Bevallom, nem vagyok egy különösebben könnyen lelkesedő típus. A kormány gazdasági elképzelései között pedig jóformán alig találok olyat, amelyről igaz szívvel kijelenthetném: no ez bizony magával ragadott! Tavaly volt egy tanácskozás Tőzsdére magyar! címmel, s azonmód tudtam, hogy a magyar gazdaság szárnyalásáért dobogó szívű honpolgárként hol is a helyem. S valóban, a Budapesti Értéktőzsde indexe az elmúlt két esztendőben rekordsebességgel emelkedett. Azt ugyan nem mondhatjuk el, hogy a pénzét megtakarítani képes magyar lakosság tekintélyes hányada részvénytulajdonossá vált, az azonban tény, hogy a jelentős veszteség kockázatát elviselők aránya növekedett.
A részvénykereslet és kínálat azonban meglehetősen csekély, a négy legtőkeerősebb társaság papírjain kívül alig-alig lehet biztos a befektető, hogy olyan értékpapírt talál, amelynek megfelelő a likviditása, vagyis bármikor forgatható.
Időről időre felmerül az az ötlet, hogy olyan - magyar viszonylatban - nagynak számító, állami tulajdonban lévő társaságok, mint az MVM Zrt. vagy a Szerencsejáték Zrt., esetleg a Budapest Bank Zrt. részvényeinek egy hányadát magánkézbe kellene adni. Matolcsy György jegybankelnök ötletéről a kancelláriaminiszter csak annyit mondott, hogy cél: ezek a vagyonelemek magyar nemzeti tulajdonban maradjanak, és kisrészvényesek kezébe kerüljön a döntő többségük. Lázár János azonban téved: a tőke szabad áramlása az Európai Unióban nem teszi lehetővé, hogy korlátozzák a külföldiek megjelenését, legalábbis a másodlagos piacon.
De elriasztó példa lehet, hogy a felcsúti gázszerelő érdekeltségébe tartozó, egyébként országos jelentőséggel nem bíró két, kis forgalmú tőzsdei cég árfolyamát úgy rángatják a fő tulajdonosok, akár napi 10 százalékkal le- és fel, hogy a nemzeti banki felügyelet szeme közben csukva marad. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy a tőzsdére esetleg bevezetendő, állami részvények a kisbefektetők számára csak csalétkek. Inkább előbb, mint utóbb az Orbán-Matolcsy klán tagjainál fognak landolni.
