Ózonlyukasztás

Újra és újra természeti katasztrófák, a környezeti elemek szeszélyes és szélsőséges változásai – hurrikánok, özönvízszerű esőzések, tartós szárazságok és más rendkívüli jelenségek – sújtják egyes térségek lakosait. Ezek megelőzése megmaradt a sci-fik világában, de kártételeiket lehet enyhíteni a tudományos megfigyelésekre, modellekre, illetve valószínűségi előrejelzésekre, műszaki megoldásokra támaszkodva, ha ez utóbbiak megfelelő alkalmazásához megvan az akarat, a szervezettség és eszközrendszer. De mi van akkor, ha éppenséggel saját magunk idézünk elő a természeti környezetbe való drasztikus beavatkozással olyan folyamatokat, amelyek súlyos veszélyt jelentenek számunkra, vagy akár a teljes földi élővilágra?

Minden évben szeptember 16-án tartják az ózon világnapját annak tiszteletére, hogy 1987-ben ezen a napon fogadták el az ózonréteg védelméről szóló nemzetközi megállapodást. Közel hat évtizeddel korábban egy amerikai mérnök feltalálta az általa freonnak elnevezett vegyületet, amely onnantól kezdve a modern „fridzsiderek” kiváló hűtőközege lett. Az 1970-es évek elején néhány tudós felvetette, hogy a freon és néhány más szintetikus vegyianyag tönkreteheti az ózonréteget, ami kiszűri a Napból érkező ultraibolya sugárzásnak a földi élővilág számára (szó szerint) életveszélyes részét. Kínos vita kezdődött az e vegyianyagok ártalmatlanságát, előnyeit, gazdasági hasznát hangoztató céges képviselők és azon szakemberek között, akik megfigyelési adatokkal, számításokkal, kísérleti eredményekkel próbálták meg alátámasztani a veszélyekre vonatkozó érveiket.

1985 májusában napvilágot látott a Déli-sarkvidék feletti ózonréteg vékonyodására, valamint az abban a magasságban a már említett vegyianyagok jelenlétére vonatkozó mérési adatokat bemutató tanulmány. Az „ózonlyuk” felfedezése megtette hatását: a felgyorsult ütemű egyeztetések eredményeképpen jóváhagyott nemzetközi megállapodás szerint sürgősen meg kellett kezdeni a legveszélyesebbnek tartott „ózonkárosító” anyagok gyártásának, használatának megszüntetését, „ózonbarát” vegyületekkel való helyettesítését. Azóta a nemzetközi közösség sokat szigorított e téren újabb vegyületek tiltólistára vételével, de az ózonréteg teljes „begyógyulásához” még évtizedekre lesz szükség.

Egyes találmányaikkal, eszközeikkel – az azoknak tulajdonítható, nem szándékolt következmények által – a társadalmak valóban ön- és közveszélyesek is lehetnek magukra, más népekre vagy akár az egész élővilágra? E tekintetben az ózonréteg problémája nem egyedülálló. Számos más példa volt akárcsak a közelmúltban, amikor valamilyen emberi tevékenységek kapcsán, azok eredeti céljától eltérően felmerült a súlyos környezeti kockázatok lehetősége, mégis egy ideig képesek voltak elhitetni a közvéleménnyel, hogy alaptalan egyes szakértők figyelmeztetése a veszélyes „mellékhatásokról”. Ez történt a savas esőkkel, a jelenkori éghajlatváltozással, a benzin-ólomadalék miatti városi légszennyezéssel összefüggésben is. Sok más példa is felhozható lenne, ami a világ valamely térségében történt, vagy ami éppenséggel napjainkban ad okot aggodalomra. Ilyen a legújabb az észak-koreai földalatti nukleáris robbantás és a Kínával közös határtérségben található, hosszú ideje alvó Pektu-vulkán „ingerlése”, ezúttal nem is említve az atomfegyverkezési láz sokkal nagyobb léptékű kockázatait.

De nem érdemes csak a távolba tekinteni, hiszen az elmúlt évtizedekben voltak saját hazai történéseink: a nevezetes nyírádi bauxitbánya-nyitási terv, amely megpecsételte volna a Hévízi-tó sorsát, vagy a Duna-Tisza-közi homokhátság talajvízszintjének nagymértékű – már az elsivatagosodás lehetőségét előrevetítő – csökkenése, amihez jelentékenyen hozzájárult a felszínalatti vizek öntözési célú kitermelése. Még könnyebb emlékezni arra, ami nem olyan régen történt: a nem nálunk keletkeztetett, de bennünket a legsúlyosabban érintő tiszai ciánkatasztrófa, az egyik szomszédunkkal kialakult összetűzés a közös országhatár közvetlen közelébe általuk tervezett – de végül nem megvalósult – hulladékégő miatt, vagy a vörösiszap-áradat. Hazai keretek között is vannak aktuális ügyek, így például, hogy valóban az lenne-e helyes, ha egyre magasabb gátak közé szorítanák a Duna egyes szakaszait a mind magasabb maximális árvízszintekre való felkészülés érdekében, avagy ahol csak lehet, inkább több teret hagynának a folyónak.

