelműen közelítettek a tőzsdei szinthez. A keleti irányú behozatal tehát ismét egyre versenyképesebbé válik.

Értelmetlen vezetéktervek

A horvát, illetve a román gáz-összeköttetésünkön túl jelenleg nincs a horizonton olyan nemzetközi vezetékterv, amelyhez Magyarországnak érdemes lenne csatlakozni - vélekedett megkeresésünkre Takácsné Tóth Borbála, a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) gázpiaci elemzője. A feleslegesnek minősíthető elképzelések közé sorolható eszerint például az orosz Gazprom Déliáramlat-tervének felmelegítése - aminek kapcsán Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter júliusban valamiféle tisztázatlan műfajú megállapodást is aláírt az orosz állami gázvállalat vezetőjével -, az Orbán Viktor kormányfő és Vlagyimir Putyin orosz elnök által többször is felemlített görög-macedón-szerb-magyar Tesla nevű útvonal, a főleg Szlovákia által szorgalmazott Eastring, vagy épp a szinte már teljesen a feledés homályába veszett, 2010-ben Azerbajdzsán és Magyarország közé álmodott AGRI. A magyar gázrendszer jelenleg a körülbelül évi 9 milliárd köbméteres hazai fogyasztás többszörös kielégítésére alkalmas. Így a szakértő szerint egyre inkább átgondolandó minden új fejlesztés. Ebből a szempontból akár a horvát és a román gázvezeték-csatlakozás is kiválthatná egymást. (A két cső már évek óta kész, ám a határ túloldalán rendre hiányoznak a magyarországi irányú szállításokhoz szükséges berendezések. Igaz, ezek telepítésére a szomszédos államok - az EU nyomására is - többször ígéretet tettek. Tegnap bukaresti látogatása kapcsán Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szintén megemlítette: Románia megkezdte azokat a beruházásokat, amelyek nyomán lehetővé válik, hogy Magyarország 2019 végére évente 1,75 milliárd, 2022 végére pedig évi 4,4 milliárd köbméter gázt vásároljon onnan.)

Románia felől a frissen felfedezett fekete-tengeri lelőhelyek gáza, Horvátország irányából pedig a Krk-szigetre tervezett, hajókon szállított cseppfolyósgáz (LNG)-lefejtő teremtene tényleges versenyt a különböző útvonalakon, ám eredendően mégis csak Oroszországból származó gáznak. Bár az LNG kapcsán a kutató kissé borúlátó. Ez ugyanis továbbra is jóval drágább az orosz gáznál, ráadásul közvetlen tengerparti összeköttetés híján Magyarország e tekintetben mindenképp más államoktól függene. Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump ugyan egyértelművé tette országa határozott LNG-szállítási szándékait, ám egyelőre nem tudnaá az orosz árak alá ígérni. Így az elnök érvelése szerint az európai vevők fizessék meg azt a biztonsági felárat, amit az orosztól eltérő forrás jelent. Emellett pedig szankciókat vezettek be a Moszkvával - például az oroszokat a németekkel közvetlenül, a tenger alatt összekötő Északi Áramlat bővítésének kivitelezésén - együttműködő nyugat-európai cégekkel szemben. (Noha több tagállam is tiltakozik az uniós jog határait feszegető fejlesztés ellen, a szakértő meglátása szerint hiányzik az egységes fellépés. Úgy véli, Magyarország halk csatlakozása a tiltakozókhoz pontosan megfelel geopolitikai helyzetünknek, mivel ez a "nagyok játszmája".)

