- A tanév vagy a kampány kezdődött meg szeptember elsejével?
- Szerintem a Fidesznél a kampány sosem ér véget. A fő baj az, hogy ezeket az embereket nem érdekli az ország, nincs elképzelésük arról, hova akarnak az országgal eljutni 5-10-20 év alatt, csak próbálnak menekülni az igazságszolgáltatás elől. Ez nem kormányzás, hanem hatalmi trükközés, manipuláció. A tanévkezdet nekik egy epizód ebben a folyamatos marketingküzdelemben. Szerintem az elmúlt 7-8 évben azért törekedtek tudatosan az iskolák színvonalának rombolására, mert azt hiszik, így könnyebben manipulálhatják hosszabb távon az országot az elfoglalt tévékkel és újságokkal. Nem érdekli őket, hogy közben tönkreteszik a mai gyerekek és családjaik életét.
- De hát a kormányzati kommunikáció szerint már bebizonyosodott, hogy jó úton járunk.
- A kormányzati kommunikációban bármi be tud bizonyosodni, a valóságban viszont épp az ellenkezője történik. Önigazoló szövegeket hallunk, de a Fidesz állításait semmilyen adat nem támasztja alá. Sőt, a helyzet egyre rosszabb: a funkcionális analfabéták (akik el tudják olvasni a szöveget, de nem pontosan értik annak jelentését – a szerk.) száma 2010 óta több mint 10 százalékkal növekedett, 2016-ban több mint 4 ezer pedagógus hagyta el a pályát, további 1500-an pedig nyugdíjba mentek. Soha ennyi tanár nem hagyta ott az iskolát. Ezért tette lehetővé a Fidesz, hogy már olyan emberek is taníthassanak, akiknek nincs meg erre a képesítésük: mert egyszerűen nincsen elég pedagógus. Nagyon sokan belenyomorodtak a központosításba. Továbbá több mint 50 ezer gyerek esett ki a 8 általános elvégzése nélkül az iskolákból a tankötelezettség leszállítása miatt. Ez már nem csak oktatásügy, ez a magyar jövő ügye: az iskolából kiesők képzetlenek és nagy eséllyel munkaképtelenek lesznek. Ezeket az embereket nyomorgásra, tragikus életre ítélte a Fidesz-kormány. A számuk pedig nő, ami nem csak munkaerő-hiányhoz, és egy fenntarthatatlan nyugdíjrendszerhez, de előbb-utóbb társadalmi robbanáshoz is vezethet, mert nem lesz, aki dolgozzon, adót fizessen, fenntartsa az egészségügyet, a nyugdíjakat, viszont még nagyobb a szegény, tanulatlan, ideig-óráig könnyen megtéveszthető tömeg. Ez a tartós nyomor, a bukott ország útja. Csak egy esély van kitörni ebből: a Fidesz leváltása és az oktatás újragondolása.
- Ez azt jelenti, hogy azért kell pénzt tenni az oktatásba, hogy abból profitáljunk.
- Így van. Az oktatás nem ajándék, hanem közös befektetés a jobb életbe azoknak is, akik tanulnak, és azoknak is, akik mindenki tudásából jobb lehetőségekhez jutnak. A mi ajánlatunk 2018-ra teljesen világos: ami a Fidesznek a stadion, az az MSZP-nek az iskola. Európa legmodernebb oktatási rendszerét lehet megcsinálni Magyarországon, ha egy új kormány kölcsönös bizalmat tud építeni a tanárokkal és a szülőkkel. A gyereket középpontba helyező, kreatív iskolát nem a kormány fogja létrehozni, hanem a most is ott dolgozó tanárok, szülők, gyerekek, akiknek meg kell adni az esélyt a jó iskolára, a boldog és fenntartható fejlődésre. Tudjuk, hogy ezt hogy kell megcsinálni és azt is, hogy erre képesek a magyar tanárok.
- Lehet ez egy reális kampányígéret? Mire elég egy kormányciklus?
