Lázár János;Emberi Erőforrások Minisztériuma;Hadházy Ákos;Korábban Érkeztem Alapítvány;

2017-09-15 07:04:00

Bemondásra kaptak százmilliókat

Igencsak nagyvonalú volt az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) a Lázár János kancelláriaminiszterhez is köthető Korábban Érkeztem alapítvánnyal: mint az alapítvány lapunknak elküldött leveléből kiderül, úgy ítéltek nekik oda 1,2 milliárd forintnyi pályázati pénzt, koraszülötteket segítő mentorálásra, hogy a pályázati költségek jó részét „keretösszeg szemlélettel” csak megbecsülte a szervezet, ám még csak most toborozza a programhoz a résztvevőket. Pedig az eredeti pályázati kiírásban konkrétan szerepelt, hogy a tervezett költségek alátámasztására árajánlatokat kell benyújtani és ennek a két másik, a Lázár-kötődésű alapítványhoz képest csak feleannyi támogatást elnyert civil szervezet eleget is tett.

Mint megírtuk, az Emmi nemrég 2,4 milliárd forint uniós forrást ítélt meg három alapítványnak a koraszülötteket segítő mentorhálózat kialakítására. A legnagyobb részt, 1,2 milliárdot a Lázár János feleségéhez és Lázár régi jó ismerőseihez köthető „Korábban Érkeztem” alapítvány kapta, míg a másik két szervezet, egy pécsi és egy debreceni alapítvány 600 millió forint körüli összeghez jutott, nagyjából ugyanarra, mint a szegedi központú alapítvány.

A botrány akkor robbant ki, amikor Hadházy Ákos, az LMP korrupcióellenes ügyvivője kikérte a Korábban Érkeztem pályázatának a megvalósíthatósági tervét. A más, hasonló volumenű pályázathoz képest rendkívül szűkszavú, a költségeket éppen csak felsoroló tervből csak annyi derült ki, hogy az 1,2 milliárd zömét ingatlanbérletre, szakértői díjakra, tanulmányokra, marketingköltségekre költenék el. Konkrétan a megvalósíthatósági tanulmányban az szerepel, hogy bruttó 205 millió forint menne el a mentorházak szakértőinek a díjára, 95 millióból íratnának tanulmányt, 50 millióért kérnének jogi szolgáltatásokat, 54 millióból mentorálási módszertant.

Hogy megítélhessük ezeknek az összegeknek az indokoltságát, megkérdeztük az alapítványt, pontosan hány szakértőt vonnának be a feladatokba. A válaszukból ez nem, csak az derül ki: a pályázatra beadott költségbecslések úgy születtek, hogy ők előzetesen megbecsült szakértői óraszámmal, és 8-10 ezer forintos óradíjjal számoltak, ebből alakult ki egy keretösszeg, aminek felhasználásáról még csak most tárgyalnak a későbbi résztvevőkkel. Az alapítvány hangsúlyozta: a keretösszeget jókora biztonsági ráhagyással állapították meg.

Annyi biztos, hogy így végül nekik kétszer akkora összeg jött ki, mint a másik két civil szervezetnek, igaz, az ő megvalósíthatósági tanulmányaik rendkívül részletesek. Így azokban személyre – esetenként a várható szakértő megnevezésével - lebontva olvasható, hogy melyik szakértő, vagy cég lenne a közreműködő, mennyiért vállalja el a feladatot, de ugyanígy az eszközbeszerzéseknél konkrétan körbeírják az eszközök típusát, így az egyik mentorház esetében azt is felsorolják, hogy hová, mennyi kávéfőzőt vagy dohányzóasztalt kérnek.

Az Emmi elbírálóit a jelek szerint nem zavarta a pályázati irat súlyosnak tűnő pongyolasága sem: a szervezet 80 millió forintot tüntetett fel költségsoron három mentorház harminc hónapnyi bérletére, azaz havonta csaknem 900 ezret fizettek volna egy házért, ami vidéki bérleti árak ismeretében éppen tízszeres túlárazás. Az Emmi és az alapítvány is hangsúlyozza: az alapítvány valójában nem is három, hanem 25 házat – járásonként egyet - bérelne havi 2,4 millió forintból. Igen ám, de ezt csak a pályázat kísérőszövegének egy-két zavaros utalásából lehetne kikövetkeztetni. Ahogy a költségek itt is hasra ütésre születtek, mivel még nincsenek kiválasztva a pontos helyszínek sem.