Szegény gazdagok

Mostantól ingyenes a tankönyv az általános iskolákba, illetve a középiskolák első osztályába járó tanulóknak. Az Orbán-kormány, rácáfolva az őt érő folyamatos vádaskodásokra, megkülönböztetésektől mentes lépésével bizonyította elkötelezettségét az esélyegyenlőség mellett.

Semmi nem indokolta eddig sem, hogy mondjuk miért kellett fizetnie a tankönyvért Lázár vagy Rogán apukának csak azért, mert tehetségük, szorgalmuk révén megérdemelten magas pozícióba jutottak, és nemzetépítő munkájukért az őket megillető, az átlagfizetéseket némileg meghaladó tisztes bérből és fizetésből tartják el a családjukat. De ez a munkaalapon gyarapodó nemzeti burzsoázia többi tagja számára is sértő és megalázó lehetett, miközben a közmunkások havonta már majdnem 52 ezer forintot vihetnek haza. Az is csak helyeselhető, hogy a középiskolák második osztályától már megszűnik a parttalan osztogatás, és csak rászorultsági alapon jár az ingyen tankönyv. (Jó, jó, nincs ingyen ebéd, az „ingyenes” tankönyvek számláját mi, adófizetők álljuk, de hát ennyit megér a szeretetteljes szegregációs miniszter közlése szerint „jó irányba haladó közoktatás”. )

Természetesen itt sincs helye a hátrányos megkülönböztetésnek. Tehet a gyerek arról, hogy egy kétkezi milliomos, milliárdos csemetéje? Tessék belegondolni, mi játszódhat le egy zsenge gyermeki lélekben, ha azt látja, hogy topis, éhenkórász osztálytársa csak azért ingyen kaphat középiskolai tankönyveket, mert többen vannak testvérek, és a család nem tudja minden hónapban kifizetni a rezsit. Szegény gazdagok gyermekeinek pedig be kell vinni akár több ezer forintot is, ha okosodni akarnak.

Igaz, sok pedagógus és tanügyi szakértő szerint jobban járnának a tanítók, tanárok és főleg a diákok, ha az állami tankönyvek egy jelentős része se ingyen, se pénzért nem jutna el az iskolákba.