A 2013. január 1-től hatályos szabályok értelmében a közszférában nem lehet egyszerre fizetést és nyugdíjat is kapni: a tovább-foglalkoztatottaknak munkaviszonyuk ideje alatt le kell mondaniuk az öregségi nyugdíjról. Ez a rendelkezés a magánszektorban dolgozókat nem érinti és a közszolgák között is különbséget tesz, az öregségi nyugdíjban részesülő miniszterekre vagy polgármesterekre például nem vonatkozik.
Fotó: Tóth Gergő
Fábián Gyula 2013 decemberében fordult az EJEB-hez, amely két évvel később kimondta, hogy az új szabályozás sérti a megkülönböztetés tilalmát, és így ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Az ügyet a magyar állam fellebbezése nyomán végül a másodfokú tanácsként működő nagykamara elé utalták, amely most megsemmisítette a korábbi ítéletet, mely keddi jogerős ítéletében egyhangúlag megállapította: a nyugdíjtörvény kifogásolt rendelkezései nem sértik az egyezménynek a tulajdon védelméről szóló cikkelyét.
Mint írták, a kérdéses szabályozás megfelelő egyensúlyt teremt a közérdek és az alapjogok védelme között, célja a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása. A bírói testület rámutatott, mindössze ideiglenesen szüntették be a felperes nyugdíjának folyósítását, a panaszos választhatott a munkaviszony és az öregségi nyugdíj között, így valamilyen bevételi forrása mindenképp biztosított volt.
A törvényszék emellett 11:6 arányban megállapította, hogy nem sérült az Emberi Jogok Európai Egyezményének a megkülönböztetés tilalmáról szóló cikke sem. Magyarország ugyanis annak megállapítását kérte, hogy nem tekinthető diszkriminációnak, ha az országgyűlési képviselők, polgármesterek, politikusok javadalmazásuk mellett felvehetik a nyugdíjukat is, szemben a közalkalmazottakkal és a köztisztviselőkkel.
Szinte példátlan módon az Európai Szakszervezetek Szövetsége beavatkozóként jelentkezett be az eljárásba Fábián Gyula oldalán.
A Népszava kérdésére az ítéletről Fábián Gyula elmondta: „keresetemben a nyugdíj, mint szerzett vagyoni jog korlátozását, és azt kifogásoltam, hogy a törvény nem vonatkozik egyformán mindenkire. A nagykamara ítéletében elfogadhatónak minősítette a szerzett vagyoni jog korlátozását, de figyelmen kívül hagyta a jogszabály diszkriminatív jellegét. Az ítéletet elfogadva úgy gondolom, ez a felemás döntés új távlatokat nyithat az illiberális magyar jogalkotás előtt. Az elsőfokú ítélet, és az a tény, hogy a nagykamara hat tagja osztotta álláspontomat, bizakodásra adhat okot azok számára, akik nem nyugszanak bele a pártállam diszkriminatív működésébe.”