Az ózonréteg veszélyeztetésének történetéből is – a megmentésének szentelt világnap alkalmából – tanulni kellene. A bennünket körülvevő természeti környezetbe való, kellő körül- és előretekintés nélküli beavatkozás, a kockázatokra utaló jelek és szakmai érvek figyelmen kívül hagyása vagy azok alárendelése gazdasági érdekeknek, illetve a környezetpolitika lefokozása se globális, se helyi szinten nem vezethet jóra.

Szerző
2017.09.26 08:01

Digitális diktatúra Kínában

Publikálás dátuma
2018.09.21 12:00

Fotó: EYEPRESS NEWS/
Kínában a Kommunista Párt által „társadalmi elismerésnek” nevezett digitális megfigyelő rendszer 2020-ban már teljes kapacitással fog működni.
A "társadalmi elismerés" mindenkiről részletes feljegyzést fog vezetni az 1,4 milliárd lakosú országban. A 200 millió kamera országos hálózata a nap 24 órájában követ majd nyomon mindenkit, nem lesz olyan sötét sarok, ahová el lehet rejtőzni előlük. Az egyik, már működő nyilvántartó program próbaverziója összesen 800 pontot adhat. A sikeres, gazdag üzletemberek, akik sok „állampolgár-pontot” szereznek, VIP ellátást kapnak a hotelekben, repülőkön, olcsó kölcsönökhöz juthatnak, a legjobb egyetemekre járhatnak, és gyorsan kapnak munkát. A kevés pontszámmal rendelkezőket gyakorlatilag kizárják a társadalomból, nem utazhatnak, nem kaphatnak kölcsönt, állami munkát. A mindent átfogó nyilvántartást a legmodernebb megfigyelőrendszer üzembe helyezése teszi lehetővé. A kamerák arcfelismerővel, testletapogatóval és nyomkövető rendszerrel lesznek felszerelve, állandó megfigyelés alatt tartva minden állampolgárt. Emellett az okostelefonok is monitorozzák a tulajdonosaik tevékenységét napról-napra. A társadalmi elismerést, amely a fejlesztés különböző fokozatában van, már legalább egy tucat városban tesztelik. Az is tudható, ki, mit vesz a szupermarketban, túl sok alkohol vásárlása például pontvesztéshez vezet, míg a pelenkavásárlás, amely felelősségtudatról tanúskodik, plusz pontokat hoz, ami azonnal megjelenik a rendszerben. Pontvesztéshez vezethet az is, ha valamelyik szülő vagy barát negatív megjegyzést tesz a kormányra. És természetesen pontokban jelentkezik az is, kikkel randevúzik, kivel házasodik össze a kínai állampolgár. Az ABC News által megszólaltatott Dandan Fan, aki jól menő üzletasszony, és 770 pontja van a lehetséges 800-ból, nem tiltakozik a mindent átfogó megfigyelés ellen, mint mondja, minden ember minden országban stabil és biztonságos társadalmat akar, ezért ha mindenhol kamera van, nem érzi veszélyben magát. Mivel Kínában a polgárok megfigyelése hagyományos gyakorlat, az emberek hozzászoktak, hogy a kormány meghatározó szerepet játszik magánéletükben is. A privát szférának nincs akkora értéke, mint nyugaton, a közjó előbbre való, mint az egyén érdeke. Vannak azonban a rendszernek már kárvallottjai is. Liu Hu oknyomozó újságírót, aki kormányzati korrupciós ügyekre hívta fel a figyelmet, és sorozatgyilkosságokat oldott meg, a kormány ellenségnek tekinti, és elvesztette szociális hitelét. Karrierje tönkrement, elszigetelődött, félti családja jövőjét. Szeretné, ha a világ megértené, milyen veszélyt jelent a "társadalmi elismerés". 
Szerző
2018.09.21 12:00
Frissítve: 2018.09.21 12:00

