egészségügy;kórtörténet;2010-2018;

2017-09-20 07:00:00

Kerülni a politikai kockázatot - Kórtörténet 2010-2018

Nincs semmi meglepő abban, hogy a Fidesz a megindult választási kampányban sem kíván beszélni az egészségügy problémáiról, ez lassan nyolc esztendős hagyomány a pártnál.

Már 2010-ben is gondot okozott az Orbán-kabinetnek, hogy programot hirdessen az egészségügy konszolidálására. A fejezetet jegyző Pesti Imre a kormányprogram szövegében kerülte, hogy markáns választ adjon az egészségügyi rendszerek öt alapkérdésére: a hogyan, miből, kinek, mikor és mennyit kell szolgáltatni. Az Orbán-kormány egészségpolitikája a gyakorlatban is döcögve indult, ugyanis hiába írta Pesti Imre a pártprogramot, az ágazat irányításra még sem őt, hanem Szócska Miklóst kérték fel, akiről tudható volt, hogy a Pesti által leírtakat zsigerből elutasítja. Közben megszűnt az önálló egészségügyi tárca, és az ágazatot már csak egy beosztott államtitkár képviselhette a kormányzatban.

Szócska első intézkedései közt számolta fel a patikaliberalizációt, visszaállította a hivatásrendi kamarákat, megszüntette az Egészségbiztosítási Felügyeletet, leállította az uniós kórházprojekteket. 2011 végére meghirdette a Semmelweis Tervet, a ciklus végéig 250 milliárdos plusz pénzt ígérve többek közt az egészségkárosító termékekre kivetett hamburgeradóból, az ápolás- és sportbiztosítás bevezetéséből, valamint az egészségügyi adatok piaci hasznosításából. Végül maga a Fidesz akadályozta meg a karcsúsítást is tartalmazó program végrehajtását. Polgármesterei és erős helyi képviselői szabotálták, hogy választókerületükben kórházakat zárjanak be. Szócska hivatali ideje alatt több jelentős kormányzati akció is érintette az ágazatot: a kórházak államosítása, az idős orvosok kényszernyugdíjazása, vagy amikor a közigazgatási tárca 2012 januárjában a felálló kormányhivatalok alá gyűrte az egészségpénztár és a tisztiorvosi szolgálat regionális szervezetit.

Az alkotmány helyébe lépő alaptörvényből kiesett a társadalombiztosítás mint védendő érték. Rogán Antal kezdeményezésére 2011 decemberében egy rögtönzött törvénymódosítással adóvá változtatták a munkaadók társadalombiztosítási járulékát, azaz megszüntették a társadalombiztosítást - holott néhány héttel korábban Orbán Viktor miniszterelnök még a saját lábukra állított tb-alapokról beszélt. Az Egészségbiztosítási Alapot felügyelő államtitkár Matolcsy György nyilatkozatából értesült arról, hogy a gyógyszerkiadásokból több mint 100 milliárdot vesznek el három év alatt.

A kormánytöbbség a munka törvénykönyvének újrafogalmazásakor előzetes vezetői engedélyhez kötötte az alkalmazottak számára a munkavégzéssel kapcsolatos ajándékok elfogadását. Ez a szabály arra kényszerítette a kórházigazgatókat, hogy vagy rugdossák ki a hálapénzt elfogadó orvosaikat, vagy maguk adjanak előzetes írásos felmentést nekik valami olyanra, amelynek káros hatásáról esetleg maguk is meg vannak győződve.

Miután Szócska megértette, hogy nem tud nagyívű egészségpolitikát csinálni, népegészségügyi vonalon lépett. Így nevével végleg összekapcsolódott a dohányzók korlátozása és az egészségkárosító élelmiszerek megadóztatása.

