Gondatlanságból eredő reszketés

Olvassuk, több kórházban is fáznak a betegek. Átléphetnék ezeken a híreken, mert éppen elvarázsol a kormány bejelentése, hogy a nem létező ápolóképzőkben rekordszámú szakdolgozó végez. És elönt a reménykedés, hogy ha a csúcskórház felépül, ott lesz melegítőpárna a betegek lábára, meg pénz a villanyszámlára, ha leáll a fűtés néhány percre.

Csak a magyar beteg addig bírja ki valahogy.

A kiegyensúlyozott hőmérséklet az emberi szervezet működésének alapja. Ennek biztosítását az egészségügyi intézményekben szabályok és szabványok garantálják. Vajon mit írtak bele a fűtésre vonatkozó standardokba Magyarországon? Tudjuk-e, hogy hány foktól kapunk takarót? Jár-e más fűtési lehetőség a betegnek, ha kórházba kerül, és elromlik a kazán? Egy órára, fél napra, 24 órára? Fogyasztók vagyunk-e a befizetett pénzünkért? Vagy „fapados” ellátást sem kapunk?

Vannak helyzetek, amelyek szakmai szempontból sem teszik egy percre sem eltűrhetővé, hogy a betegek fázzanak vagy lehűljenek. Sem a kórteremben fekvő, a sürgősségi ellátás folyosóin várakozó, sem a műtőbe betolt betegeket nem lehet ennek a helyzetnek kitenni. Főleg azokat, akik szólni sem tudnak. A műtött vagy eszméletüknél nem lévő ápoltakat. Arról már nem is szólva, hogy a lehűlés milyen hatással van az ellátásra váró, vagy éppen ellátott beteg közérzetre, hiszen a jó közérzet hozzájárul a kezelés eredményéhez, a gyógyuláshoz. A hozzátartozók szorongását sem lehet említés nélkül hagyni, rossz hatással van rájuk, hogy szeretteiket ilyen kórházi körülmények között kell látniuk.

Az ember lehűlt szervezete azonnal válaszol, és jól megleckézteti a gyógyítókat az ápolókat. De a kórházi menedzsment ingerküszöbét ez már nem éri el. Az ápolók pedig eldönthetik, hogy mosdassanak-e a hideg kórteremben. Az orvosok meg dühönghetnek az esetleg műtétre váró betegek köhécselésén, valamint azon, hogy a beavatkozást az időre berendelt páciensnél nem tudják elvégezni. A főnővért szalajthatják némi ellátmányért a gyógyszertárba, köptetők és antibiotikumok beszerzésére. De van ennek a történetnek a szakdolgozók szabályos ruhaviselésre vonatkozó vonzata is. A nővérek legalább ilyenkor hajlandók meleg zoknit hordani.

Az egész ország megtárgyalta a CT-ügyet. Kell? Nem kell? Hova? Minek? Kinek? Mennyiért? A politikusoktól a szakemberekig mindenkinek volt véleménye, gondos megfontolás, tervezés, a működtetéshez szükséges személyzet felmérése nélkül. De legyen. Ha nagyot ordít valaki, és a betegeket maga előtt tolva pajzsként kiabál, minden lehetséges: megszámlálhatatlan diagnosztikai eszköz beszerzése, csúcskórház és csúcstechnológia, a személyzetnek béremelési ígéret. A gépek működtetése, fenntartása, az eszközök karbantartása, a fűtés biztosítása, az intézmények működtetése már nem annyira fontos.

Amúgy az otthoni meleget adó rendszerek ellenőrzésének ideje kora ősszel van. Mármint az én női agyam szerint. Az intézetek eközben ráérnek? Vajon szeptemberben a bajba került kórházak kazánjáról, fűtési rendszeréről milyen diagnózist állítottak fel? És tessék mondani, a fűtésleállás másnapján, reggel 8 órakor, a nemrég bevezetett rendelkezés alapján „a rendkívüli események jelentése” lapjaira ezt írták: "a kórházban előidéztük a gondatlanságból eredő reszketést"?