Ama korábbi hírünk kapcsán, hogy a Gazprom 2019 után minden bizonnyal Magyarországot is a most bővítés alatt álló Északi Áramlaton keresztül, tehát észak felől fogja ellátni, úgy vélte: egy ilyen váltás szinte bizonyosan nem hozna számunkra áremelkedést. A Gazprom ráadásul az uniós szabályok ügyes kihasználásával Németországtól Magyarországig megszerezte lényegében az összes nagy gázvezeték használati jogát. (A piac sokszínűségének megtartására hivatkozva ennek egyedül a hazai hatóság állt ellen.) Mindezzel az oroszok a jelenleg Ukrajnán keresztül vezető európai ellátóvezetéket váltanák ki, az ésszakkeleti szomszédunkkal évek óta húzódó, akár fegyveres összecsapásokba is torkolló vitáik miatt. Ugyanakkor szinte bizonyos, hogy valamennyi gáz 2019 után is érkezik kelet felől. Így például Magyarországtól eltérően Szerbiát valószínűleg a jelenlegi helyzethez hasonlóan továbbra is Ukrajnán és hazánkon keresztül látnák el. Az oroszokra jellemző, hogy még évtizedekig használhatnák az Európát keleti irányból ellátó szlovák vezetéket is.


Takácsné Tóth Borbála arra is felhívta a figyelmet, hogy a vezetékrendszerek sűrűsödésével ma már nem csak a gázkereskedők, hanem a vezetéküzemeltetők között is árverseny látszik kibontakozni. Így nyerte el például Magyarország a horvátok ellátását, az eddigi osztrák-szlovén útvonal kiváltásával.

Olcsóbban vásároltuk a földgázt a multitól

Csak azután jelent meg a magyar földgáz-nagykereskedő beszállítói között az Orbán Viktorhoz közel álló MET, hogy a társaság az állami MVM tulajdonába került – állapítható meg a Tóth Bertalan szocialista frakcióvezető által kiperelt, lapunk birtokába került iratokból. A 2013-as kivásárlást megelőzően a nagykereskedő a német E.ON tulajdonában állt. Ekkor a társaság az orosz Gazpromon kívüli egyetlen nyugati beszállítója testvércége, az E.ON Ruhrgas volt. Ezzel egy időben már MVM másik leányvállalata, az MVM Partner is hozott be gázt – kevéssé meglepő módon szintén a MET-től. A papírokból az ellenzéki képviselő számára az is kiderült, hogy az MVM a gáznagykereskedő felvásárlása előtt drágábban vásárolt a MET-től, mint az akkor még E.ON-tulajdonú nagykereskedő saját testvérvállalatától. A 2013-as állami cégfelvásárlást követően azonban a Magyar Földgáz-kereskedőre (MFGK) keresztelt nagykereskedő a megszerzett dokumentumok alapján a Gazpromon túl a legtöbb gázt megint csak a MET-től vette. Igaz, partnerei lettek a Vitol S.A., az Axpo és a Shell is. 2014 elérhető hónapjaiban a Vitol rendre olcsóbb volt a MET-cégnél, de a többiek drágábban adták a terméket.

Az MFGK amúgy 2011-től az Orbán-kormány döntése nyomán verseny nélkül használhatta az olcsó gázhoz kaput nyitó osztrák irányú vezetékünket. Kivételezett helyzete az EU nyomására 2015 júliusában megszűnt. Korábbi – részben szintén Tóth Bertalan adatigényléseire épülő – kutatások tanúsága szerint a mások mellett Orbán Viktor kötélbarátja, Garancsi István, valamint a kormányfővel szintén bensőséges viszonyt ápoló Mol áttételes résztulajdonában lévő, offshore-szerű energiakereskedő, a MET jelentős nyereséget zsebelhetett be az Orbán-kabinet által az MVM-csoportnak biztosított gázjogok másodlagos hasznosításával.

Az MVM rendkívül vontatottan, számos kitakarással és csak több körös perfordulók után volt hajlandó néhány adatot kiadni a Tóth Bertalan által igényeltekből, miközben a képviselő szerint nem látszik alátámaszthatónak a több évvel ezelőtti ügyletek titkosítása. Az adat-mozaikokból annyi mégis összeáll, hogy a magyar-orosz hosszú távú gázszerződést a két fél rendszeresen módosítgatta.