A Fidesz 2014-ben pártpolitikusra, Zombor Gáborra bízta az ágazatot. Zombor a miniszterétől annyit kapott útbaigazításként: csökkentse az orvosok elvándorlását, folytassa és felügyelje a fejlesztéseket, álljon őrt az egészségügy forrásai felett. A feladathoz képest csekély muníciót kapott: mindössze 60 milliárdot a kórházak konszolidációjára, tízmilliárdot a háziorvosok pénzének növelésére, illetve forrást arra, hogy minden egyetemista megkapja a rezidensösztöndíjat. Cserébe a kormány nullszaldót várt a költségvetésben, a lejárt kórházi számlákban, ami eleve esélytelen volt. A rendszer átalakításra nem volt politikai akarat, így az eladósodás megállíthatatlan maradt. Zombor Gábor az első nyilvános közszereplésén egyik központi céljának a hálapénz fölszámolását hirdette meg.

A közintézmények élesíthették volna azt a jogszabályt, miszerint pénz kérhető a körzeten kívülről érkezőktől, és az orvost választó betegektől. Ebből kapott volna a kórház és a választott orvos is. Hamar kiderült, hogy a javaslattal nem szimpatizálnak a hálapénzrendszer befolyásos haszonélvezői. A legális, térítéses orvosválasztás nyilvánvalóvá tette volna azt is, hogy az egészségügy „fizetős", amit meg az Orbán-kormány nem akart vállalni. E tétova kísérletet gyors politikai fordulat követte: 2014 novemberében az államtitkár már arról beszélt egy konferencián, hogy a közkórházban nem lehet majd magánegészségügyi szolgáltatást végezni, illetve magánszolgáltatást nem lehet majd közpénzből finanszírozni.

2015 februárjában Rogán Antal jelentette be, hogy a Fidesz-frakció úgy döntött: épüljön Budapesten egy szuperkórház, ami a fővárosi egészségügy átszervezésén dolgozókat is sokkolta. Jelenleg már négy szuperkórházról beszélnek. A politikai és szakmai tehetetlenségéből végül maga Zombor vonja le a tanulságot, és 2015 májusában a tízezer embert utcára vivő egészségügyi demonstráción azzal nyugtatja a tömeget: "senkinek nem kell semmitől félnie, mert önöknek igazuk van.” Majd augusztusban lemondott posztjáról, mint mondta: egészsége védelmében.

Az őt követő Ónodi-Szűcs Zoltánt októberre sikerült a kormánynak megbíznia a feladattal. Ő öt markáns vállalással indult neki az államtitkárságának: az alapellátás megerősítése, az ellátási minimumkövetelmények átalakítása, a kancellári rendszer bevezetése, a fővárosi ellátórendszer megújítása, az aktív kórházi és a szociális ellátások szétválasztása szerepelt a programjában. A fővárosi ellátórendszer átalakítása elkezdődött. Az alapellátók közül a háziorvosok finanszírozást évente 130 ezer forinttal emelik, de a feladatra, amihez a pluszpénzt az államtitkár kötötte volna, nevezetesen, hogy mérjék fel a háziorvosok a lakosság egészségi állapotát, hogy aztán erre az egészségtérképre lehessen hagyatkozni az ellátórendszer átalakításakor – nem sikerült őket rávenni. A harmadik pont, amellyel leválasztották volna a szociális ágyakat az egészségügyről, befagyott állapotban van. A kórházak elfekvőit nem kérte a szociális tárca, de maga elkezdett építeni egy úgynevezett emelt szintű ápolást nyújtó új intézményt Szabolcsban. Azt, hogy a kórházak egy-egy nagyobb területi egységen belül úgynevezett kancelláriák irányítása mellett közösen szervezzék az orvosi és egyéb szakembereik munkáját, ésszerűbben gazdálkodjanak, a kórház lobbi ugyanúgy megfúrta, mint a kórházakra vonatkozó minimális szakmai szabályok újragondolását.

A kampány elkezdődött és nyilvánvaló, hogy a ciklus végéig már az egészségügyben sem fog olyasmit lépni a kormány, ami a legkisebb politikai kockázatot is hordozza.