Lobogónk: Kazahsztán

Semmi sem indokolja, hogy kizárólag az emberek által végzett munkát adóztassuk, és mivel az Európai Unió munkahelyeinek több mint a felét veszélyezteti az automatizáció, időszerűnek látjuk, hogy a kormány egy robotadó előterjesztését tartalmazó javaslatot nyújtson be az Európai Unió Tanácsának – írta a választási kampány hevében az egyik ellenzéki párt. Azaz lényegében hitelt adott Varga Mihály gazdasági miniszternek, aki nem átallott kijelenteni, hogy "a négymillió hazai munkahelyből 350-400 ezer szűnhet meg a digitalizáció miatt, de (...) a Világbank szerint a magyar munkahelyek 55 százalékát veszélyezteti a negyedik ipari forradalom.”

Mielőtt a csodálatos és egyben gondokkal terhes közeli jövő igézetétől elborzadnánk, jobban tesszük, ha az álmok világából visszazökkenünk a magyar gazdaság szürke valóságába. A negyedik ipari forradalom vízióját kissé félretolva szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy a júniusi gyengébb adatok után a július még kiábrándítóbbra sikerült a magyar iparban, amire az elmúlt öt esztendőben csak egyszer volt példa. A józanabb gazdasági szakemberek már évek óta figyelmeztetnek bennünket arra, hogy előbb-utóbb vége szakad annak az aranykornak, amelyet a szinte már nemzeti büszkeségnek tekintett hazai járműipar fellendülése teremtett. Egy-egy autó-összeszerelő üzem nyári leállása vagy egy modellváltás okozta termelésvisszaesés katasztrofális számokat eredményez az iparstatisztikában.

De nem lennénk a NER-országában, ha a gazdasági kormányzat ne találná meg a gyógyírt. Soha nem találnák ki, hogy hol! Az iparstratégiáért felelős helyettes államtitkár kijelentette, a kitörési pont nem más, az egészségipar: az új eszközök és a terápiás módszerek. Azonban a helyszín sem közömbös. A természetesen a digitalizációról sem megfeledkező főtisztviselő korántsem valamelyik uniós tagállamban vagy az Egyesült Államokban keltette jó hírnevünket, hanem régi barátainknál, a kazah fővárosban, Asztanában. A két ország gazdasági vegyesbizottságának elnökét Varga Mihálynak hívják.