Az MSZP-frakcióvezető szerint ezek után kérdés, szükséges volt-e feltétlenül állami tulajdonba venni a lakossági gáz értékesítési láncában is részt vevő nagykereskedőt, miközben azóta a lakossági tarifák látványosan nem követik a nemzetközi árzuhanást. Emellett azt, hogy a hazai ipar gázárai a térségben a legmagasabbak közé tartoznak, összefüggésbe hozza azzal, hogy a magyar kormány az olcsó gázvásárlás lehetőségét 2011 és 2015 között csak egyes „kiválasztottaknak” biztosította.

Szerző

Kis magyar népszavazási abszurd

Publikálás dátuma
2017.08.30. 07:04
AZ ARCUKRA VAN ÍRVA - A kormány érezhetően meghökkent az aláírásgyűjtés váratlan sikerétől - Fotó: Tóth Gergő
Az Alkotmánybíróságtól várja két magánszemély annak kimondását, hogy a fővárosi közgyűlés - és a Kúria - törvénysértően akadályozta meg a népszavazást a budapesti olimpiáról.

Alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz (Ab) két magánszemély a Momentum Mozgalom NOlimpia nevű népszavazási kezdeményezése kapcsán, mert úgy vélik, miután év elején összegyűlt a megfelelő számú aláírás, a fővárosi közgyűlésnek mindenképpen el kellett volna rendelnie a referendumot arról, rendezzen-e Budapest olimpiát 2024-ben. Mivel a Kúria jóváhagyta a közgyűlés határozatát, azt kérik az Ab-tól, semmisítse meg a legfőbb bírói szerv és a közgyűlés döntését is.

A történet ismert, a Momentum Mozgalom tavaly december 2-án népszavazási kezdeményezést nyújtott be a Fővárosi Választási Irodánál (FVI), a következő kérdéssel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?” A kérdést a Fővárosi Választási Bizottság (FVB) december 7-én hitelesítette, majd a Kúria is jóváhagyta, így január közepén elkezdhették az aláírásgyűjtést. Február 17-én a Momentum a szükséges 138 ezer helyett 266 ezer aláírást nyújtott be ellenőrzésre az FVI-hez.

Nem is volt szükség az összes benyújtott szignó ellenőrzésére; az FVB március 7-i határozatában kimondta: "az ellenőrzött érvényes aláírások száma: 151.239", s a többi aláírás vizsgálatától eltekintettek. A jogorvoslat során a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) ugyan megváltoztatta a helyi - fővárosi - népszavazás elrendeléséhez szükséges aláírás-mennyiséget, de kimondta, hogy az összegyűjtött érvényes aláírások száma elérte ezt. Az NVB határozatát a Kúria – eltérő indokolással – jóváhagyta, döntése március 24-én vált jogerőssé, s így kezdetét vehette a helyi népszavazás kötelező elrendelésének procedúrája.

A népszavazási törvény szerint az aláírások ellenőrzésének eredményéről - az azt megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül - a FVB elnöke tájékoztatja a főpolgármestert, aki a legközelebbi testületi ülésen bejelenti a referendumot. A fővárosi közgyűlés pedig a helyi népszavazás elrendeléséről 30 napon belül döntést hoz.

Ám eközben, még február 22-én, az összegyűlt aláírásoktól megijedve, illetve az esetleges népszavazás politikai következményeitől tartva Orbán Viktor miniszterelnök, Tarlós István főpolgármester és Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke megállapodott, hogy visszavonják Budapest 2024-es olimpiai pályázatát. Előtte a kormány – melynek jogilag semmilyen köze nem volt az olimpiai rendezéshez – határozatban rögzítette: "Budapest olimpiai rendezési pályázata esélytelenné vált. Ebben a helyzetben csak az a felelős döntés, ha a Fővárosi Közgyűlés és a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke az Olimpia rendezésére irányuló pályázatot visszavonja.” De mint Kósa Lajos Fidesz-frakcióvezető bejelentette: a kormány mellett a főváros vezetése, a Fidesz elnöksége és a Fidesz-frakció is az olimpiai pályázat visszavonását tanácsolta a MOB-nak és Budapestnek. Ez meg is történt, a fővárosi közgyűlés március 1-i rendkívüli ülésén, 22 igennel, 6 nemmel az olimpiai pályázat visszavonásáról döntött.

