Felfalja gyermekeit

Már tudniillik „a forradalom, mint Szaturnusz” – mondta állítólag Vergniaud francia forradalmár. Felfalja, akár fegyverrel, akár tollal győzött az a forradalom. (Volt diktátor vajon a történelemben, aki nem képzelte – jó, hirdette - magát demokratának?)

Régen a tanácselnököt a párttitkár irányította, ezt mindenki tudta. Az akkori rezsimben azonban volt annyi szemérem, hogy ezt legalább nem hirdette nyilvánosan. A fülkeforradalom azonban eltörölte a PC-t, ezért most nyíltan is politikai komisszárok kezére adta a településeket. Eddig is így volt persze. (Magam is vettem részt olyan önkormányzati háttérbeszélgetésen, ahová hívatlanul tolta be hatalmas arcát a helyi gigerli parlamenti képviselő és viselkedett besúgó tanfelügyelőként.)

Most Pécs lett az önkormányzatiság párturalom alá hajtásának nyilvános helyszíne. Egy „stratégiai irányító testületet” hoztak létre, hogy a fideszes Páva Zsoltot gyámság alá helyezzék. Ugyan tagja ennek a tolla fosztott Páva polgármester is, de rajta kívül még sokan, köztük a két parlamenti képviselő, Csizi Péter és a kényszeresen vihori exkarnagy, Hoppál Péter, pillanatnyi kultúrállamtitkár is. Polgármestert cserélni ugyanis ma kemény kihívás lenne az eladósított városban.

Ezzel egyidőben a hatvani tankerületi vezető egy iskolaigazgatói értekezleten azt az iránymutatást adta a jelenlevőknek, hogy a tanévnyitó ünnepségekre hívják meg Szabó Zsolt államtitkárt, a körzet fideszes országgyűlési képviselőjét, ellenben Horváth Richárd exfideszes polgármestert ne. Amennyiben utóbbi mégis elmenne a tanévnyitóra, mert már meghívták, ne kapjon szót. És így is lett!

Jó látni persze, ahogyan a feldagadt vérszívó párttitkárok végre egymást marcangolják - értsenek belőle a többiek is. Csak az a baj, hogy ez is nekünk fáj. És nem is olcsó!

A belharc folytatása következik. Érdekes kampány lesz…

Szerző
Veress Jenő

A lányomnak mondom...

Kéri László Rónai Egonnal beszélgetett néhány napja az ATV-ben. Azt folytatta, amit a legutóbbi választások előtt Kálmán Olgával elkezdett. A demokratikus ellenzék verbális lenullázását, az esélytelenség taglalását, és talán még valamiféle francia mintára alapozott eddig ismeretlen csodatévőt is vizionált.

Nem tudom szó nélkül hagyni!

Nincs okom feltételezni, hogy a Fidesz kottájából játszana, de az eredmény a lényeg. Habony Árpád mind a tíz ujját megnyalja örömében, hiszen médiája fél év alatt sem képes akkora kárt okozni a demokratikus oldalnak, mint egy ilyen jellegű megnyilatkozás a nem kormányzati média valamelyikében. Ezt ugyanis elhiszi a választó, és kiábrándultan elfordul a politikától.

Egy példabeszéddel had világítsam meg a lényeget. A Szegedi Tudományegyetem egyik tanárképző karának vezetésében éltem át egy törvényi változás drámai következményeit. Kicsúszott alólunk a korábbi tevékenységünk alapja. Sajnáltuk és sajnáltattuk magunkat minden megnyilatkozásunkban. Ennek gyorsan meg is lett az „eredménye”. A többi kar már bizottságot is összeállított a felszámolásunkra, munkatársaink biztosabb állás után néztek.

Rádöbbenve a hibánkra, pozitív kommunikációba kezdtünk, és kidolgoztunk egy túlélési stratégiát, amihez megnyertük a munkatársaink támogatását. A feloszlató bizottság hamarosan feloszlatta önmagát, kezdtek ránk csodálkozva tekinteni. Pár év alatt az egyetem egyik legerősebb kara lettünk az új oktatási portfóliónkkal. Köszönjük, jól vagyunk!

