Alföldi és Básti együtt dolgozik

Publikálás dátuma
2017.09.11. 07:47

Alföldi Róbert rendezi Básti Juli főszereplésével Ibsen Kísértetek című drámáját a Centrál Színház október 6-án kezdődő évadában. A szezont Pokorni Lia improvizációs one-woman-showja nyitja, színpadra kerül Ingmar Bergman Persona című alkotása is.

Szerző

Felhagyott a politizálással, már ki merik tüntetni

Publikálás dátuma
2017.09.11. 07:46
Fotó: Orosz Péter
Magdaléna Vášáryová szlovák színésznő lapunknak adott interjújában elmesélte azt is, mivel hozta ki a béketűréséből Jiří Menzel cseh filmrendezőt.

- Hogyan fogadta a hírt, miszerint idéna 14. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál Európa-díjával ismerik el?

- Ez az év számomra a díjak esztendeje. Július elején – egy-egy nemzetközi és sok cseh után – megkaptam életem első díját Szlovákiában. Mondtam is nekik, huszonnyolc évvel azután kitüntetni, hogy befejeztem a színészi karrieremet, enyhén nevetséges. Aztán eszembe jutott, lehet ez a jele annak, hogy meg kellene már halnom?

- 1991-ben vonult vissza a filmezéstől, addig azonban mintegy negyven filmben és sok színdarabban játszott. Mégis, miért kapott kevés díjat?

- Tudja, a kommunizmus és szocializmus idejében nem voltam politikailag megfelelő. Aztán három évre Ausztriába mentem, sőt a filmjeim közül sok, például a Marketa Lazarová, hosszú ideig dobozban maradt. Senki nem láthatta több filmemet, betiltottak voltak. Egy éve felhagytam a politizálással, már a szlovák parlamentnek sem vagyok a tagja, talán ezért mernek már kitüntetni.

- Jó színésznőnek tartja magát?

- Istenem, nem tudom! Nem jártam színi akadémiára, nem voltam tipikus művész. Mégis, Alan J. Pakula, a nagy amerikai rendező engem szemelt ki a címszerepre a Sophie választása című filmjébe, egy közép-európai színésznővel szerette volna eljátszatni a Brooklynban élő lengyel emigráns lányt, én folyékonyan beszélek lengyelül is. Még New Yorkba is kiutaztattak, ami hatalmas élmény volt, Francis Ford Coppola, a Keresztapa rendezője pedig megmutatta nekem, hogy kint van a fényképem Kaliforniában, az Amerikai Filmintézet (AFI) falán. Ha minden igaz, Liv Ullmann is esélyes volt Sophie szerepére, de mivel a férfi sztárok nem voltak hajlandóak ismeretlen színésznővel dolgozni, végül Meryl Streep játszhatta el, 1983-ban ezért kapta meg a második Oscar-díját. Van egy vaskos könyvem Streepről, abban két oldal foglalkozik velem. Az tagadhatatlanul jó érzés.

- Ha megkapja a szerepet, lehet, hogy csak a csillagos ég szabhatott volna határt a karrierjének.

- Nem különösebben izgat, talán azért, mert gyakorlatiasabb vagyok, sőt, a rózsaszín, romantikus képzelgések abszolút nem az én világomat adják. Egyébként mindennapi életet élek, ezt nem bánom. De aktuális a téma, mert októberben Londonba repülök, a brit fővárosban lesz egy megemlékezés Pakula halálának 20. évfordulóján. Készül egy dokumentumfilm is az életéről, abban Meryl Streep és Kevin Kline oldalán fogok nyilatkozni.

- Szoprán énekhangja van, az 1988-as Anyeginben Tatjanaként hallhatjuk énekelni. Miért nem használták ki az énektudását más rendezők?

- Elárulok egy nagy titkot: Teresa Kubiak lengyel operaénekesnő kölcsönözte a hangomat abban a filmben. Persze, szép énekhangom van, és zongorázni is tudok.

- Miért tartják sokan unalmasnak azt a hangulatos, kicsit édesbús világot, amely sokáig jellemezte a cseh és szlovák irodalmat, filmet?

- Azért, mert azok az idők elmúltak, ma két filmtípus tudja igazán megérinteni az embereket: az, amelyiken nagyon jól szórakoznak és az, amelyik annyira félelmetes, hogy becsinálnak. Ma az emberek nem azért járnak moziba, hogy valódi kultúrát, filozofikus mélységet kapjanak. Sőt, a tévésorozatok világában kezdenek az emberek az egyórás játékidőre beállni.

- Máshogy készültek akkoriban a filmek?

- Totálisan. Amikor Menzellel a Sörgyári capricciót forgattuk, nagyon kevés filmanyagunk volt, így a jeleneteket a lehető legkevesebbszer kellett felvenni. Szlovák az anyanyelvem, jól beszélek csehül, de amikor egyszer-egyszer bakiztam, Jirka állati dühös lett, majdnem letépte a fejemet. Éppen az anyagi okok miatt rengeteget próbáltunk felvétel előtt. Ma, amikor digitálisan készülnek a filmek, más lenne a helyzet. Mégis, igazán a kritikai gondolkodást hiányolom a legtöbb mai alkotásból.

- Léteznek még olyan kis poros, csendes kisvárosok, mint amilyenekről Hrabal írt?