Mint a dátumokból is kiderül, a közgyűlés visszavonó döntésétől függetlenül a népszavazási eljárás nem állt le, hiszen március 1. után hozott határozatot az FVB az összegyűjtött aláírások számáról, s a jogorvoslatok után március 24-én nyílt meg az út a népszavazás elrendelése előtt. Csakhogy a fővárosi közgyűlés saját korábbi, a rendezést visszavonó határozatára hivatkozva április 5-én úgy döntött, hogy "a fővárosi szintű helyi népszavazást – tekintettel arra, hogy a népszavazással elérni kívánt cél már teljes mértékben megvalósult", nem rendeli el.

A főváros vezetése abban reménykedhetett, hogy a döntést megtámadják bíróság előtt, s az kimondja: okafogyottság miatt a népszavazást nem kell megtartani. Így is történt, az ügy H. Cs. magánszemély felülvizsgálati kérelme nyomán a Kúria elé került, amely azonban május 23-án (!) jóváhagyta a közgyűlés döntését. Az indoklás szerint bár a népszavazási törvényből és a helyi önkormányzati szabályozásból "valóban az következne, hogy ha összegyűlik a választópolgári kezdeményezés alapján indult helyi népszavazás elrendeléséhez az önkormányzati rendeletben előírt arányú szavazat, úgy az önkormányzati képviselő-testület nem mérlegelhet, köteles a népszavazást elrendelni", a Kúria mégis talált kibúvót, mondván: "az aláírásgyűjtő ív hitelesítése és a helyi népszavazás elrendelése között a körülményekben olyan lényeges változás következett be", mellyel a népszavazás okafogyottá vált. A legfőbb bírói fórum is érezhette azonban, hogy döntése nagyon kétséges, hiszen a határozat indoklása szerint előfordulhat, hogy egy helyi népszavazás elrendelése előtt, de már a megfelelő számú aláírás összegyűjtése után a helyi önkormányzati testület vagy közgyűlés "a referendumnak megfelelő" döntést hoz, majd erre hivatkozva nem rendeli el a népszavazást. Később, a jogorvoslati határidők letelte után viszont visszaállítja a korábbi körülményeket.

A népszavazási törvény egyértelműen fogalmaz: "a képviselő-testület köteles elrendelni a helyi népszavazást, ha azt az önkormányzati rendeletében meghatározott számú választópolgár kezdeményezte". Egyetlen, már idézett szöveghely van a jogszabályban, amely "a kötelezően elrendelendő helyi népszavazás elrendelését elutasító határozat" elleni jogorvoslatról szól. A Kúria viszont az alaptörvényre hivatkozva mondta ki: "a józan észnek ellentmond az a jogszabály-értelmezés, amely szerint hiába vonta vissza az olimpiai pályázatát a főváros, a népszavazást arról, hogy a főváros vonja vissza az olimpiai pályázatát mégis el kell rendelni".

Márpedig az alkotmányjogi panaszt benyújtó magánszemélyek úgy vélik, hogy a fővárosi közgyűlésnek mérlegelés nélkül el kellett volna rendelni a népszavazást. Érveik szerint a közgyűlés elé a népszavazás elrendeléséről szóló előterjesztést kellett volna benyújtani, s ha az előterjesztést a közgyűlés – a képviselők szavazatával – elutasította volna, csak ebben az esetben lett volna lehetőség jogorvoslatra a Kúriánál, vagyis csak ekkor lehetett volna figyelembe venni a törvény már idézett, ominózus szöveghelyét "a kötelezően elrendelendő helyi népszavazás elrendelését elutasító határozatról." Vagyis csak akkor, ha hiányzik a közgyűlési határozathoz szükséges érvényes többségi szavazat. Érveik szerint a közgyűlés el nem rendelő határozata nem tartozik a népszavazási törvény hatálya alá, s annak törvényességi felülvizsgálatát a Fővárosi Kormányhivatal kérhette volna a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál.

