Az első, nem végleges eredmények szerint a jobbközép Köztársaságiak szenátorainak száma az eddigi 143-ról 149-re nő, a Szocialista Párt meg tudta őrizni az eddigi 86 körzetét, az LREM viszont nem tudta a szenátorainak számát növelni, s alig 20 és 30 között lesz a tagjainak száma a felsőházban.
Gérard Larcher, a szenátus újraválasztott jobboldali elnöke szerint "az elektorok megerősítették a szenátusi többséget, egyértelműen jelezték azt a szándékukat, hogy szeretnék, ha létezne egy parlamenti ellensúly" (a nemzetgyűlésben abszolút többséggel rendelkező LREM-mel szemben).
Az önkormányzatokat és megyei tanácsokat képviselő szenátus 348 tagjának mintegy felét, 171 szenátort választotta meg közvetett módon hat évre egy elektori testület, amely a mintegy 162 ezer önkormányzati képviselőből áll.
A közvetett választás hátrányt jelentett a kormánypárt számára, miután a legutóbbi, 2014 márciusi önkormányzati választást a jobboldal nyerte meg, a többségében jobboldali helyi képviseletek a szenátusban továbbra is a jobbközép Köztársaságiakat juttatják többséghez. A köztársasági elnök 2016 tavaszán alakult pártja jelenleg egyetlen önkormányzati képviselővel sem rendelkezik, de ennek ellenére az LREM azt remélte, hogy egy legalább ötven fős csoporttal a második erővé válhat a szenátusban a jobboldal mögött.
"Nem mondanám, hogy ez siker (...) Új lapról indulunk. Ezt a választást sem megnyerni, sem elveszteni nem tudtuk. Az LREM igazi szenátusi választása 2020-ben lesz, amikor már lesznek önkormányzati képviselőink" - mondta Francois Patriat, az LREM szenátusi frakcióvezetője.
Az önkormányzati testületek azért is neheztelnek az államfőre és pártjára, mert a franciák nyolcvan százaléka számára eltörölték az úgynevezett lakhatási adót, amelynek összegét a települések határozták meg és amelynek teljes bevétele az önkormányzatokat illette. A kormány ezenkívül csökkentette az önkormányzatok állami támogatását, és jövőre a jelenleg több mint 300 ezerről 200 ezerre mérsékli az államilag támogatott munkahelyek számát.
A kormánypárt veresége fontos jelzés Emmanuel Macron számára, mert tükrözi az elmúlt hónapokban megváltozott közhangulatot, de a gyakorlatban csak korlátozott hatással lesz a kormányzásra. A törvényhozásban az utolsó szót ugyanis a nemzetgyűlési képviselők mondják ki abban az esetben, ha a két háznak eltérő a véleménye egy törvényjavaslatról. Az alsóházban pedig az LREM van elsöprő többségben. A szenátus azonban lassíthatja a jobboldalnak nem tetsző javaslatok parlamenti elfogadását.
Az alkotmánymódosításokhoz viszont elengedhetetlen a szenátus jóváhagyása. A nemzetgyűlés és a szenátus 925 tagja háromötödének támogatására, azaz legalább 555 voksra van szüksége a köztársasági elnöknek ahhoz, hogy az alkotmányt módosítani tudja. Emmanuel Macron 2018 nyaráig jelentős intézményi reformokat (a képviselők számának csökkentését, a miniszteri rangú politikusok ügyeivel foglalkozó francia köztársasági bíróság megszüntetését) is ígér, amelyeket csak alkotmánymódosítással tud megvalósítani. Kellő számú szavazat hiányában a népszavazás lehet a másik megoldás az államfő számára. Emmanuel Macron már jelezte, hogy parlamenti támogatás hiányában referendumra bocsátja a javaslatait.
