cigányság;romák;

2017-09-28 07:01:00

Romák fent és nagyon lent

Mára felnőtt egy kiemelkedően eredményes roma értelmiségi réteg, ez azonban nem változtat azon, hogy a magyarországi cigány társadalom egészét nem sikerült felemelni, sőt a hajléktalanok körében évről-évre emelkedik a számuk.

A sikeres, fiatal roma értelmiségiek választott szakmájukban akarnak eredményeket felmutatni és tudatosan maradnak távol a politikától, mert el akarják kerülni, hogy akár véletlenül is egy lapon említsék őket a Farkas Flórián-féle cigány vezetőkkel - ez derült ki az Új Egyenlőség első őszi közpolitikai beszélgetésén, a budapesti Kossuth Klubban. A Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával szervezett rendezvényen megszólalók azt próbálták felvázolni, mi kellett ahhoz, hogy ők messzire jussanak és miért nem sikerül ez többi roma kortársuknak.

Kóczé Angéla szociológus

Kóczé Angéla szociológus

A beszélgetésen olyan közismert cigány származású szakemberek vettek részt, mint Junghaus Tímea művészettörténész, Jónás Tímea főnővér, Horváth József rákkutató, Bogdán Mária médiakutató és Csámpai Attila tűzoltó, katasztrófavédelmi szóvivő, vagy a kérdező szerepében megjelenő, szintén roma származású Kóczé Angéla szociológus, az Új Egyenlőség szerkesztője. A közönség soraiban elhangzott felvetésekre érkezett a politikától való elhatárolódás reakciója, mert valamennyien úgy látják, nem az ő feladatuk és felelősségük a felzárkóztató programokat, pályázatokat kritizálni vagy helyes irányba terelni.

Majdnem 30 évvel a rendszerváltozás után ki kell mondani, hogy a romák integrációja Magyarországon nem sikeres – foglalta össze a mai helyzetet Pogátsa Zoltán, a társadalompolitikai magazin főszerkesztője. A fiatal roma értelmiség azonban már a szóhasználatban is szemléletváltást sürget. A cigányság integrálásának felvetésére azonnal érkezett a válasz: a integrálás egyoldalú, a többségi társadalom oldaláról történt megközelítése a kérdésnek, helyette az inklúzió kifejezést kellene használni, amely azt jelzi, hogy mindkét oldalnak kölcsönösen illeszkedni kellene a másikhoz. „Idegennek tekint bennünket ma a magyar társadalom” – érvelt Bogdán Mária.

Változatlanul olyan sztereotípiák élnek a többségi magyar társadalomban, mint hogy a romák valamennyien szegények, miközben a kutatások azt igazolják, hogy a szegények többsége nem cigány, bár igaz, hogy a roma lakosság 80 százaléka az alsó két jövedelmi kategóriában található. A sikeres romaként színpadra ültetett körben azonban volt mindenre példa: érkeztek roma telepről, de sokkal jobb körülmények közül is.

A cigányságot egy tömbként kezelő közvélekedésre akkor érkezett a legelemibb felháborodás, amikor a közgazdász olyan sztereotípiákat idézett, mint hogy a „romák vérében van a lustaság vagy a lopás”. Horváth József rákkutató az alapvetően rasszista megközelítéssel szemben azt hangsúlyozta, hogy a magatartásformák nem örökölhetők, nem genetikailag meghatározottak. A rasszizmus felszámolásához a nem romáknak fel kell adni ezeket a képzeteiket – jelentette ki Kóczé Angéla, majd hozzátette: mert halálra traumatizál bennünket a társadalomban meglévő gyűlölet. A nemzetközi tudományos életben mozgó kutatók és oktatók kiemelték, mekkora felüdülés a határokon kívül dolgozni, ahol senkinek nem számít a roma származásuk, csak az, amit letesznek az asztalra tudásban, képességben. A magyar roma értelmiség ma vezető szerepet játszik a nemzetközi roma diskurzusban is – jelentette ki.

Pogátsa Zoltán megemlítette, hogy az utóbbi évtizedek kormányzati hibáinak következményeként a magyar a legigazságtalanabb társadalom az unióban, itt a legkisebb a társadalmi mobilitás, a felemelkedés esélye, nálunk a legszelektívebb az oktatási rendszer, a többségében romák lakta területeken a legrosszabb az orvosi ellátás, a lakáspolitikai intézkedések pedig a legszegényebbeket el sem érik. Mindez igaz, hangzott a reagálás, de nemcsak a romákat jellemzi a mobilitás hiánya, ez az egész magyar társadalomra érvényes. Ma még kényszeresen meg kell mutatnunk, hogy vannak köztünk nagyon sikeres értelmiségiek, hogy emberként tekintsenek ránk – emelte ki Kóczé Angéla szociológus. A 2011-es népszámlálás adatai szerint mindössze a cigányság 1 százaléka volt diplomás és ennek a viszonylag kis létszámú roma értelmiségnek minden nap meg kell küzdeni a sérelmekkel, a lélektani nyomással, naponta bizonygatniuk kell, hogy „életképes egyedei” a magyar társadalomnak - tette hozzá. Horváth József szerint évszázadok óta megalázzák a romákat, az utóbbi évtizedek ilyen-olyan programjai pedig azért nem hoztak eredményt, mert nem vették figyelembe ennek a népnek a lelkületét – hangzott a rákkutató értékelése.