A magánszemélyek szerint a közgyűlés határozata és a Kúria ezt jóváhagyó döntése sérti az indítványozók – fővárosi lakosok – jogait, hiszen népszavazási joguktól fosztotta meg őket – az összegyűlt megfelelő számú aláírás ellenére. Kifogásolják azt is, hogy a közgyűlés nem fűzött indoklást határozatához, s úgy vélik, a Kúria nem veheti át ezt az indokláshoz való jogot. Kifogásolják továbbá, hogy a Kúria döntéséről nem lehetett hitelt érdemlő információt szerezni, s hogy a Kúria döntése ellen nincs lehetőség jogorvoslatra. Ezért azt kérik az Alkotmánybíróságtól, hogy a Kúria döntését és a fővárosi közgyűlés határozatát is semmisítse meg.

Az FVB és a bíróság packázásai

Ma tárgyalja a Pesti Központi Kerületi Bíróság azt a pert, amelyet a két magánszemély indított a Fővárosi Választási Bizottság (FVB) elnöke ellen, mert Temesi István nem adott választ április 26-i közérdekű adatigénylésükre. Többek között arról érdeklődtek az FVB elnökénél a Momentum népszavazási kezdeményezése kapcsán, hogy mikor tájékoztatta a főpolgármestert az aláírások hitelesítéséről, illetve a főpolgármester az FVB elnökét a referendum elrendeléséről. Mivel a törvényben meghatározott határidőn belül választ nem kaptak, keresetet nyújtottak be a PKKB-ra.

A bíróság – Barta Ágnes bíró – azonban két ízben is olyan időpontra, június 20-ra, majd ezt követően július 6-ra tűzte ki a per tárgyalásának időpontját, továbbá oly késedelmes módon kézbesítette számukra az idézést, hogy egyik tárgyaláson sem tudtak megjelenni. De nem csak ők, az FVB elnöke, Temesi István sem jelent meg a tárgyalási napokon.

Eközben az alperes FVB-elnök ellenkérelmet nyújtott be, mondván: ő nem közérdekű adatközlés teljesítésére kötelezett szerv, s a felperesek által kért információk nem közérdekű adatok. Ráadásul ugyanebben az ellenkeresetben az FVB elnöke úgy fogalmazott, már eleget is tett az adatkérésnek. (Az FVB elnöke azonban megtagadta alkotmányjogi panaszuk Ab-hoz való továbbítását is , pedig a törvény szerint ez is az ő kötelezettsége.) Minderről a felperesek nem a bíróságtól szereztek tudomást, hanem oly módon, hogy egyikük iratbetekintést kért.

A tárgyalások kitűzése, a hiányzó jegyzőkönyvek és amiatt, hogy a bíróság az alperesi ellenkérelmet a felpereseknek nem küldte meg, kifogást terjesztettek elő. Erre válaszul egyikük megkapta a bíróságtól a kért dokumentumokat, kivéve az ellenkérelmet. Emiatt a felperesek egy beadványban kérték a mára kitűzött tárgyalás elhalasztását, ám a PKKB ezt végzésében elutasította, az eljárás szabálytalansága miatt előterjesztett kifogásukat pedig figyelmen kívül hagyta. Ugyanakkor már nem a korábbi – törvényes bíró – Barta Ágnes, hanem Gyuris Judit bíró jegyezte a végzést. A bíróváltás okáról a felperesek nem kaptak tájékoztatást. Ám az egyik felperes két hete egy köteg újabb bírósági iratot is kapott, amelyeket már egy harmadik bíró, Vargáné Gerényi Mónika jegyzett.



Szerző
Témák
népszavazás

Szellem a palackból - Neonácik Európa parlamentjeiben

Publikálás dátuma
2017.08.29. 07:03

Az amerikai szélsőjobboldal marginális szerepet játszott az elmúlt évtizedekben. Donald Trump azonban tavalyi kampányában feltüzelte, majd most, elnökként sem ítéli el egyértelműen a fehér felsőbbrendűség híveit.