- Nem sok, de mutatóban akad egy-egy. Jövőre lesz száz éve annak, hogy Osztrák-Magyar Monarchia, amelyben mi is benne voltunk, felbomlott. Napjainkra a monarchia államformája Európa ezen szegletében elavult. Úgyhogy, ha már Hrabalt említi, ehelyett inkább arra gondolok, hogy személyesen ismerhettem. A Sörgyári capriccióban az édesanyját játszottam, a forgatáson mindig anyának hívott, én pedig fiamnak. Ezek a szép emlékek…

Névjegy
1948-ban született szlovák színésznő, diplomata. Pozsonyban a Comenius Egyetemen végzett. 1989-ig több szlovák színházban, köztük a Szlovák Nemzeti Színházban és számos filmben, - többek között Jiri Menzel Sörgyári capriccio-jában főszerepet - játszott. 1990-93 között Csehszlovákia nagykövete volt Ausztriában. Az 1999-es elnökválasztás egyik jelöltje volt, de nem ment el a választások második fordulójára. 2005 februárjától 2006 júliusáig Szlovákia külügyminisztériumi államtitkárává vált. A 2006-os parlamenti választásokon megválasztották a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsához a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió Demokrata Pártja parlamenti képviselőjének.

Hegedűs a háztetőn - Az üldözöttek himnuszává válik Alföldi darabja

Publikálás dátuma
2017.09.11. 07:45
Fotók: MTI/Soós Lajos
Az erős koreográfia, és néhány alakítás is kiemelkedik az Alföldi Róbert által rendezett Hegedűs a háztetőn című musicalből, amelynek vége katartikus.

Stohl András szakállal sapkában jelenik meg az Arénában, mint Tevje, az Alföldi Róbert által rendezett Hegedűs a háztetőn című musicalben. Stohl Tevjéje nem kiválasztott, csupán egy közülünk. Még akkor is ha az Istennel beszélget néha és próbálja megőrizni a tradíciót, a családi összetartozást. De manapság minden ez ellen szól. A morál, a közélet, a politika, az emberi kapcsolatok szétzilálódása. A közösség fokozatos, de megállíthatatlan, sokszor tényleg felülről manipulált felbomlása. Alföldi épp a Szabad Földben nyilatkozta a minap: „A normális emberi viselkedés nem azon múlik, ki milyen istenben hisz, milyen a világnézete. Valószínűleg az embert kell újraépíteni magunkban, hogy a másikban is meglássuk az embert.”

Ebben a környezetben született meg a Hegedűs a háztetőn. Alföldi mégsem aktualizál az előadásban. Talán egy komolyabb áthallás van, de erről sem Alföldi tehet, ez a darab szövege, amikor Lázár Wolffal, a mészárossal alkudozik, aki Cejtelt akarja elvenni, azt mondja: „a lányom mészárosné lesz, sose fog éhezni”. Nem kell nagy fantázia, hogy a név hallatán egy nagyon is gyakran szereplő üzletember, nevezzük így, jusson az eszünkbe. Ennek ellenére Alföldi nagyon sokáig, szinte végig, nem tesz mást, mint lebonyolítja a musical cselekményét. És ebben a rendezői koncepcióban Stohl végig partner tud lenni. Végig énekli, mégpedig jól, és végig dolgozza, mégpedig óriási energiával az előadást. Az esküvői üveges táncban való vezető szerep különösen nagy érdem. És mint tejes ember is hiteles, igen, nem olyan, mint Bessenyei. Mai, tolja a biciklit, küzd mindenkivel, akivel kell, aztán fel kell adnia azokat a dolgokat, amiben hitt, a hagyományt, el kell engedni a lányait, mégpedig nem is akárhogy.

Tóth Gabi Fruma Sára szerepében

Tóth Gabi Fruma Sára szerepében

Több viszony kissé vázlatos marad az előadásban, Tevje küzdelme viszont pontos és erős hangsúlyt kap. Alföldi Stohlt beleszámítva többnyire olyan színészekre osztotta a szerepeket, akiket jól ismer, sokat dolgoztak együtt és megbízhatóan hozzák is a saját figurájukat. Az új partnerek között találjuk a Goldét alakító temesvári Éder Enikőt, akit a Társulat című műsor egyik győzteseként ismerhettünk meg, fegyelmezett végig, néhány jelenetben pedig tudja bizonyítani formátumát, és remekül énekel. Csákányi Eszter némi sajátos színt visz a házasságközvetítő Jente szerepébe. Nagyon erős és hatásos Vári Bertalan koreográfiája és a táncosai is jól működnek az Arénába elhelyezett színpadon. A nézőteret leszűkítették, négyezren férnek be így. Menczel Róbert fából és természetes anyagokból (szalma) készült díszlete praktikus és látványos.

A produkció utolsó összpróbáján a hangosítás korántsem mutatta a legjobb formáját, ám a színfalak mögül játszó Óbudai Danubia Zenekar igencsak helytállt. A szereplők hangosítása pedig bizonyára javulni fog, annál is inkább, mert a pesti előadások után a produkció vidéki sportcsarnokokban turnézik, sőt jövőre Szegeden a Dóm téren is látható lesz.

Az előadás vége katartikus. A falujukból, Anatevkából kitelepített, száműzött zsidó közösség tagjait egy hatalmas vásznon látjuk kivetítve. Érzékeljük a vonuló tömegből kitűnő közeli arcokat. A látvány beleég a retinánkba. A musical egy pillanat alatt az üldözöttek himnuszává válik. Tevje pedig ezekkel a mondatokkal zárja az előadást: „Menni kell. Innen el kell menni...”

Infó:

Hegedűs a háztetőn

Budapest Sportaréna

Rendező: Alföldi Róbert

Zikkurat Produkció

Szerző