A lovas, a tojás, meg a héja

Nem kímélte magát szombaton a kormányfő. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének kongresszusán megint elmondta, amit két és fél éve mind terebélyesebben hallunk tőle. Másról, mást, másként kellene írni, mert erről a burjánzó kúszónövény-áradatról nincs már mit mondani. De hát ő a kormányfő, a választási győzelemre készülő pártszövetség vezetője. Amit vastapsos saját elitjének mond, a magyar népek is szól.

A liberális apokalipszis freskója került a parlamenti felsőház plafonjára. Terrorakciók, romló közbiztonság, növekvő antiszemitizmus, belső kerítésbontók, akik gáncsot vetnek a történelemben fejszének és fűrésznek is ellenálló kereszténységnek. Megóvandó gyökerek egyfelől, az altalaj kicserélésének aljas szándéka a migránssimogató Soros-terv végrehajtóitól, másfelől. A kerítés nélküli ország réme: mint a tojás, héj nélkül. Mert a kerítésen túl a szellemi öngyilkosságba kergető liberalizmus, nálunk meg a szuverenitás és a kereszténység az ideológia.

A végső romlás persze csak akkor következne be, ha 2018-ban nem kapnának minden korábbinál erősebb felhatalmazást azok, akik készek megvédeni a keresztény Magyarországot. Azok, akik magyar Magyarországot és európai Európát akarnak, keresztény Magyarországot a keresztény Európában. Egy szuszra ennyi a Fidesz kampányszlogenje, az "Orbán vagy a kerítés". A gyoda, amely nélkül a Fidesz már tényleg olyan, mint a héj nélküli tojás. Ragadósan folyik szerte, nincs, mi összetartsa.

Mondhatja a kereszténydemokrata Angela Merkel német kancellár, hogy pénzügyi retorzióval számolhat Magyarország, ha a kormány megtagadja az európai, keresztény szolidaritást, ha nem hajtja végre az Európai Bíróság ítéletét. Mondhatja, hogy változik az Unió menekültpolitikája, hogy szigorítják a külső határok védelmét, hogy helytelen volt a működésképtelen dublini rendszer infúzión tartása, hogy Európának felelősséget kell vállalnia Afrika ínségéért és háborúiért. Töprenghetnek az Unióban, mennyire árthat a közösségnek, ha az eurózónán kívüli országokat még inkább a perifériára lökik. Orbán nem mondja, milyen lenne az európai Európa, ők meg tehetnek akármit, mert a lényeg nem változik: Orbán nem akar az Unióban maradni. Azt mondja: "ha nem tudjuk kiépíteni a kevert lakosságúvá vált országok, és a bevándorlást elutasító államok közötti egymás mellett élés elveit, akkor ez a konfliktus akár végleges szakadást okozhat”. Mindegy, mit mond, csak a saját kezeit mossa, s el tudja adni az uniópárti magyar többségnek: „az európai politikusok olyanok, mint az a lovas, aki annyira a nyeregben maradásra koncentrál, hogy közben nem tudja, merre felé halad”. Az európai vezetők mind élesebben látják, merre kell menniük, a kormányfő viszont akkor érzi biztonságban magát, ha befogja ló szemét, a fülébe meg követendő útként a saját látomásait susogja.

Ha pedig jövő tavasszal sikerül bebizonyítania, a választók őt és nem Európát akarják követni, akkor hátunkon Orbán hatalmával egyhelyben trappolva meditálhatunk, mit nyammogjunk: héjával egybesütött rántottát, vagy héjas lágytojást. Csak, hogy próbáljuk követni a szombati előadást.