Kofi Annan maga volt az ENSZ

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének korábbi főtitkára, Kofi Annan halála okozta megrázkódtatás óta az a kérdés foglalkoztatott, hogy mi tette őt ennyire kivételessé. Véleményem szerint egyszerűen az, hogy Kofi Annan egyszerre volt páratlan és mégis közülünk való. Különleges globális vezető volt, akiben jóformán bárki megláthatta saját magát. A messzi szegénységben, válságok között és reménytelenségben élők szövetségesükre találtak benne, a kezdő ENSZ-kollégák nyomdokaiban járnak, úgy a fiatalok is, akiknek a végsőkig azt mondta, hogy „mindig emlékezzetek arra, hogy soha nem vagytok túl fiatalok ahhoz, hogy vezessetek, mi pedig soha nem leszünk túl idősek ahhoz, hogy tanuljunk”. Korunkban csak kevesek tudták úgy összehozni, megnyugtatni és egyesíteni az embereket egy közös cél iránt a közös emberiségünk érdekében, mint Kofi Annan tudta. Egy régi vicc szerint a diplomácia művészete az, hogy semmit nem mondunk, különösen úgy, hogy közben beszélünk. Kofi Annan mindent ki tudott fejezni néha még anélkül is, hogy akár egy szót is kiejtett volna. Ez a benne mélyről jövő méltóságból, erkölcsi meggyőződésből és emberiességből fakadt. Gyengéd, ütemes hangja mindenkit mosolyra csalt és zenének hallottuk. Szavai viszont erősek és bölcsek voltak. És minél súlyosabb volt egy helyzet, hangja annál halkabb lett. Mi pedig egyre jobban figyeltünk, ahogy a világ is. Cserébe mindannyian részesültünk bölcsességéből. Kofi Annan bátor volt és minden helyzetben felszólalt miközben intenzív önvizsgálatot tartott. Miként elődje Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár, úgy ő is szinte misztikusan hitt abban, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a jó előmozdítója a csapásokkal teli világban. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy figyelemreméltó eredményeket érjen el. Kofi Annan számos ötletet és kezdeményezést indított el, ideértve a millenniumi fejlesztési célokat és a „Nagyobb szabadságban” című jelentésében foglalt korszakalkotó reformokat. Kinyitotta az Egyesült Nemzetek Szervezetének ajtaját és közelebb hozta az emberekhez világszerte. Új partnereket vont be a környezetvédelembe, az emberi jogok védelmébe, valamint a HIV/AIDS és más gyilkos betegségek elleni harcba. Kofi Annan maga volt az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Egyesült Nemzetek Szervezete maga volt Kofi Annan. Kofi jó barátom is volt. Életünknek számos pontján közösen haladtunk. Amikor Kelet-Timorban az emberek önrendelkezést akartak, akkor Kofi Annan az ENSZ részéről, én pedig Portugália miniszterelnökeként, közösen dolgoztunk azon, hogy támogassuk helyzetük békés megoldását. Amikor az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának új vezetésre volt szüksége, akkor Kofi bízva bennem felkért arra, hogy én vezessem a főbiztosságot, majd rendületlenül támogatta a leginkább rászorultak védelmét és azt, hogy menedéket kapjanak. Most, hogy Kofi irodájában ülök, folyamatosan ösztönöz az ő tisztessége, dinamizmusa és elkötelezettsége. Számára a közöny volt a világ legerősebb mérge. Még főtitkári kinevezését követően is tovább dolgozott a diplomácia élvonalában. Segített a kenyai választásokat követő erőszak enyhítésében és mindent megtett, hogy politikai megoldást találjon a Szíriában zajló kegyetlen háborúra, valamint segített a mianmari rohingyákat megillető igazságszolgáltatás és jogok biztosításában. Kofi számos világot fogott össze, északot és délt, keletet és nyugatot. Mégis számára a legbiztosabb kapocs mindig afrikai gyökerei és identitása maradt. A nagy Nelson Mandelának, akit Madibának is hívtak, saját beceneve volt Kofi számára. Úgy hívta, hogy “vezetőm”. Ez nem tréfa. Kofi mindannyiunk vezetője volt. Mindig úgy fogok emlékezni rá, ahogy legutóbb az ENSZ-ben láttam. Nyugodt volt, mégis határozott, aki készen áll a nevetésre, de mindig érzi a súlyát annak a munkának, amit végzünk. Eltávozott közülünk és mérhetetlenül hiányozni fog nekünk. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ha nagyon figyelünk, akkor hallani fogjuk Kofi Annan szavait és bölcs tanácsait. Hallom, ahogy mondja, hogy „kérlek, folytassátok”. „Tudjátok, mit kell tennetek. Vigyázzatok egymásra. Vigyázzatok a bolygónkra. Vegyétek észre az embert mindenkiben. És támogassátok az Egyesült Nemzetek Szervezetét, a helyet, ahol mindannyian összegyűlhetünk, hogy megoldjuk problémáinkat, és ahol egy jobb jövőt építhetünk mindannyiunk számára”. Gondosan figyeljünk a kegyelem és az ész hangjára, amely az erkölcs és a szolidaritás hangja. Erre a hangra világunknak nagyobb szüksége van, mint valaha. Amikor nyugtalan és zavaros időnkben ellenállásba ütközünk, akkor mindig Kofi Annan öröksége inspiráljon bennünket és vezessen az a tudat, hogy ő továbbra is beszél hozzánk és sürget, hogy elérjük azokat a célokat, amelyeknek az életét szentelte és valóban előremozdította világunkat.
A szerző az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára. Beszédét a Kofi Annan életútjának szentelt megemlékezésen mondta el szeptember 21-én, az ENSZ Közgyűlésben.
2018.09.21 11:52