Azzal, hogy a német szociáldemokraták már vasárnap jelezték: nem kívánják folytatni a nagykoalíciót, el is dőlt: Merkelnek a szabaddemokrata FDP-vel és a környezetvédőkkel kell tárgyalnia az új kormányról, ha abszolút többségre kíván szert tenni. Azért nem lesz könnyű az egyezkedés, mert három különböző programot, ideológiát valló tömörülésről van szó, amelyek egyvalamiben értenek maradéktalanul egyet: vissza kell szorítani a populista Alternatívát (AfD), amely gyűlöletkeltésre, az emberek félelmeire alapozta negatív kampányát, ezzel pedig 12,6 százalékot szerzett.
Az első reakciókból kivehető, sem a liberálisok, sem a környezetvédők nem utasítják el a közös kormányzás gondolatát, s úgy vélik, olyan földindulásszerű eredmények születtek, hogy felelősséget kell vállalniuk az ország sorsáért. A CDU-nál érezhetően rendkívül csalódottak amiatt, hogy az SPD nem hajlandó a nagykoalíció folytatására. Így ugyanis már nem elég az, hogy a kancellár a kormány egyfajta moderátora legyen, bizonyos kérdésekben a korábbinál határozottabb állásfoglalásra lesz szükség a részéről. Illetve nemcsak a CDU, a bajor keresztényszociális CSU is hiányolja az SPD-t a jövőbeni kormányból. Az uniópártban sokan mintha most döbbentek volna rá arra: milyen jó partner volt az SPD, mennyire gördülékeny volt az együttműködés.
Az FDP ugyan a múltban már többször is együttműködött a CDU-val kormányzati szinten, természetes szövetségesének számított, sok liberális szavazó azonban máig nem bocsátotta meg a kancellárnak, hogy a 2013-as választáson számos FDP-s szavazót is magához édesgetett. A szabaddemokraták most jóval határozottabb politikát akarnak folytatni, amit Christian Lindner pártelnök már előre jelzett is. Közölte, ragaszkodnak ahhoz, hogy ők kapják meg a pénzügyi tárca irányítását. Ez azonban nagyon nincs a CDU ínyére kivált azért, mert jelenleg a párt szürke eminenciása és ikonikus alakja, Wolfgang Schäuble a pénzügyminiszter.
A Zöldek nem soroltak fel olyan kitételt, amely a koalíciós együttműködés akadálya lehetne. Különféle csatornákon jelezték, nem ragaszkodnak mindenáron ahhoz, hogy az ország végérvényesen szakítson a szénenergiával, hajlandóak a kompromisszumra. A környezetvédőknek egy feltételük van: listavezetőjük, Cem Özdemir azt közölte, egy Európa-ellenes populizmusban biztosan nem vesznek részt. Ezzel azonban nyitott kapukat dönget, mindegyik párt célja az, hogy megálljt parancsoljon az AfD térnyerésének. Egyes szakértők ráadásul úgy vélik, az AfD nem homogén csoportosulás, ezért széteshet. A frakciójukban lesznek nyíltan szélsőjobboldaliak, de olyanok is, akik elutasítják a szélsőségeket.
Bár a CDU-t és a CSU-t egy tömbnek vesszük, nem magától értetődő az sem, hogy a koalíciós tárgyalások során a Keresztényszociális Unió szelíd kezesbárányként viselkedik majd. Érdekes volt Horst Seehofer, a CSU elnöke, bajor miniszterelnök reakciója, amikor emlékeztették arra: Bajorországban történelmien gyenge eredményt értek el. Úgy tett, mintha nem is a kormány belső ellenzékeként lépett volna fel négy éven keresztül. Tegnap annak a lehetősége is felmerült, hogy külön frakciót alakítsanak a keresztényszociálisok a Bundestagban, ebből azonban végül nem lett semmi. Ugyanakkor Seehofer komoly nyomás alá helyezte Merkelt: folytasson az eddiginél jobboldalibb politikát, a kancellár azonban elutasítja a kurzusváltást.