Egy felsőoktatási kar nem összemérhető az országgal, de az analógia nyilvánvaló. Aki segíteni akar a demokratikus berendezkedés visszaállításában, annak a választók felé pozitív kommunikációt kell folytatnia, de ez nem elég. Szerethető, a többség számára elfogadható cselekvési tervre is javaslatot kell tenni. Sok javaslatot. Lesz közte majd jó is.

Az én javaslatom a vallásos embereknek szóló üzenetre vonatkozik. A Fidesz a KDNP porból felemelésével két legyet ütött egy csapásra. Része lett egy nagy európai pártcsaládnak, és ugyanakkor megszerezte a katolikus egyház és híveik támogatását. Hatalomba jutva elhitette, hogy „csak a Fidesz” hatalomban tartása biztosítja a vallásossághoz kapcsolódó előjogokat. Ez ugyan a lelkiismereti szabadság kufár szellemű megcsúfolása (nem az üdvözülés elérése, hanem a gazdagodás a cél), de hatásos. Hozza a szavazatokat, mert a demokratikus oldal nem mutat hiteles jövőképet e szavazóknak.

Be kell mutatni, hogy a nagy vallási szervezetek egy demokratikus társadalom legnagyobb, és ezért legfontosabb civil szerveződései. Az állam kötelessége biztosítani a lelkiismereti szabadság gyakorlásának kereteit és feltételeit, továbbá minden vállalt közösségi feladat (karitatív, oktatási, szociális) arányos és méltányos támogatásáról gondoskodni a politika pillanatnyi állapotától függetlenül. Egy ilyen rendszerben például egyházi iskola választása a család lelkiismereti kérdése, és nem érvényesülési forma. Egy igazán vallásos ember ezt az alternatívát fogja választani, hogy elkülönüljön a karriervallásosak álszent csapatától.

Akinek nincs pozitív javaslata, attól azt kérem, hogy kételyeit tartsa meg magának! A választások közeledtével tájékozódjon a körzete legesélyesebb demokratikus oldali jelöltjéről, és a választás napján tegyen a neve mellé egy X-et. Most ez az egyetlen helyes megoldás. Egy működő demokráciában eltöltött négy év után aztán személyes szimpátiája szerint is szavazhat majd.

Helikopter

Ki gépen száll fölébe…, nekünk szöcske, ökör, torony, de a szelíd tanya mellől már Mészáros Lőrinc csahos ebei ugatnak. A gazda számára nyilván örömteli odaföntről megfigyelni, milyen lesz a termés (és itt most egyáltalán nem csak a gabonára gondoltunk), de a realitás mégiscsak az, hogy ez egy apró, hagyományos közlekedési eszközzel is kényelmesen bejárható ország. Mifelénk éppúgy nem kell az alkotmánybírónak kék villogó az autójára (ahogy a korabeli anekdota kérdi: tán egy sürgős alkotmánysértéshez akar kivonulni?), mint ahogyan az állam csecseit szopó „vállalkozónak” sincs szüksége helikopterre. Minek? Miről marad le – az évekre előre leosztott üzletek földjén -, ha tíz perccel később ér oda?

A tavalyi ügy különösen mélyen beégett a kollektív emlékezetbe - nem csak a következmény, a Népszabadság rapid bezárása miatt -: Rogán Antal nemtájékoztatási miniszter bizonyíthatóan később érkezett a helikopter-Mercedes kombó segítségével a celeblagziba, mintha simán csak csak odagurult volna (bár azt mi is belátjuk, hogy az utóbbiból nehezebben lett volna bulvárhír). Most, hogy az Orbán-család leltárából ugrott elő egy luxusautó-árú girokopter (ugyanaznap, amikor kiderült, hogy a Rogánt röptető légitaxis ölébe pottyant a budaörsi reptér), kicsit zavarban vagyunk: két esetből még nehéz általánosítani, az viszont – mondhatni – örök igazság, hogy errefelé csak az vesz helikoptert, Laborghinit, Vuitton-táskát (stb.), akinek annyi a pénze, hogy már bátran szórhatja értelmetlen dolgokra is. Másképp fogalmazva: ahhoz, hogy érdemes legyen a levegőből szemmel tartani, már akkora birtok kell, amin a Balaton a kerti tó. Privatizált, lábon hazavitt megyék, minden vetélytárstól elszerzett bányajogok, magánerdő, magánvasút, magánország – hét év alatt a puritán kormányzástól idáig röppentünk.

Szerző