Charlottesville után szombaton a Tennessee állambeli Knoxville-ben demonstráltak a fehér felsőbbrendűség hívei, ezúttal a Fort Sanders-i konföderációs emlékmű védelmében. Alig félszázan jöttek össze, az ellentüntetők viszont majd háromezren voltak, ezúttal nem történt semmiféle incidens. A neonáci mozgalmak mostanság az amerikai polgárháború előtti időket, a rabszolgatartó Dél háborús hőseit dicsőítő szobrok védelmét tűzték zászlajukra. Donald Trump egyetérteni látszik velük, hiszen Twitteren szólamlott fel a „szép régi emlékművek” megőrzése mellett.

Szeptember 30-ra a Great Smokey Mountains környékére hirdetett „csúcstalálkozót” a fehér felsőbbrendűség híveinek egyik frekventált fóruma, a Stormfront. A „titkos” összejövetelt, amelyen a hírhedt, fajvédő Ku-Klux-Klan-vezetők is felszólalnak, történetesen az egyik legnagyobb zsidó ünnep, Jom Kippur napjára időzítették. Az antiszemita incidenseket regisztráló Anti Defamation League (ADL) szerint 2017 első negyedévében 86 százalékkal nőtt a zsinagógák elleni fenyegetések, támadások és sírrongálások száma az előző év hasonló időszakához képest. A bostoni Holocaust-emlékművet idén már kétszer is megrongálták, míg az előző negyedszázadban egyszer sem. A spanyol ajkú amerikaiak, ázsiai-amerikaiak és muszlimok is az incidensek emelkedésről számolnak be. A LGBTQ-közösséget is több zaklatás érte. A gyűlöletet hirdető csoportok szemlátomást felbátorodtak Trump elnökké választása óta.

Az első afrikai-amerikai elnök, Barack Obama megválasztásakor sokan tartottak attól, hogy kiéleződnek a faji ellentétek. A kutatások szerint 2009 óta a szélsőséges csoportok tagjainak száma azonban nem gyarapodott, de kétségkívül agresszívebbek lettek. A kevéssé iskolázott, a globalizáció előnyeiből kimaradt, az államot, a bankokat, a bevándorlókat gyűlölő rétegek dühére, a legalantasabb indulatokra játszott rá Donald Trump, amikor a mexikói bevándorlók, muszlim menedékkérők elleni uszítással, a külföldre vitt állások visszahozását ígérte. Jelszavát - „Amerika mindenekelőtt!” – harsogják ma is hívei a Fehér Ház által rendezett, a kampányt idéző nagygyűléseken. Trump kiengedte a szellemet a palackból, s legutóbb is csak vonakodva ítélte el a neonácikat, a KKK-t, a fehér felsőbbrendűség híveit.

Történelmi gyökerek
A fehér felsőbbrendűség történelmi gyökerei mélyre nyúlnak. Az amerikai alkotmány első változata még a szökött rabszolgák visszaadásáról is rendelkezett. Abraham Lincoln 1862-es emancipációs proklamációja szabadította fel a rabszolgákat, s az 1865-ös, XIII. alkotmánymódosítás mondta ki a rabszolgaság teljes eltörlését. A déli államokban azonban máig tovább élnek az előítéletek. A Ku Klux Klan lincseléseit az 1870-es évekre sikerült ugyan visszaszorítani, de a KKK a XX. század elején újraéledt, ismét felvették a félelmet keltő fehér csuklyákat, s már nemcsak a feketék, hanem a katolikusok, a zsidók és a bevándorló idegenek is a rasszista szervezet céltáblái lettek. A Klan harmadik hullámban az 1950-es, 1960-as években – a fekete polgárjogi mozgalom szélesedéskor – kapott erőre, majd az 1964-es Polgárjogi Törvény, vagyis a feketék választójogának megadása nyomán ismét visszaszorult. Az 1980-as években alig pár százan, a kilencvenesekben pár tucatnyian lehettek a klántagok.