Méltó időskort mindenkinek

Gyakran hallani szakértőktől és politikusoktól, hogy ma Magyarországon kiváltságos dolog nyugdíjasnak lenni. Én nem így gondolom: szerintem ezek az emberek nem ismerik a magyar valóságot. Egy végigdolgozott élet után mindenkinek járna a méltó időskor, a Fidesz-kormány mégis tízezrektől vette el a megélhetésüket, és százezreket tart tudatosan szegénysorban. Az MSZP megoldásai valódi baloldali megoldások, amik a tiszteletről és felelősségről szólnak.

Magyarországon a Fidesz retorikájának betudhatóan újra kirobbant a nyugdíjasokról szóló vita. Ennek során ki is derült, minek gondolja Orbán Viktor a nyugdíjasokat: szavazógépnek, akik megfélemlíthetők és megvásárolhatók. A kormánypárt hazugságokkal tömködi az emberek fejét: nem létező ellenségekről, fejük tetejére állított igazságokról szól ma a politika ahelyett, hogy a problémákról beszélnénk, és valódi megoldásokat találnánk rájuk.

Kezdjük tehát ezzel. Ma Magyarországon több mint 70 ezer idős ember él kevesebb, mint 50 ezer forintból havonta. Ebből képtelenség ételt venni és lakást fűteni egyszerre: ezek az emberek nyomorognak, éheznek egy olyan országban, amely számolatlanul szórja a pénzt luxuskiadásokra, stadionokra. A rokkantnyugdíj-rendszer átalakításával a Fidesz több tízezer beteg embertől vette el a megélhetést jelentő pénzt. A Fidesz 2013-ban úgy döntött, hogy a közszférában egy idős ember csak akkor dolgozhat, ha közben lemond a nyugdíjáról – miközben Magyarországon óriási a munkaerőhiány. Ez egyszerre értelmetlen és megalázó. Pontosan úgy, mint a másfél százalékos nyugdíjemelés, ami a gazdagoknak kedvez, a szegényeknek csak alamizsnát jelent.

Szerintem a Fidesz politikája képmutató. Miközben Orbán az idősek megbecsüléséről beszél, birkának és szavazógépnek tekinti őket, akiket kellő riogatással a Fidesz karámjába lehet terelni. De az MSZP szerint sokkal többet lehetne tenni a nyugdíjasokért – és ehhez nem onnan kellene elvenni, ahol hiányozni fog, hanem onnan, ahová egyébként is túl sok közpénz jut. A szakértőink szerint a 13. havi nyugdíjat ma vissza lehetne állítani, ez kizárólag politikai akarat kérdése, ami a Fideszben látványosan nincsen meg.

Szerintünk senki nem kaphat Magyarországon a XXI. században 60 ezer forintnál kevesebb nyugdíjat. Nem éhezhetnek, nem nyomoroghatnak idős emberek ebben az országban, főleg addig nem, amíg mások milliós nyugdíjakat kapnak. A Fidesz az egykulcsos adóval évente csaknem 500 milliárd forint támogatást ad a gazdagoknak. Ez fölösleges pazarlás. Az Orbánok, Tiborczok és Mészáros Lőrincek által ellopott pénz pedig akkora összeg, hogy nemzetgazdaságilag is számolni lehet vele, ha vissza tudjuk szerezni. Ennek egyetlen feltétele a 2018-as kormányváltás.