Ha a potenciális koalíciós partnerekkel boldogul is a kancellár, a közvéleményt is meg kell győznie arról: egy hárompárti együttműködés mindenki számára előnyökkel jár. Egyelőre ugyanis senki sem nem lelkesedik egy Jamaica-koalícióért. A CDU/CSU támogatóinak 38, az FDP szavazóinak 42 és a Zöldek bázisának 38 százaléka helyeselné ezt a megoldást. Az összes szavazó körében pedig mindössze 23 százalék örülne egy ilyen koalíciós együttműködésnek.
A New York Times egyébként már azt találgatta, hogy a kancellár négy év múlva is a CDU listavezetője lesz-e. 2021-ben 67 éves lesz, fiatalabb, mint Hillary Clinton, vagy Donald Trump.
Az AfD Kelet-Németországban a második legerősebb párt lett. Míg a CDU az „új” tartományokban 28,6 százalékot kapott, az AfD 2,8-at, a Balpárt 17,1-et, az SPD pedig mindössze 13,8 százalékot. Szászországban ráadásul a populistákra voksoltak a legtöbben. E tartományban 27 százalékot kapott, 0,1-gyel előzte meg a CDU-t. Elsősorban a keletnémet férfiak voksoltak az AfD-re. Frauke Petry pártelnök egyéni körzetében nyerni tudott, nagy pártbéli riválisa, Alexander Gauland viszont nem. Az Alternatíva azonban nem csak a volt NDK területén volt népszerű. A dél-bajorországi körzetekben sok helyütt a második helyen végzett a CSU jelöltjei mögött. Az osztrák határ közelében fekvő területeken 12-19 százalékkal előzte meg az SPD-t.
A legkevésbé Észak-Németországban szavaztak az AfD-re. Hamburgban csak 7,8 százalék voksolt rá. Ami a további sorrendet illeti: Schleswig-Holstein (9,2), Alsó-Szászország (9,1), Észak-Rajna-Vesztfália (9,4), Bréma (10,0). A statisztikák szerint a CDU volt szavazói közül 1,07 millióan vándoroltak át az AfD-hez. De az SPD félmillió korábbi támogatója is a populisták neve mellé húzta be az ikszet. Sőt, a Balpárt 430 ezer szavazója is már az AfD-re voksolt. Elenyésző a szavazók átvándorlása a Zöldek és az FDP esetében.
Kemény napok várnak a magyar kormányra
Az Alternatíva harmadik helye az Európai Unió számára is igen rossz hír, hiszen egy olyan pártnak lett parlamenti képviselője az EU motorjának számító Németországban, amely nyíltan kilépne az euróövezetből, s nem támogat egy sor közös uniós projektet. Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter szerint egyetlen lehetőség van: minden demokratikus német pártnak össze kell fognia, akár a kormány tagja lesz, akár ellenzékbe kerül.
Akadnak azonban, akik úgy vélik a német kormány Európa-politikájára vajmi kevés hatással lesz az AfD Bundestagbeli jelenléte. Fabian Zuleeg, az European Policy Centre szakértője szerint a pártnak erre nem is lenne lehetősége, hiszen ellenzékben marad, s a következő kormányt az Európa-párti erők alkotják majd.
A legnagyobb kérdés, hogy az FDP kormányzati szerepvállalása kapcsán Angela Merkel változtat-e uniós pénzügypolitikáján. A szabaddemokraták elutasítják az euróövezet mélyebb integrációját, illetve a transzferuniót arra hivatkozva, hogy annak a német polgárok látnák kárát. Mindez azt is jelenti, hogy Emmanuel Macron francia elnöknek nehezebb lesz keresztülvinnie az EU reformjára vonatkozó elképzeléseit, amelyeket részleteiben ma ismertet. Alexander Graf Lambsdorff, az FDP európai parlamenti képviselője, aki a jövőben a párt Bundestag-frakcióját erősíti, kijelentette, közös költségvetést sem akarnak az euróövezet számára. Mint mondta, „beszélni fogunk erről a franciákkal”.
