A népzene utolsó órája

Publikálás dátuma
2017.09.30 07:46

Fotó: /
Húsz éve kezdődtek Európa egyik legjelentősebb hangszeres népzenei gyűjteményének, az Utolsó Órának a felvételei a Fonóban. Idén jubileumi koncertsorozatot rendeznek, amelyen a régi mesterek mellett fiatal városi népzenészek is színpadra lépnek.

Éppen húsz éve kezdődtek Európa egyik legjelentősebb hangszeres népzenei gyűjteményének, az Utolsó Órának a felvételei a Fonóban. Idén ősszel – a Hagyományok Házával együttműködve – jubileumi koncertsorozatot rendeznek, amelyen a régi mesterek mellett fiatal városi népzenészek is színpadra lépnek.

Az Utolsó Óra program Kelemen László zeneszerző és népzenekutató, a Hagyományok Háza főigazgatójának kezdeményezésére indult, 1997-ben. A projekt fővédnöke Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke volt, szakmai támogatója az MTA Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum, lebonyolítója a nem sokkal korábban létrejött Fonó Budai Zeneház. A teljes programban 112 zenekart láttak vendégül; egy-egy falusi társulat átlagosan négy-öt napot töltött Budapesten, s több mint 1200 órányi Kárpát-medencei zenét rögzítettek. Ebből a hatalmas matériából válogatták ki a 68 CD-t tartalmazó Új Pátria sorozatot. Most, az évfordulóra ebből a szériából újra kiadják azt a 18 lemezt, amelyek jelenleg már nem hozzáférhetők.

Kelemen László szerint „az évforduló megünneplésének akkor van értelme, ha az a mának is tud üzenni. A négy éven át, 2001-ig tartó Utolsó Órában ma is rengeteg a kiaknázatlan lehetőség, amit a fiatalok, a jövő generációi hasznosítani tudnak.”

Agócs Gergely népzenész-népzenekutató, a Hagyományok Háza tudományos munkatársa, az Utolsó Óra egyik legaktívabb gyűjtője szerint „az 1990-es években nyilvánvalóvá vált, hogy a hangszeres népzenei hagyomány területén hamarosan lezárul egy évezredes korszak. Az volt az alapgondolat, hogy bemutassuk: létezik egy, a Kárpátok övezte régiót összekapcsoló egységes, régi, hangszeres zenei nyelv. A falvak zeneszolgáltatói a cigány kisebbség köréből kerültek ki, akik négy-öt egymás mellett élő etnikum zenei igényeit is ki tudták szolgálni. A magyar, szlovák, ruszin és erdélyi román falvakban élő vonós cigányzenészek muzsikája az élő vokális zenefolklór mentén, illetve egy még régebbi hangszeres kultúra, a pásztorokra jellemző furulya- és dudazene továbbélése mellett formálódott. Az Utolsó Óra sikeréhez szükség volt a gyűjtésben részt vevő idős, sokszor beteg falusi emberek jóindulatára, szeretetére, elkötelezettségére. A legtöbben közülük azzal a lelkülettel adták át tudásukat a stúdió gépeinek, hogy ez a budapesti látogatás életük utolsó nagy utazása. Olyan odaadással muzsikáltak vagy énekeltek, ahogyan azt a koncertpódiumokon szereplő művészek közül is csak kevesen tudják.”

Horváth László a Fonó igazgatója elmondta: a szombaton induló jubileumi koncertsorozatban megidézik a húsz évvel ezelőtti gyűjtési alkalmakat. Vendégül látják a még élő, idős mestereket, de a tanítványok, a fiatal városi népzenészek is lehetőséget kapnak a bemutatkozásra.

Zsidó és cigány népzenei gyűjtés
Az Utolsó Óra program fontos kiegészítője volt a 2014-es kárpát-medencei zsidó és cigány népzenei gyűjtés, amelyet a Magyar Holokauszt Emlékév keretében hirdetett meg a Hagyományok Háza. Erdély, Kárpátalja, Felvidék és a mai Magyarország területéről olyan zenekarokat hívtak meg a Fonóba, akiknek repertoárjában fellelhetők a holokauszthoz, a cigánysághoz vagy a zsidósághoz kötődő énekek, hangszeres dallamok. Emlékezetes sikert aratott a técsői Csernavec Jóska és zenekara vagy a Mezőségből érkező Csengeri Árpád prímás és a mocsi zenészek.

Infó:

Szeptember 30.

18.30 „Ilyen volt az Utolsó Óra gyűjtés” – vetítéssel egybekötött kerekasztal-beszélgetés

20.00 Versendi Kovács József tamburaprímás és tanítványainak koncertje

21.30 Táncház az idei kalotaszegi prímásverseny győzteseivel és az Erdőfű zenekarral

Fonó Budai Zeneház

További koncertek: október 18., november 8., december 6.

