Nem a Fidesz dolga, hogy az ellenzék egységét megteremtse, ennek ellenére mindent megtesz érte. Látjuk, csak arra törekszik, hogy a saját szavazóbázisát addig döngölje, amíg meg nem nyeri a 2018-as választást. Hogy aztán másfél-kétmillió szavazattal a nemzet csendes egészének arcába vághassa: megint bennünket választottak az emberek.
És tényleg: mit lehetne mondani, ha ez bekövetkezik? Azt, hogy ám legyen, amit akartatok. Folytatódjon az a valóság, amit hazudtatok magatoknak és a tunya hatmilliónak. Akik azért tunyák, mert az ellenzéki pártok képtelenek voltak korrigálni politikai rövidlátásukat: nem a jövőben keresik a közös platformot, hanem a múltban találják meg egymásnak feszülő identitásukat.
Pedig a kormányfő semmilyen pávatánccal nem tudja már kimagyarázni a jövőt, amit nekünk szán, és ami mind határozottabb körvonalakkal jelenik meg előttünk. Kiismertük és unjuk már a mozdulatait, a mimikáját, a szófordulatait. Azt a nyegle módszert is, amellyel kedden félvállon átvitték az ő Házukon a korrupciós bűncselekmények elévülési idejének meghosszabbítását. Megelőzve egy ellenzéki népszavazási kezdeményezést. Az ellenzéki egység kísérletét. Azok meg csak néznek.
Az ellenzék ma olyan megosztott, hogy megosztottabbnak csak a választások előtt fog tűnni, amikor a szavazócédulának titulált hosszú slejfnik ki fognak lógni a fülkék függönye mögül a törpepártok, kamupártok névsorával, és nem lesz, aki kiismeri magát rajtuk. A Fidesznek pedig addig jó, amíg a szavazótáborán kívüliek ezerfelé ikszelnek. Amíg megoszthatják a Jobbik táborát, amíg a baloldalon - ki tudja milyen pénzből - hirtelen megszaporodnak a szociálisan érzékeny, Európa-párti mozgalmacskák programokat gépelve megannyi magányos telefonfülkében.
Akad azért itt más is. Kincses Gyula volt államtitkár alig másfél hónap alatt tető alá hozta a nemzeti egészségügyi minimumról szóló megállapodást, aminek betartásához „adott esetben” az aláírók tartják majd magukat. Kincses egy asztalhoz tudott ültetni kilenc ellenzéki pártot – csak a Fidesz maradt távol. A pártok neve ott a papíron, ami nemcsak vállalásként, hanem számonkérésként is fontos. Elsőként a Jobbik szignózott. Legitimálni akarja a középre húzást. Nekünk meg az fontos, hogy „adott esetben” számon kérhetjük rajtuk ez a szignót. Mint a többieken is.
A helyzet ma az, hogy ebben az országban a Fidesz után elölről kell kezdeni mindent. Nem ott, ahol 2010-ben abbahagytuk, hanem valahol máshol. Ehhez a másholhoz kellene civil moderálással legalább asztal melletti egyetértés az egészségügy mellett az oktatásról, a nyugdíjasokról, a parlamentarizmusról, a hatalmi ágak ismételt szétbontásáról, a sajtó- és tájékozódási szabadságról, az alapvető polgári jogokról. És akkor talán a választási együttműködés sem tűnik majd annyira lehetetlennek.
Sem tisztességes, sem machiavellista pártocskákkal nem jutunk semmire. Ez a hatalom már megbukott, csak nincs, aki a mélybe lökje.
