Pillantás a kilencedikről - Forró ősz

Emlékezzünk egy pillanatra – mi megengedhetjük magunknak – Orbán Viktor szavaira: mindenki menjen el a meleg nyárba pihenni, mert utána jön a forró ősz.

És lám, itt vagyunk, napokon belül teljesen vége a nyárnak, a diákok már pénteken meg is tapasztalták a fölösleges évnyitóval, amely csak arra volt jó, hogy megzavarja a családokat. Vagyis minden együtt áll a forró őszhöz, szeptember van, indulhat a miniszterelnök jóslata szerint forró ősz.

Természetesen minden úgy lesz, ahogy Orbán óhajtja, politikailag kíméletlen időjárás vár ránk, erről feltehetően ő maga fog gondoskodni. De vajon, miért gondolja a Fidesz elnöke, hogy az a politikai hőmérséklet, amit eddig teremtett számunkra, nem elég meleg? Vajon miért véli azt, hogy nekünk több kell Semjén Zsolt, Kósa Lajos, Kövér László, vagy Németh Szilárd megszólalásainál? Miért hiszi azt, hogy nekünk, egyszerű hétköznapi halandóknak – majdnem azt írtam: választóknak – bármilyen szempontból szükségünk van a nagyobb hevületre? Meg mernék esküdni rá, hogyha netán Orbán és kormánya nemzeti konzultációt rendezne, mondjuk csekély négy-öt milliárdért, a magyarok többsége nyugalmat, vagy forró őszt szeretne, a válaszadók többsége a nyugalmat választaná.

De hát itt éppen az a lényeg, hogy ebben se legyen választásunk. Hogy a végletekig fel lehessen csavarni az indulatokat, hogy senki ne igazodjon ki abból, ami itt elhangzik, csak érezze, hogy kit kell utálni. Nem, persze nem a forró őszt, sokkal inkább azokat, akik egy másik pártban gondolkodnak, szabályos, arányos, rendes választásban.

Éppen ezért, itt az nem lesz. Hiába állt össze immár kilenc-tíz párt, hogy elsőként a választási rendszert demokratizálják, úgyse sikeredhet, mert a Fidesz ezt nem akarja. És ha nem akarja, bele is fog nyúlni ebbe az eddig példátlan együttműködésbe, lesz majd olyan párt, képviselő a tárgyalóasztalnál, aki a forró őszt preferálja inkább, ha értik mire gondolok.

De azért, ne feledjük, az orbáni mondat másokat is arra késztet, hogy beszálljanak a hőfok emelkedéséért folyó harcba. Ha csak arra gondolok, hogy milyen szándékok vezérlik például Simicska Lajost, és ennek érdekében milyen augusztusról szeptemberre halasztott csillaghullást ígért, máris lehet fogalmunk arról, mi vár ránk. (Ő persze leginkább egy csillagra vadászik, annak hullása viszont, jól tudja, kihatással lesz az egész Tejútra.) És akkor még nem említettük Gyurcsány Ferencet és az ő megvásárolandó dokumentumait, és azt sem, amit maga Orbán Viktor rejteget az asztalfiókjában (majdnem azt írtam, számítógépében).

Persze, jól tudjuk, emlékezzünk csak rá, sokszor ígértek már itt forró őszt, de ezt általában politológusok, elemzők tették, arról nincs emlékem, hogy ezt maga az ország miniszterelnöke ígérte. Mit ígérte, egyenesen felszólította képviselőtársait, kormánytagjait, és talán másokat is – belügy? titkosszolgálat? -, hogy pihenjenek és készüljenek. Csak bennünket nem figyelmeztetett: ez nem rólunk szól, nem értünk történik. Sőt, épp az ellenkezőjét akarja elhitetni velünk: mi vagyunk azok, akik alig várják a forró őszt.

Csak csendben üzenném: nincs így.