Gondatlanságból eredő reszketés

Olvassuk, több kórházban is fáznak a betegek. Átléphetnék ezeken a híreken, mert éppen elvarázsol a kormány bejelentése, hogy a nem létező ápolóképzőkben rekordszámú szakdolgozó végez. És elönt a reménykedés, hogy ha a csúcskórház felépül, ott lesz melegítőpárna a betegek lábára, meg pénz a villanyszámlára, ha leáll a fűtés néhány percre.

Csak a magyar beteg addig bírja ki valahogy.

A kiegyensúlyozott hőmérséklet az emberi szervezet működésének alapja. Ennek biztosítását az egészségügyi intézményekben szabályok és szabványok garantálják. Vajon mit írtak bele a fűtésre vonatkozó standardokba Magyarországon? Tudjuk-e, hogy hány foktól kapunk takarót? Jár-e más fűtési lehetőség a betegnek, ha kórházba kerül, és elromlik a kazán? Egy órára, fél napra, 24 órára? Fogyasztók vagyunk-e a befizetett pénzünkért? Vagy „fapados” ellátást sem kapunk?

Vannak helyzetek, amelyek szakmai szempontból sem teszik egy percre sem eltűrhetővé, hogy a betegek fázzanak vagy lehűljenek. Sem a kórteremben fekvő, a sürgősségi ellátás folyosóin várakozó, sem a műtőbe betolt betegeket nem lehet ennek a helyzetnek kitenni. Főleg azokat, akik szólni sem tudnak. A műtött vagy eszméletüknél nem lévő ápoltakat. Arról már nem is szólva, hogy a lehűlés milyen hatással van az ellátásra váró, vagy éppen ellátott beteg közérzetre, hiszen a jó közérzet hozzájárul a kezelés eredményéhez, a gyógyuláshoz. A hozzátartozók szorongását sem lehet említés nélkül hagyni, rossz hatással van rájuk, hogy szeretteiket ilyen kórházi körülmények között kell látniuk.

Az ember lehűlt szervezete azonnal válaszol, és jól megleckézteti a gyógyítókat az ápolókat. De a kórházi menedzsment ingerküszöbét ez már nem éri el. Az ápolók pedig eldönthetik, hogy mosdassanak-e a hideg kórteremben. Az orvosok meg dühönghetnek az esetleg műtétre váró betegek köhécselésén, valamint azon, hogy a beavatkozást az időre berendelt páciensnél nem tudják elvégezni. A főnővért szalajthatják némi ellátmányért a gyógyszertárba, köptetők és antibiotikumok beszerzésére. De van ennek a történetnek a szakdolgozók szabályos ruhaviselésre vonatkozó vonzata is. A nővérek legalább ilyenkor hajlandók meleg zoknit hordani.

Az egész ország megtárgyalta a CT-ügyet. Kell? Nem kell? Hova? Minek? Kinek? Mennyiért? A politikusoktól a szakemberekig mindenkinek volt véleménye, gondos megfontolás, tervezés, a működtetéshez szükséges személyzet felmérése nélkül. De legyen. Ha nagyot ordít valaki, és a betegeket maga előtt tolva pajzsként kiabál, minden lehetséges: megszámlálhatatlan diagnosztikai eszköz beszerzése, csúcskórház és csúcstechnológia, a személyzetnek béremelési ígéret. A gépek működtetése, fenntartása, az eszközök karbantartása, a fűtés biztosítása, az intézmények működtetése már nem annyira fontos.

Amúgy az otthoni meleget adó rendszerek ellenőrzésének ideje kora ősszel van. Mármint az én női agyam szerint. Az intézetek eközben ráérnek? Vajon szeptemberben a bajba került kórházak kazánjáról, fűtési rendszeréről milyen diagnózist állítottak fel? És tessék mondani, a fűtésleállás másnapján, reggel 8 órakor, a nemrég bevezetett rendelkezés alapján „a rendkívüli események jelentése” lapjaira ezt írták: "a kórházban előidéztük a gondatlanságból eredő reszketést"?