A pártvezetők a köztévében értékeltek. Fotó: DPA/Ero Breloer
Brüsszelben az FDP elképzelései ellenére szintén nem várnak jelentősebb változásokat Berlin Európa-politikájában. Az EU központjában azonban azt remélik, hogy Németország és Franciaország mihamarabb egyeztet az Uniót érintő elképzeléseikről. Erre már akár csütörtökön, Tallinnban lehetőség nyílik Macron és Merkel számára, az észt fővárosban rendezik meg ugyanis az EU digitális jövőjéről szóló uniós csúcstalálkozót.
Márpedig az EU reformjára szükség lesz ahhoz, hogy hatékonyabban működjön. Erre a Brexit-tárgyalások, illetve Budapest és Varsó jogsértései is alapot adnak. Sem az FDP, sem a Zöldek nem akarnak majd kesztyűs kézzel bánni az Unió rebelliseivel, a párt politikusainak nyilatkozatai alapján éppen arra számíthatunk, hogy ennek az ellenkezője történik. Alexander Graf Lambsdorff például már többször követelte Angela Merkeltől, keményebben lépjen fel Orbán Viktorral szemben, Cem Özdemir, a Zöldek listavezetője pedig két hete azt közölte: az EU-nak „határozottabban kell fellépnie olyan önkényes vezetők ellen, mint Vlagyimir Putyin, Recep Tayyip Erdogan, vagy Orbán Viktor”.
Így látja a külföldi sajtó
A világ lapjainak első számú témája is a német választás volt. Az újságok nagy részét nem lepte meg az Alternatíva szereplése.
The Times
Angela Merkel győzött ugyan, de egy kevéssé stabil kormányt kell irányítania. Energikusan kell fellépnie, hogy változás menjen végbe a társadalomban - vélekedett a konzervatív brit napilap.
Tages-Angeiger
A svájci lap szerint az Alternatíva jó szereplésével tabuk dőltek le Németországban, ami teljesen érthető a náci-éra által előidézett trauma miatt. Ugyanakkor akár fogalmazhatnánk úgy is, hogy a politikai élet „normalizálódik”. Németország volt Európa szívének utolsó állama, ahol nem volt a parlamentben protesztpárt. A német demokrácia elég érett ahhoz, hogy megküzdjön ezzel.
De Volksrant
A berlini hétköznapok most így néznek ki – írja a holland lap: politikailag szétforgácsolódott a parlament, s nincs esély a gyors kormányalakításra. Nyugtalanító az, hogy az AfD is a parlamentbe került, amely nem riad vissza a szélsőséges kijelentésektől. A német politikai élet „normalizációját” Európa is megérzi majd.
De Standaard
A belga napilap megjegyzi, elkezdődhet Európa és Németország vezetőjének negyedik, egyúttal utolsó hivatali ideje. Túl kevés hatalma lesz ahhoz, hogy képes legyen mozgásba hozni Európát.
Il Messaggero
A liberális olasz lap az SPD népszerűségének zuhanásával foglalkozva megjegyzi, hogy a szociáldemokraták számára nincs is más választás, mint az ellenzékbe vonulás. A kormányban ugyanis csökkent a párt népszerűsége, ellenzékben viszont van esélye arra, hogy ismét új erőre kapjon.
Lidové Noviny
A jobboldali cseh lap szerint megbüntették a kormányzó pártokat azért a kísérletért, hogy megnyitották a kapukat a menekültek előtt. Ugyanakkor a nagykoalíció modellje számára is büntetést jelent, mert a kormányt bírálók alig kaphattak szerepet. Ez pedig a populisták, a szélsőségesek malmára hajtotta a vizet.