Jobbára a társadalom peremén léteztek ezek a nézetek az elmúlt évtizedekben. George Lincoln Rockwellt, az 1950-es években létrejött Amerikai Náci Párt vezetőjét 1967-ben meggyilkolták, az azóta létrejött neonáci csoportocskák legnagyobbikának, a William Pierce Nemzeti Szövetségnek is alig 1500 tagja volt. Az antiszemitizmust hirdető Árja Nemzetek összejöveteleire pár száz ember jön össze, ez a csoport is több részre szakadt. A Nemzeti Szocialista Mozgalomnak 350 tagja volt a 2000-es éves évek közepén.

Szélsőségesebb lett az elmúlt évtizedekben a szabad fegyvertartás jogát védelmező, nagy tömegeket megmozgató NRA, amely rendre konzervatív jelölteket támogat a választásokon.

Neonácik a parlamentben

Az Európai Unió államai közül Szlovákiában és Görögországban a parlamentbe is bekerültek nyíltan neonáci nézeteket valló pártok. A 2016-os szlovákiai voksoláson a Marián Kotleba-vezette Mi Szlovákiánkért Néppárt (LSNS) 8 százalékos eredménye 14 mandátumhoz volt elég. Sőt, ha most rendeznének voksolást Szlovákiában, Kotleba tömörülése a harmadik helyet szerezné meg 11,2 százalékkal, derült ki a Polis ügynökség felméréséből. A párt ellenzi a bevándorlást, a kivándorlást, az azonos neműek házasságát, támadja a kommunizmust, a cigányságot. Tiszteli viszont a Hitler által fenntartott szlovák fasiszta bábállam egykori vezetőjét, Jozef Tisót.

Ami különösen aggasztó, hogy a katolikus klérusban is akadnak papok, akik rokonszenvednek Kotlebáékkal. Ján Orosch nagyszombati érsek meg is feddte az ultranacionalista lelkipásztorokat.

Robert Fico miniszterelnök az LSNS népszerűségét látván az év elején elitegységet hozott létre a rendőrségen belül, amelynek feladata a szélsőségesség, a rasszizmus elleni küzdelem. Fico szerint a „fasizmus új hulláma” jelent meg Szlovákiában.

A 2010-es évek elejéig elképzelhetetlen lett volna, hogy a neonáci Arany Hajnal bekerüljön az athéni törvényhozásba. Az újfasiszta párt 1996-ban, illetve 2009-ben is indult a voksoláson, és 0,1, illetve 0,3 százalékot szerzett. A súlyos gazdasági válság azonban felborította a politikai erőviszonyokat. Az Arany Hajnal a 2012 májusa óta rendezett négy választás mindegyikén bekerült a parlamentbe, 21, 18, 17, majd ismét 18 mandátumot szerezve. Még a legutóbbi, júliusban napvilágot látott görög felmérések is a harmadik legerősebb tömörülésnek mutatták ki. A párt a „nagy Görögország” létrehozását hirdeti 1991-es megalakulása óta. A párt szerint a Dél-Albániától Macedónián át Dél-Bulgáriáig, illetve Nyugat-Anatóliáig fekvő terület mind a görögöket illeti meg. Egyes aktivistái a délszláv háborúkban is részt vettek, s háborús bűnöket követtek el a boszniai muzulmánokkal szemben. Az Arany Hajnal zászlaja igencsak hasonlít a nácik horogkeresztes zászlajára.

Németországban az NPD-t a náci NSDAP-hoz hasonlítják. Az alkotmánybíróságnál betiltását kezdeményezték, ezt azonban 2017 januárjában megalapozatlannak minősítette a karlsruhei taláros testület. A legutóbbi, 2013-as választáson 1,3 százalékot szerzett. Nincs esélye arra, hogy szeptemberben, a következő voksoláson bekerüljön a parlamentbe. R.T

Gyűlölik a kormányzatot, rajonganak a fegyverekért az eldugott helyeken gyakorlatozó, terepszínű egyenruhát kedvelő, szélsőséges milicisták.

