Komoly vihart okozhat „Jamaicában” az autóipar

Publikálás dátuma
2017.10.02. 07:33
Fotó: AFP
A jelek szerint nem a piac által előzetesen favoritnak ítélt koalíció vezeti majd az országot, ami némiképp felülírja a korábbi gazdasági elképzeléseket.

Porszem került a német gépezetbe a választások eredményeképpen. Bár minden remény meg van arra, hogy nem lesznek komoly zökkenők és összeáll a koalíció, ám ez nem egészen a piac által előzetesen favoritnak ítélt csapat lesz. Jelen állás szerint ugyanis a parlamenti többséghez a Zöldek szerepvállalása nélkülözhetetlen. Ez a gazdaság szempontjából legkedvezőbb terveket megfogalmazó CDU/CSU-FDP viszonylag homogén elképzeléseit nyilván kissé felülírja.

Annak, hogy a kormányzásra esélyes pártok alig beszélnek a gazdaságról, annak egyszerű a magyarázata: a német gazdaság működik. Németország Európa legerősebb gazdasága, 28 százalékkal, több mint 3,5 milliárd euróval járul hozzá a kontinens GDP-jéhez. Az IMF előrejelzése szerint idén 2 százalékos lesz a GDP-gyarapodás, és a következő két évben is 1,8-1,9 százalék várható. A munkanélküliség 3,7 százalék, a költségvetés mérlegében 23,7 milliárd euró többlet van. A német államadósság, az eurozóna 89,2 százalékos átlagával szemben, a GDP 68 százalékát teszi ki.

Ha német termékekről beszélünk, akkor mindenkinek az autógyártás jut először eszébe, ugyanakkor további szektorok, köztük a gépipar, a vegyipar, a gyógyszeripar, az elektronika, a fémipar és az élelmiszerágazat egyenrangúan hajtják a gazdaság motorját. Exportja meghaladja az 1,2 milliárd eurót, kereskedelmi mérlegében a többlet a világon a legmagasabb, mintegy 300 milliárd euró. Némi árnyékot vet a kiváló gazdaságstatisztikákra a szegénység súlyosbodása. Ezzel szembesülve Angela Merkel 2015-ben bevezette a minimumbért, ez 8,5 eurós órabért jelent, és bár a cégvezetők, egyes elemzők, és különösen a liberálisok vészharangokat kongattak, a munkanélküliség visszaszorulása nem torpant meg.

Mindennek tükrében várhatóan semmiféle radikális fordulatra nem kerül sor a gazdaságpolitikában, inkább csak igazításra lehet számítani. Angela Merkel az elmúlt négy évben keveset tett a gazdaságélénkítésért – szólt a gazdaságkutatók figyelmeztetése közvetlenül a választás után. A hivatalba lépő kormánynak mindenképpen át kell gondolni az adópolitikát, a költségvetés többlete, az adóssághelyzet szabad kezet ad a szociális terhek és a jövedelemadók csökkentésére – állította Stefan Kooths, a Kieli Világgazdasági Kutatóintézet szakértője.

Vélhetően nyitott kapukat döngetnek az elemzők, az utóbbi időben elhangzottak alapján a CDU/CSU 15 százalékos adócsökkentést tervez, és a koalícióban várhatóan szerepet vállaló FDP legalább 30 százalékról beszél. Ha létrejön a „Jamaica-koalíció”, azaz a Zöldek is vállalják a közös kormányzást, akkor lesz némi vita, miután az utóbbiak a szupergazdagok különadóján gondolkoznak, amit a többiek nem feltétlenül osztanak. A gazdaságfejlesztés terén az FDP osztotta meg a nyilvánossággal a legtöbb konkrétumot: többet költene az oktatásra, amelynek haszonélvezője lehet a technológiai szektor, és különböző támogatásokkal lendítene az építőiparon, s az ingatlanpiacon, valamint javítanának a digitális infrastruktúrán, és több támogatást szánnának a start-up vállalkozásoknak. A költségvetés terén a szabaddemokraták féket építenének be, a szociális költségeket nem engednék egy határon túl nőni. A CSU a költségvetés eladósodást akadályozná, míg a zöldek az elenkezőjét, minél nagyobb állami részvételt akarnak a közösségi helyek, intézmények finanszírozásában. Ugyanők egységes, a betegbiztosító kasszából finanszírozott egészségügyi ellátást szeretnének, míg a szabaddemokraták ezt a megoldást „kényszerkasszának” nevezik, és a privátbiztosítók nagyobb szerepét hangsúlyozzák. A CSU nem változtatna a jelenlegi renden.