2017.09.30 07:46

Kétszáznál több író vállalt szolidaritást a kiszolgáltatottakkal

Publikálás dátuma
2019.01.18 22:04

Fotó: Facebook / Írók a szolidaritásért/
Közös nyilatkozatban álltak ki a civilek, munkások, kutatók, hajléktalanok és minden elnyomott mellett, a jogállamért.
"Mi, írók, irodalmárok szolidárisak vagyunk a társadalom kiszolgáltatott tagjaival" - olvasható abban a közösségi médián megjelent szolidaritási nyilatkozatban, melyet péntek estig 213 író írt alá. Köztük olyan ismert nevek épp úgy olvashatóak, akár Parti Nagy Lajosé vagy Bárdos Deák Ágnesé, mint például a feltörekvő írók közül kikerülő Seres Lili Hannáé. A szöveg sorra veszi, ki mindenki mellett állnak ki:
az aláírók szolidárisak mások mellett a rabszolgatörvénnyel sújtott munkásokkal, a köz- és felsőoktatás elszenvedőivel és mindazokkal, akik támogatásra szorulnak, "és akiket a kormány hathatós segítségnyújtás helyett jogaiban korlátoz".
Mint írják, a társadalom felelős tagjaiként állnak ki a jogállamért.
2019.01.18 22:04

A Pesten talált ismeretlen Klimt-dombormű nem ismeretlen, és nem is Klimt

Publikálás dátuma
2019.01.18 18:34

Fotó: MTI/ Máthé Zoltán
Egy szakértő már korábban is találkozott az Ehrbar-relieffel, egy másik pedig a képek alapján állítja, annak nincs köze a híres szecessziós művészhez.
Két Klimt-szakértő szerint nem Gustav Klimt munkája az a Budapesten talált dombormű, amelyet kedden mutattak be a Magyar Belsőépítész Egyesület közgyűlésén - írta pénteken a The Art Newspaper. Az online művészeti folyóirat felidézte, hogy a magántulajdonban lévő reliefet Selmeczi György belsőépítész, látványtervező fedezte fel 2016-ban egy lakásban, amely korábban zongoraszalonként működött. Selmeczi feltételezése szerint a dombormű a 19. századi osztrák Ehrbar zongoragyár magyarországi képviseletének megrendelésére készült az 1896-os millenniumi ünnepségekre, és kutatásai révén jutott arra a megállapításra, hogy a plasztikát Klimt tervezte.
Már évekkel korábban találkozott a művel, és annak semmi köze Gustav Klimthez - nyilatkozta azonban Alfred Weidinger művészettörténész, Klimt-szakértő, a Lipcsei Szépművészeti Múzeum igazgatója. Weidinger hangsúlyozta, hogy elég gyakran tulajdonítanak műveket Klimtnek, "vagy 150 ilyen történetet" ismer, mondta, és szerinte a dolog nem is érdemel több vizsgálódást.
A relief minősége ugyanis nem mutat meggyőző hasonlóságot a művész rajzaival
- fejtette ki valamelyest részletesebben Peter Weinhäupl, a bécsi Klimt Alapítvány igazgatója. Weinhäupl egyetért Weidingerrel, és ugyancsak leszögezte, hogy a domborműnek véleménye szerint "nincs köze Klimthez". Arra is rámutatott, hogy ugyan Klimt fivére, Georg sok hasonló domborművet készített, de az Ehrbar-reliefről készült fotók egy Klimthez nem kapcsolható műhely nevét mutatják. Ráadásul Georg legtöbb munkáján saját neve is szerepel. Az alapítvány igazgatója hozzáfűzte: a bizonyossághoz nemcsak fotókon, hanem személyesen is látnia kellene a domborművet, de mint hozzátette, kétli, hogy változna a véleménye.
A The Art Newspaper Selmeczit is megkereste, hogy kommentálja a szakvéleményeket, de mint írták, egyelőre nem kaptak választ.
A belsőépítész kedden elmondta, hogy kutatásai alapján az arannyal, szabadkézzel festett gipsz dombormű keletkezési éve 1890 és 1892 közé tehető, és az alkotás tervezője, a domborművön látható Apolló-relief alkotója és megrajzolója Gustav Klimt (1862-1918) volt. A plasztikát pedig Gustav Klimt fiatalabb testvére, Georg, esetleg másik öccse, az 1892-ben elhunyt Ernst készíthette el, feltehetően Gustav közreműködésével. Selmeczi szerint a sík, dísztelen felületek és a tipográfia jellegzetességei tanúskodnak arról, hogy korai szecessziós műről van szó, és a kompozíciós hasonlóságokon túl sikerült rátalálni néhány díszítő motívumra is Gustav Klimt munkásságában, amelyeket jellemzően ő használt és a reliefen is szerepelnek: ilyenek többek között a hullámvonal, a babérfüzér és a domborművön látható líra.
2019.01.18 18:34