- Egy ciklus alatt rendezni lehet a nyilvánvaló napi működési zavarokat, például azt, hogy ma a tanárok maguk veszik meg a fénymásolópapírt. Ennyi idő alatt valódi szakmai párbeszédet és bizalmat lehet építeni a tanítókkal és a szülőkkel, és közösen le lehet rakni a XXI. századi oktatás alapjait. A Fidesz miatt nagyon erősen él az a meggyőződés, hogy az iskolában az történik, amit a kormány akar. A Fidesz valóban erre törekszik, de ez ma sincs teljesen így, és egyébként is tökéletesen téves út. Ha az iskolák megfelelő esélyt, elég pénzt és türelmet kapnak ahhoz, hogy dolgozzanak, tanítsanak, neveljék a gyerekeket, fantasztikus eredményeket fognak elérni. Erről szól a XXI. század: ha felhatalmazod az embereket, hogy a maguk módján, saját kreativitásukra is támaszkodva, általuk választott könyvekből, internetről és forrásokból válogassák ki a céljaikhoz szükséges tudást és eszközöket, csodálatos eredményekre lesznek képesek. Ez az, amit Orbán Viktor nem ért. Ha bárki egy budapesti irodából azt képzeli, hogy amit ő kitalál, az ugyanolyan tökéletes megoldás másfél millió gyerek életére Röszkétől Hegyeshalomig, az nem teljesen épelméjű. További kihívás lesz az, hogy a 2010 óta hozott oktatáspolitikai intézkedések egy teljes generációt hátrányba hoztak. Azért van szükség gyors fordulatra, hogy ne váljanak még többen áldozattá, az orbáni ámokfutás eddigi áldozatainak pedig valamilyen további megoldást találjunk a felnőttképzésben, és az oktatás egészében. Nekik is valós esélyt kell kapniuk a normális, polgári életre. Ez elég bonyolult probléma, mivel nagyon sok szülő ma úgy tud mindent megtenni a gyermeke jövőjéért, hogy már-már minden tudást az iskolán kívül vesz meg különórák formájában. Erre is figyelnünk kell: a mai rendszer elsősorban a kisebb pénzűeket bünteti, akiket utólag elérni nem könnyű feladat. Mindazonáltal a szakképzésnek hazudott inasképzés ebben a formában sem működhet tovább, mert tömegek maradnak korszerű, használható tudás nélkül. Nagyon jól működő minták vannak a világban, de megfelelő és stabil általános iskolai alapozás nélkül, nem fog menni.
- Konkrétan mit tennének elsőként?
Az együttműködésnek nincs alternatívája.
- Két nagy körben lehet lépni. Vannak nyilvánvaló, azonnal kezelhető problémák, amik már a 2018/19-es tanévre megoldhatók: a náci-gyanús írók kihúzása a mai alaptantervből, az egyentankönyvek felszámolása, a valódi tankönyvpiaci keretek helyreállítása, illetve az, hogy valóban a tanárok és igazgatók vezessék az iskolákat. Fontos, hogy tudjon a tanár figyelni a gyerekek igényeire, tanulási sebességére, képességeire, legyen kréta, fűtés, papír és áram minden iskolában, a pártpolitika viszont húzzon el az iskolákból. Ez az első lépés, ezt a jelenlegi intézményi keretek között is meg lehet tenni anélkül, hogy elkövetnénk azt a hibát, amit a Fidesz: rombolunk úgy, hogy nincs kitalálva, merre tovább. Ezzel párhuzamosan valódi bizalmat kell építeni az oktatás szereplőivel: tanárokkal, szülőkkel, oktatásszakmai szervezetekkel, szakszervezetekkel. Az oktatásban élőknek el kell hinniük, hogy amit közösen eldöntünk, az valósággá, jogszabállyá, átutalt forrássá, valóban emelkedő jövedelemmé válik. Így, ezzel a bizalommal megalapozható a KLIK lebontása, és egy kreativitásra, a pusztán tudásfelhalmozás helyett, a gyermekek egyéni alkotóképességére koncentráló, tanulásközpontú, korszerű iskola és oktatási rendszer kialakítása. Az ehhez szükséges folyamat hosszabb idő, biztosan nem érvényesíthető az első évtől, vagy év közben, ahogy a Fidesz csinálta 2012-ben. Az szakmával és az önkormányzatokkal közösen kell eldönteni, hogyan szervesül a változás az oktatás minden szintjén és melyik tanévtől. A legszegényebb térségekben pedig egy járási szinten, de önkormányzati alapon szerveződő társulás lehetne a megoldás – tehát ott is van út az államosításon túl, ahol kevés az önkormányzat pénze az iskolák fenntartására.