Az autóipar jövője az a téma, amiben a legnagyobb a nézetkülönbség. Ez a szektor a valós gazdasági súlyát meghaladó mértékben fontos a németek számára, akik a rosszmájúak szerint a VW-t inkább sajátjuknak érzik, mint Goethét, de ez érthető egy olyan országban, amelynek szülötte Rudolf Diesel, Karl Benz. Ha valaki kormányozni akar, annak védenie kell a botrányoktól az utóbbi időben ugyancsak megtépázott nagynevű gyártókat. A 800 ezer embernek kenyeret adó ágazatban a kormány aktuális feladata a ballépések következményeinek orvoslása. Mint emlékezetes, több gyártó is „ötletes” eszközökkel hamisította meg a károsanyag-kibocsátás mérési eredményeit, és ha ez nem lenne elég, idén nyáron kiderült, az Audi, a BMW, a Porsche, a VW és a Mercedes kartellben szövetkezett. A beszállítói árakra, bizonyos technikai megoldásokra és sztenderdekre vonatkozóan egyeztettek, hátrányba hozva ezzel a külföldi gyártókat. De mindez csak ráadás a dízelautók jövőjét érintő problémákra, amely várhatóan kemény vitákat generál a „Jamaica” csapatán belül, hiszen a Zöldek másként kezelnék az ügyet, mint a konzervatívok, így Merkel vagy a szabaddemokraták. A CDU-CSU – a Zöldekkel szemben – nem akarja feladni a hagyományos robbanómotorokat, és kizárja a dízelek záros határidejű betiltását. Nézeteltérések vannak a környezetvédelmi témákban is, miközben a klímaegyezményt minden fél elismeri. A Zöldek 2020-ig le akarják kapcsolni a szénerőműveket, amelyek főként az ország keleti részén találhatók, a CDU-CSU azonban hosszabb távon tervezi a szénbányák bezárását. A Zöldek a szélenergiát favorizálják, az FDP tájkép- és természetvédelmi szempontokat akar érvényesíteni, viszont az áramadó csökkentésében egyetértenek.

Mindez csak feltételes mód egészen addig, amíg Angela Merkel nem jelenti be: megalakult az új kormány. És még az sem zárható ki, hogy az SPD-nek is lesz szava. Martin Schulz annyit mondott, „beszélni mindig lehet”. Nem kizárt azonban, hogy a beszélgetés nélküle zajlik majd.

Euróövezet: menni vagy maradni?
Ami a határokon túli, európai ügyeket illeti, nincsenek markáns különbségek a pártok hozzáállásában. Merkel helyesli egy közös európai pénzügyi alap létrehozását, amely a krízisek átvészelésében segítené a tagországokat, de ellenáll az ambiciózusabb, gazdasági integrációt, közös költségvetést forszírozó elképzeléseknek, ugyanakkor nem adna szabad utat az euroövezetből való kilépési szándékoknak. Mindez nagyjából találkozik a Zöldpárt elképzeléseivel, az FDP azonban különvéleményen van. A pénzügyminiszteri posztot várhatóan betöltő Christian Lindner úgy nyilatkozott, szabaddá tenné a kilépést az euro kötelékéből, és nem osztozna a zóna adósságain. Egyúttal az Európai Központi Bankot a monetáris gyeplő meghúzására szólítaná fel.

Szerző

Függetlenségi népszavazás - Megszólalt a miniszterelnök

Publikálás dátuma
2017.10.02. 01:15
FOTÓ: JAVIER SORIANO / AFP
Ma nem volt önrendelkezési népszavazás Katalóniában, az állampolgárok pedig megállapíthatták, hogy a jogállam "erős és hatályos" - jelentette ki Mariano Rajoy spanyol kormányfő vasárnap esti sajtótájékoztatóján Madridban.

"Megbukott egy folyamat, amely csak arra szolgált, hogy elhintse a megosztottságot, szembeállítsa az állampolgárokat, és nem kívánt helyzeteket provokáljon. Csak arra szolgált, hogy súlyos kárt okozzon az együttélésnek, amelyet minél előbb el kell kezdenünk helyrehozni" - fogalmazott a politikus. Mint mondta, kizárólag a törvény szerint jártak el, és a jogállam megmutatta: megvannak az eszközei, hogy megvédje magát egy ilyen komoly támadástól. Kifejtette: a történtekért ez egyetlen felelősök Katalóniában azok, "akik előmozdították a törvényesség és együttélés megtörését".

Megállapítása szerint Katalóniában a többség nem vett részt a "szecesszionisták forgatókönyvében", és megköszönte civilizáltságukat, amiért ellen tudtak állni "a legrosszabb populizmus" hívásainak, és köszönetet mondott az Európai Uniónak és a nemzetközi közösségnek a támogatásért. Bejelentette: kezdeményezi, hogy a spanyol parlament pártjaival közösen értékeljék a helyzetet.