Közéjük tartozott az oklahomai robbantó, a halálra ítélt és kivégzett iraki veterán, Timothy McWeigh. Sorolni lehet a gyűlöletbűntényeket, az egyik legutóbbi: 2015 júniusában a 23 éves Dylan Roof kilenc sötét bőrű hívőt ölt meg egy templomban, a közösségi oldalakra feltett fotóin konföderációs zászlót lengetett. A Charlottesville-ben rendezett, éjszakai fáklyás felvonulás sokakban joggal idézte fel a KKK atrocitásait.

A fehér felsőbbrendűség „szalonképessé tételét” célozza az alt-right mozgalom, amelynek fő hangadója az ismét Steve Bannon vezette Breitbart portál. A szélsőséges nézetek hirdetői az elnöki tanácsadóvá avanzsált Bannon révén kerültek eddig legközelebb a Fehér Házhoz. Sokak szerint azonban a minap menesztett főstratéga odakint (tehát uszító hírportálja élére visszatérve) veszélyesebb, mint az adminisztráció tagjaként volt: míg a neonáci hírharsona, a Daily Stormer oldalaira egy felmérés szerint kilenc hónap alatt 284 ezren kattintottak rá, a Breitbart cikkeit 24 millióan olvassák rendszeresen.

A francoista múltban élnek

A tizenöt ember életét követelő katalóniai terrorista merényletek másnapján megemlékezést tartottak Barcelonában, ám a néma tiszteletadáson nem csupán a terrorizmussal szembeni összefogást hirdetők jelentek meg, hanem fasiszta csoportok is.

NEONÁCIK BARCELONÁBAN - Megzavarták a megemlékezést

AFP fotó

AFP fotó

Várható volt, mégis uralta a hír a tudósításokat, hiszen Európa számos államával ellentétben Spanyolországban a politikai-társadalmi élet perifériáján tengődnek a szélsőjobboldali csoportok. Ennek egyik fő oka az, hogy a Franco-éra vége óta eltelt négy évtized nem volt elég ahhoz, hogy elfeledtesse a spanyolokkal a fasizmus rémét: a szélsőjobb a mai napig a múltat idézi. Az EU-ban az unió- és bevándorlás-ellenesség a szélsőjobboldali pártok fő üzemanyaga. Spanyolországban azonban egyik sem domináns téma. Rengetegen menekültek el a diktatúra elől a ’60-as években, így a spanyolok többsége szolidáris a menekültekkel szemben. A bevándorlók jelentős része Latin-Amerikából érkezett, a közös nyelvi és vallási gyökerek jelentősen megkönnyítették az integrációt. A Franco-éra idején Spanyolország nem volt az Európai Közösségek tagja, így az 1986-os tagfelvétel óta töretlen a a spanyolok lojalitása az unióhoz.

A számos európai országban katalizátorként működő gazdasági válság hatására nem az EU vagy a bevándorlók kerültek célkeresztbe, hanem a hatalmi elit. A rendszerellenesség itt is a virágkorát élte az évtized elején, ám a radikális baloldali Podemos profitált belőle.

Ennek ellenére léteznek szélsőjobboldali csoportok, bár ilyen politikai párt már több mint három évtizede nem jutott be sem a nemzeti, sem a regionális parlamentekbe. Ehhez a legközelebb a 2014-ben alakult Vox állt, amely a konzervatív, kiábrándult néppárti szavazókat próbálta meg elcsábítani abortuszellenes, és drasztikus adókedvezményt hirdető programjával. Sokak szerint a Voxnak is az a „baja”, mint legtöbb, kis szélsőjobboldali pártnak: a francoista múltban élnek, és nem követik a francia Nemzeti Front és más európai pártok arculatváltását.

Radikálisan más réteget céloz meg a HSM, amely nem párt, hanem egy neonáci, „karitatív” szervezet, amelynek tagjai példaként tekintenek a görög Arany Hajnalra. A házfoglaló nacionalista fiatalok a bevándorlás és az EU ellen kampányolnak, egyébként pedig ingyenkonyhát üzemeltetnek: csak és kizárólag spanyol állampolgárok részére.

Körösi Ivett



Szerző