- A vallási ideológiától is mentesítenének?
- Szerintem annak sincs helye az állami iskolarendszerben abban a formában, ahogyan azt a KDNP-vel az élen ez a kormány elképzeli és csinálja. Nem drasztikus, kötelező iskola-visszavételt vagy az egyházak jogfosztását kell elképzelni, hanem egyenlő esélyeket kell teremteni az iskoláknak. Bűn, ha az állam különbséget tesz a gyerekeknek jutó pénzben aszerint, hogy ki tartja fent az iskolát. Ma egy egyházi iskolába járó gyermek többszörös állami támogatást kap az állami intézménybe járóhoz képest, miközben mindketten ugyanabban az országban élnek. Nem az egyházi iskolába járó gyerekeket kell rosszabb helyzetbe hozni persze, hanem az állami fenntartású iskolák lehetőségeinek is ugyanezen a szinten kell lenniük. Ezért tűztük ki, hogy minden 100 magyarországi forintból 6-nak az oktatásra kell mennie – ez majdnem duplája a mostani összegnek. A pedagógusok fizetésemelésében pedig méltányosságra és a teljesítmény elismerésére van szükség. Egyrészt ha emelésről van szó, az legyen valódi: az nem működik, hogy emelkedik a tanári bér, de közben cafeteria-juttatásokat törölnek el, mert így valójában ugyanott tart mindenki, vagy még kevesebbet keres. A portfólió-írásos adminisztrációs őrületnek sincs értelme: a tanár teljesítménye abban mérhető, hogy a gyerekek, akiket tanít, jobban teljesítenek-e: ha a sok bukásból vagy kegyelemkettesből lesz hármas-négyes, az a valódi eredmény.
- Teljesen vissza kellene fordítani mindent a 2010 előtti állapotok szerint?
- Olyan oktatási rendszer kell, ami minden korábbi hibából tanul, és beépíti a tapasztalatokat. Szerintem mára elég egyértelmű, hogy 2010 előtt olyan gonosz céljai egyetlen kormánynak sem voltak – beleértve az első Orbán-kormányt is –, mint a mainak. A tudatos butítás, a szegények, nehéz sorsúak kiszórása az állami iskolából, az alsó középosztály érettségitől való megfosztása, a kiválasztott felső tízezer gyerekeinek surranópályák kiépítése egy feudális ország képét tükrözik. Magyarország ezen túl van, csak a Fidesz tart itt fejben. Őszintén hiszem, hogy a tanárok a szülőkhöz hasonlóan kreatív, korszerű tudásra és boldogságra épülő iskolát akarnak a gyerekeinek, ahonnan úgy jönnek ki a kicsik és nagyok, hogy tisztában vannak a céljaikkal, képesek azért küzdeni, és megteremthetik maguknak és a családjuknak a jobb életet. A feudalizmus és a korai ipari társadalmak ideje is lejárt, ideje az iskoláknak is megadni a lehetőséget, hogy ne csak szigetszerűen, kísérleti megoldások, szakkörök, különprogramok, foglakozások formájában, hanem az oktatás egészében maguk mögött hagyják ezt a korszakot.
- Lesz az oktatásról valaha társadalmi konszenzus?
