- A WHO regionális értekezletének magyarországi megrendezése mennyiben érinti a hazai egészségügyet?
- Mind az 53 európai ország, így a magyar egészségügy számára lesz hozadéka, hiszen a több mint 500 küldött fontos egészségügyi témákat vitat meg. Például, hogyan férhetnének hozzá mind többen az egészségügyi ellátásokhoz, valamint tisztességes árakon az alapvető és életmentő gyógyszerekhez. Miként érhetjük el, hogy a nemzeti kormányok egy bizonyos szint alá ne engedjék az egészségügyi költéseiket. Hogyan fékezzük meg a szakemberek elvándorlását, hogy ahol szükséges, ott biztosan maradjon orvos, ápoló.
- Az egészségügyi munkaerő-elvándorlás miatt lassan kimerülnek a perifériás országok. Milyen javaslatai vannak a WHO-nak a probléma kezelésére? Javasolnak-e például ágazati béruniót a régió országainak?
- Azonos bérekben biztosan nem lehet megállapodni, hiszen nagyon eltérőek a különböző országok gazdasági lehetőségei. Lehetséges megoldás az orvosi és egyéb szakdolgozói fizetésék közelítése, arányosítása. Több északi országban például nincs orvosképzés, ők az említett perifériás országokból hozzák a szakembereket. Ezekben az esetekben kétoldalú megállapodásokat köthetnének egymással az érintettek, megállapodhatnának arról, hogy az orvosképző országok milyen kompenzációt kaphatnak a csak foglalkoztatóktól. Ezzel a munkaerőt elszívó országok hozzájárulhatnának a képzés költségeihez. Nyilván a béreken kívül sok egyéb körülmény is közrejátszhat abban, hogy a szakembereik inkább más országban keresik a boldogulást, ezért karrierfejlesztő programokra is szükség lehet, azaz próbálunk a pénzen is túlmutató ajánlásokat megfogalmazni. A WHO jó arra is, hogy összehozza e témában az országok közötti beszélgetéseket, tárgyalásokat.
- Milyen technikákkal próbálkoznak a gyógyszerek hozzáférésének javítására?
- Ez az egyik legnagyobb kihívás. A hozzáférés egyik gátja az árak különbözősége, a cégek árképzésének átláthatatlansága. Például a volt szovjet utódállamok lakosságának jórésze a krónikus betegségeinek gyógyszereit sem tudja megvásárolni. A készítményekért egy havi átlagbért is elkérnek a patikában. Sajnos azt sem lehet tisztán látni, hogy hol, mennyiért értékesítik a termékeiket. Egyes országok között akár 20-40 százalékos is lehet az árkülönbség, ezt kezelni kell. A WHO most megpróbál jobb kapcsolatot kiépíteni a gyártókkal, és valamiféle egyezségre jutni a cégekkel, hogy legalább az életmentő és az alapvető készítményekhez hozzáférjenek a rászorulók. A gyógyszerár leszorításban azért már vannak sikereink, például a Hepatitis C elleni készítmény hihetetlen áron került piacra, de sikerült letornáznunk annyira, hogy a közepes és az alacsony jövedelmű országok számára is megfizethetővé vált.