A spanyol kormány által illegálisnak tartott népszavazás, amelyet a spanyol alkotmánybíróság felfüggesztett, hivatalosan este nyolc órakor véget ért. Több országos spanyol televízió csatorna is élőben közvetítette, ahogy az iskolai szavazóhelyiségekben kinyitották a szavazóurnákat, és elkezdték a leadott szavazatok összeszámlálását.  Azok a szavazók, akik még nem tudták leadni voksukat, de a zárás pillanatában a szavazóhelyiségben tartózkodtak, még élhettek a szavazati jogukkal.

Akik már voksoltak, az utcán ünnepelték, hogy sikerült szavazniuk, és míg korábban azt skandálták: "Szavazunk!", most azt kiabálták: "Szavaztunk!" A katalán kormány legutolsó közzétett adatai szerint a nap folyamán összesen 761 ember sérült meg a spanyol hatóságokkal a voksolásért folytatott küzdelemben. A függetlenséget támogatók a tervek szerint a barcelonai Plaza de Catalunyán folytatják a népszavazás megtartásának ünneplését az éjjel.

Lásd még: A spanyol demokrácia fekete napja

Szerző

"A katalánok lelkileg erre készültek"

Publikálás dátuma
2017.10.01. 23:35
Fotó: AFP

A katalán referendum egy valódi macska-egér játék, és a spanyolok kicselezése már hetek óta tart. A „játék” legutóbbi fordulója pénteken kezdődött, amikor a tanítási nap végén a szavazókörként is funkcionáló iskolák többsége be sem zárt. A tanintézmények e helyett többnapos fesztiválokat hirdettek, egész napos és éjszakás programokkal. A terv az volt, hogy minden iskolánál tömeg gyűljön össze, és megakadályozza a szavazókörök bezárását.

Szombaton az egyik iskolánál járva kiderült, hogy a demokrácia megvédése, ha az ellenség nincs a közelben, alapvetően unalmas feladat. Voltak műsorok, ám valójában senki sem emiatt jött. Az emberek a jelenlétükkel akarták távol tartani a spanyol hatóságokat.

A Műszaki Egyetemen ugyancsak jelentős tömeg gyűlt össze. Minden generáció képviseltette magát, az egészen kicsiktől az idősekig. Az emberek az udvaron üldögéltek, kisebb csoportokban csendesen beszélgettek, de akadtak, akik akik kosárlabdáztak, futballoztak, kutyát sétáltattak. Az épületben gyerekek rajzoltak egy rajztanárnak tűnő felnőtt körül. Csendes, békés volt az ellenállás, bár érezni lehetett a feszültséget.

Vasárnap még nagyobb volt a tömeg a Műszaki Egyetemnél, a tiltakozók mellett rengeteg híradós várakozott. A tömeg már órákkal a szavazás előtt, a hajnali eső ellenére ellepte az udvart. Rengetegen kisszékekkel érkeztek. Kilenckor a tömeg lélegzetvisszafojtva várta, hogy esetleg katonák érkeznek, ám egy ideig semmi sem történt: később jött a hír, hogy a kormány leállíttatta a számítógépes rendszereket a közintézményekben, így nem kezdődhet a voksolás.

Később kiderült, hogy rohamrendőrök megszálltak több szavazókört és szétcsaptak a voksolni vágyók körében. Az egyetemnél várakozók a telefonjaikon követték a híreket, különösebb megrendülés nélkül, hisz a katalánok lelkileg erre készültek. Olykor felpillantottak és integettek az égen köröző helikopternek.

Tíz órakor végre kinyitották a szavazóhelyiség ajtaját. Előbb a katalán himnusz csendült fel, majd a tömeg skandálni kezdte: Votarem! Votarem!, vagyis Szavazunk! Szavazunk! A lelkesedés ellenére az emberek türelmesen vártak a sorukra. Hasonló kép bontakozott ki több szavazókörnél, ahol engedték a szavazást. A közeli piac körül legalább egy kilométeres sor kígyózott. Egy másik szavazókört feldúlt a rohamrendőrség. A katalánok azonban találékonyak: aki szavazóhelyiség nélkül maradt, bárhol máshol szavazhatott. A kapuban álldogáló ember készségesen elmagyarázta az útirányt a legközelebbi körzetbe. Hirtelen elrobogott hat rendőrségi furgon. Az emberek csak egy pillanatra torpantak meg. Határozottan tudták az irányt.

Szerző