- Szerintem az alapjairól lesz, igen, ez elérhető, a viták pedig szükségesek és természetesek. Az oktatás éppen úgy fejlődik, ahogy a világ, a viták segítik a megértést és az alkalmazkodást. Nem a vitát kell felszámolni, hanem olyan bizalomra épülő oktatásirányítás és párbeszéd kell, ahol tényleg bármit ki lehet tenni az asztalra. Abban konszenzust lehet elérni, hogy a nyugodt, vitára alkalmas irányítás keretei meglegyenek, és a XXI. század és a globalizáció alapvető kihívásait, tapasztalatait is egy asztalra lehet tenni. Minden szülő látja az okostelefon-forradalmat, minden tanárt körülvesz az internet, a youtube, az online könyvtárak és adatforrások sokasága. Ez a valóság itt van, egyetlen kormány sem állíthatja meg, pusztán nehezítheti a megértését, az alkalmazkodást, árthat a gyerekeknek és a családjaiknak, ahogy ez a Fidesz-kormány teszi. Ezen kel túllépni.
- Botka László egyfajta nemzeti minimumról beszélt az oktatás, s más területeken. Ez leginkább a kényszerhelyzetben lévő ellenzéki pártok összefogásáról szól?
- Nem. A 2018-as választási kampány megnyerésének politikai háttere, pártok közötti indulási stratégia kialakítása alapvető jelentőségű az MSZP-nek, de az oktatás és az ország jövője ennél sokkal tovább mutat. Természetes, hogy könnyebben találjuk meg a hangot az MSZP-hez közelebb álló pártokkal, vagy olyan politikusokkal, akik ebből a pártból indultak. De az oktatás jövőjének formálásában a konzervatív, előrelépést akaró tanároknak és szakembereknek is helye van. Mélyen hiszem, hogy nem lehet csak az ország egyik vagy másik felét átvinni a túlpartra. Az országunknak együtt kell átlépnie a XXI. századba. Ha a Fidesz maradna kormányon, erre továbbra sem lenne lehetőség, továbbra is kizárnának mindenkit, és nyomnák tovább az elbutítást. De hiszek benne, hogy meg lehet nyerni a választást jövőre, és új kibontakozás indulhat. Az országban a Fidesz van kisebbségben, még ha át is írták a választási rendszert. Így a baloldali ellenzék felelőssége, hogy ebben a rendszerben váltsuk le őket, és szerintem ez lehetséges.
- És felméri ezt a felelősséget minden baloldali politikus, vagy szavazó?
- Ha valaki kívülről figyeli a baloldal vitáit, olykor tűnhet úgy, hogy a racionalitás kisebb szerepet kap. De szerintem ezen túlleszünk: a baloldalon senki nem vitatja, hogy az együttműködésnek nincs alternatívája. Ennek a formáiról vannak viták, de mindenkinek éreznie kell, hogy a jövő évi választás például másfél millió iskolás korú gyerekről szól, köztük arról az ötvenezerről is, akiket ez a kormány ítélt tartós szegénységre.
- E felelősségtudat hiánya okozza, hogy nem javulnak a népszerűségi mutatók?
- Inkább az eltérő vélemények közötti viták megvitatásának módja az ok. A körülmények igen problémásak a választási rendszerrel, évtizedes traumákkal, de persze nem lehet mindent a körülményekre fogni. A megosztottságot, a belső harcokat le kell zárni. És erre van esély, mert őszintén nem hiszem, hogy bárki jobban utálná a másikat, mint amennyire az orbáni politikát megveti. Orbánéknak menniük kell.
- Tóth József angyalföldi polgármesterrel épp azon dolgoznak, hogy az MSZP számára felkutassák a legjobb budapesti egyéni jelölteket. Lesz pártközi kiegyezés Budapesten?
- Lesz, nincs más alternatíva, és a legtöbben nem akarnak ettől eltérő dolgot. Egyszer már kijátszott minket a Fidesz 2014-ben: Budapesten többen szavaztak balra, mint a Fideszre, a két hét alatt átírt fővárosi választási törvénnyel mégis megfordították az eredményt adminisztratív trükközéssel. Budapest sosem bocsátaná meg a baloldalnak, ha kompromisszumképtelenség miatt hagyná a Fideszt újrázni a fővárosban. De nincs ez máshogyan az országban sem. Az MSZP régóta nyitott: mi a kezdetektől azt mondjuk, már rég kéz a kézben harcolnunk kellene az utcán, hogy Magyarország lássa: Orbán ’18-ban távozni fog, és új időszámítás kezdődhet.
