Bányai Kelemen Barnának, mint Ivanovnak a legerősebbek a csendjei. A szombathelyi színház előadásában, a Vidéki Színházak Fesztiválján, a Tháliában sokat ül magában roskadva, hol háttal a nézőtérnek, máskor profilban, vagy szemből. Ül és olyan mintha attól tartana, hogy valami rázuhan. Máskor, csak áll és figyel, mint egy szemlélő, kívül marad, aztán mozog, és beszél, de igazából teljesen máshol jár. Egy tehetséges sokra hivatott értelmiségi korai összeomlásának története Csehov Ivanovja. Bányai Kelemen Barna, formátumos színész, ezt már sokszor bebizonyította, vívódása most is izgalmas, csakhogy ez a belső utazás mégis valahogy leegyszerűsödik.
A belső harc túlzottan egyirányúvá válik. A feladás visszafordíthatatlanságából hiányoznak az igazi hullámzások. Szása (Hartai Petra) egyszer ugyan kimozdítja a letargiából, de a lelepleződés újra passzívvá teszi Ivanovot. A felesége, Anna Petrovna (Bánfalvi Eszter) védtelen áldozattá válik ebben az egész reménytelenségben. Lukáts Andor rendező jól ismeri Csehov világát, jól ismeri a belső harcot, a környezet nehezítő körülményeit. Talán éppen ezért tette elrajzoltabbá a főszereplők körüli karaktereket. Olyan, mintha egy panoptikumból léptek volna ki. Vaskosak és túlzóak, Talán Lebegyev (Endrődy Krisztián) egyedül az, aki próbál emberien viselkedni ebben a zűrzavarban. Horváth Dániel zenei szerkesztő autentikus dalokkal támogatja meg a produkciót.
Az előadás leginkább a második rész végén kap tüzet, amikor is Ivanov újrakezdésének lehetnénk tanúi, miután elvesztette feleségét, esküvőre készül. Meg is jelenik ünneplőben, bár nadrágja alul sáros, a menyasszony Szása pedig az esküvői csokorral a kezében (jelmez Pető Kata), de a nászból nem lesz semmi. Szása mentőakciója, és Ivanov ellenállása valódi drámát hoz a végére. Bebizonyosodik, hogy a sorssal nem lehet szembeszegülni. Egészen felkavaró, ahogy Szása küzd Ivanovért, a végső kétségbeesésig, a reménytelenség vad táncát járva. Húzza is magával, vonszolná a templomba, de a férfi magára zárja az üvegajtót (díszlet Khell Csörsz) és a fegyverért nyúl. Elsőre még az öngyilkosság sem sikerül neki, aztán mégis beteljesül a végzet. Szása pedig hiába kiabál segítségért, a pórul járt násznép az üvegen át lesi a halottat. A kimerevített pillanat költői képpé válik.
Infó:
Csehov: Ivanov
A szombathelyi Weöres Sándor Színház vendégjátéka a Thália Színházban a Vidéki Színházak Fesztiválján