József Attila intelme

Igaza van Fábri Ferenc olvasótársamnak, amikor a "legbunkóbb külügyminiszter" jelzőt aggatta Szijjártó külügyérre. Szijjártó megtiltotta minden beosztottjának, hogy Románia nemzeti ünnepén együtt emlékezzenek román kollégáikkal Románia és Erdély egyesülésére. Természetes, hogy minden magyar embernek fáj a nagy országvesztés, és talán a seb sohasem gyógyul be igazán. De az európai népek belátták, hogy a nyílt ellenségeskedés nem vezet a gyilkos háborún kívül sehova, ezért a békés együttélést választották.

Ezt az irányzatot kellene Orbánéknak is követniük a szomszédos országokkal kapcsolatos politikájukban. A magyar és a román emberek szépen együtt tudnának élni, csak hagyják végre békén őket. Miért kell időnként a szépen alakuló államközi kapcsolatokat minduntalan felelőtlen kijelentésekkel megtorpedózni? Miért nem fogadjuk meg József Attila máig érvényes intelmét, melyet A Dunánál című, 1936-os verse végén így fogalmazott meg: "A harcot, melyet őseink vívtak/ békévé oldja az emlékezés/ s rendezni végre közös dolgainkat/ Ez a mi munkánk; és nem is kevés."