A szemléletváltás mellett a siker titka a tanulást támogató családi háttér, hosszú távú programok, benne ösztöndíj programok indítása, mentorok, segítők megtalálása a tehetségek támogatására, a tanulás finanszírozása és kell egy nagy adag akarat, a hit abban, hogy akinek céljai vannak, az meg tud küzdeni minden akadállyal. Aki nem akar tanulni, az maga zárja le az életét – fogalmazták meg többen is. Amikor azonban szóba kerültek az uniós pénzekből finanszírozott programok, csak fintorok jelentek meg a jelenlévők arcán, színpadon és a közönség soraiban egyaránt. Horváth József „elcseszett programokként” említette őket, és hozzátette, sokat segítene egy törvény, amely kvótákat szabna, hogy mondjuk, minden közhivatalban 5 százaléknyi cigány szakembert kell alkalmazni.

Az egyre nagyobb számú fiatal roma értelmiség nem jókedvű és elege van abból, ha minden roma és minden kormány hibáit, tehetetlenségét rajtuk kérik számon. Egymás közt felszabadultan nevettek, csipkelődtek, de azért elhangzott az a keserű mondat is: „mi nem tartozunk sehová: a cigánytelepre már nem mehetünk vissza, a magyar értelmiségi elitbe pedig a tudásunk ellenére soha nem fogunk szervesen beletartozni. Mi vagyunk a legrosszabb helyzetben” jelentette ki egyikük.

Alulnézet

Hosszú ideig tartotta magát az az elképzelés még szociológusok körében is, hogy a romákat az átlagnál kevésbé érinti a hajléktalanság, hiszen a roma családok minden esetben félreteszik korábbi vitáikat, ha valamelyik családtag bajba jut. A fedél nélkül élőket segítő szervezetek munkatársai azonban évek óta egyre határozottabban állítják, hogy ezt a sztereotípiát is el kell felejtenünk, egyre több cigány ember kerül az utcára Magyarországon. Nem véletlen, hogy a kérdés egyik legismertebb hazai szakembere, Győri Péter „Tévhiteket oszlató tények” címmel tartott előadást az ebben a hónapban megrendezett országos hajléktalanügyi konferencián Balatonföldváron. A Február Harmadika Munkacsoport (F3) 1999 óta a magyarországi hajléktalan szállókon és fedél nélkül élők körében évente végzett önkéntes adatfelvételének eredményei ugyanis azt mutatják, hogy ma ötször akkora egy cigány ember esélye arra, hogy hajléktalanná váljon, mint egy nem cigány társáé. A több mint tízezer válasz alapján azt is ki lehet jelenteni, hogy a roma nők körében még nagyobb a veszély, hogy utcára kerülnek.

A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei szakmai vezetője bemutatta, hogy tavaly minden korábbinál magasabbra emelkedett a hajléktalanok társadalmán belül a cigányok aránya, a nők esetében ez már közelíti a 35 százalékot és a férfiak sincsenek messze a 30 százaléktól. Ráadásul a hajléktalan cigány emberek iskolázottsága riasztóan alacsony. Az utcára került vagy szállókon élő roma férfiak 63 százaléka, a nők 73 százaléka legfeljebb az általános iskolát végezte el. A mostani középkorú felnőttek képzettségi adatai rosszabbak, mint a szüleiké, de jobbak, mint a legfiatalabb hajléktalanoké és ez az igazi tragédia - mutatott rá a szakember.

A kirekesztettség mára egy erős, zárt rendszerré állt össze, amelyben tetten érhető az etnikai diszkrimináció, az iskolai szegregáció, a foglalkoztatási és területi hátrányok a lakhatás megoldatlanságával együtt. S hogy miből gondolja azt Győri Péter, hogy már nem igaz a roma családok megtartó egysége? A hajléktalan romák többsége családból érkezik, 100 hajléktalan nőnek átlagosan 206 gyereke van, sokan közülük mégis fiatalon utcára kerülnek. Ez kiegészül azzal, hogy ma már a fedél nélkül élők többségének valamelyik hozzátartozója is hajléktalan, minden ötödiknek a gyereke is azzá vált.