Szerintünk azonnal el kell törölni a nyugdíj melletti munkavállalás korlátozását is. Magyarországon egyre több a hiányszakma, az egészségügyben és a szociális szektorban sokszor képtelenség munkavállalót találni. A korlátozás eltörlése ezt a problémát oldaná meg. A rokkantnyugdíj pedig jár minden beteg idős embernek, akiktől Orbánék elvették, nem törődve azzal, hogy tízezreket hagynak az árok szélén. És bár rég a XXI. században élünk, még nem sikerült a kormánynak felismernie azt, hogy a méltó időskori nyugdíj csak az egyik feltétele a megfelelő életnek. Az államnak igenis feladata van abban, hogy az időskort tartalommal töltse meg: klubokat, foglalkozásokat, képzéseket biztosítson számukra, segítsen a szabadidő aktív eltöltésében.

Az MSZP megoldásai igazi baloldali megoldások, amelyek azonban nemcsak a ma, hanem a holnap nyugdíjasainak is biztonságot nyújtanak. A mi gyerekeink már nem is hisznek abban, hogy valaha lesz nyugdíjuk, ez pedig jelzi, mennyire nem bíznak meg a magyar államban. Ez megengedhetetlen. Mindenkinek hozzáférhetővé kell tennie, mennyivel járult hozzá a nyugdíjkasszához, és alkotmányos alapelvként kell rögzíteni, hogy aki a nyugdíjjárulékot fizette, annak a nyugdíj is jár – de még a kényszerből feketén, bejelentés nélkül dolgozókat sem szabad az éhezés szélére juttatni.

A magyar állam kezéből ma kifolyik a pénz. A szegények adója oligarchákat és fideszes politikusokat hizlal. Az nem közcél, hogy a milliárdos politikai vezető minden gyereke milliárdos legyen: az viszont igen, hogy mindenkinek járjon a méltó időskor, aki Magyarországon és Magyarországért dolgozott. Az MSZP programja pontosan erről szól.

Gaudeamus!

Neki sem kellett volna kezdeni, most nem lenne ilyen csúnya a kudarc. Ha a kormányzati "tényezők", nem ismételgették volna olyan lelkesen, hogy a CEU "csal, nem tartja be a magyar törvényeket", most nem lenne ilyen végtelenül kínos beismerni, hogy nem tudták elüldözni Budapestről a Közép-európai Egyetemet. Amelyért mellesleg azonnal bejelentkezett Vilnius, Arad, Bécs, Pozsony, meg még akiről nem is hallottunk. Ugyanis világszínvonalat képvisel.

A politikai támadás miatt kitört a felháborodás, százával tiltakoztak a világhírű tudósok, a magyar kormányt bíráló cikkek serege jelent meg a külföldi sajtóban. Az alapító, Soros György sikeresen lobbizott az Európai Unióban, amely - még az ügyben illetékes biztos, Navracsics Tibor is - azonnal kiállt a CEU védelmében. Soros még ennél is hatékonyabb volt az Egyesült Államokban, ahol nem az Obama-korszakból ottmaradt beosztott diplomaták, hanem a vadonatúj Fehér Ház döntött a válaszról. A magyar kormány egy pillanat alatt vesztette el az új amerikai kormány jóindulatát - mellesleg pedig nagykövetét, az amerikaiak szemében elszigeteltségében is hitelesen atlantista Szemerkényi Rékát is. Az új nagykövetet, Szabó Lászlót még senki sem vádolta meg olyasmivel, hogy bármilyen elvhez hű lenne, úgyhogy Washingtonban nyilván pont annyira fogják komolyan venni, mint idehaza tették. Nyolc hónapja még arról volt szó, mikor fogadja Trump Orbánt, most már arról, hogy minek fogadná, úgysincs miről beszélgetniük. Ha ez volt a cél, mindenki rászolgál a dicséretre, akinek köze volt a CEU meghurcolásához: Bravó!

Szomorú, de a kormány azt hiszi, konfliktusokra van szüksége a hatalmon maradáshoz. Ahol nincs, kreál, de ezen most rajtavesztett. A tavasszal az utcára vonult egyetemi ifjúság vígan énekelheti: Gaudeamus igitur! Örvendezzünk most!