Ki támasztotta fel Horthyt?

1945 decemberében a következő párbeszéd játszódott le Baky László volt belügyi államtitkár perében a vádlott és a népbíróság elnöke között:

„Elnök: De a hadseregben Ön által kifogásolt az a jelenség, amely szerint abban voltak még zsidók, az akkori zsidótörvények mellett … Ön tehát ezzel a zsidótörvények további forszírozását célozta?

Baky: Igen, meggyőződésből.

Elnök: Miért kifogásolta Ön ezt speciel a hadseregben?

Baky: Ebből a meggyőződésből kifolyólag.

…

Elnök: Miért nem tartotta Ön megengedhetőnek, hogy a zsidók helyet foglaljanak a hadseregben?

Baky: Ez volt a meggyőződésem.

Elnök: De indokolja meg ezt a meggyőződését!

Baky: Antiszemita voltam.”

2017 júniusában Magyarország miniszterelnöke Hidegkúton a felújított Klebelsberg-kastély átadóján a volt vallás- és közoktatásügyi miniszter mellett Bethlen István miniszterelnök és a korszak kormányzója, Horthy Miklós érdemeit méltatta. Mint mondta, „kormányzó nélkül nincs miniszterelnök és miniszterelnök nélkül nincs miniszter”. Ami igaz. Orbán Viktor azonban azt már nem említette, hogy ugyanez a kormányzó nevezte ki miniszterelnökké többek között Imrédy Bélát, Teleki Pált, Bárdossy Lászlót, Kállay Miklóst, Sztójay Dömét, Lakatos Gézát és ugyan kényszerítéssel és zsarolással, de Szálasi Ferencet is. Az említett személyek kormányai alatt, Sztójay kormányváltásáig, tehát a náci megszállásig 22 zsidótörvényt és 267 a magyar zsidó lakosság alapvető állampolgári jogait korlátozó rendeletet fogadtak el.

Kormányzó nélkül nincs miniszterelnök, miniszterelnök nélkül pedig nincs miniszter. Vagyis Horthy nélkül nincs Sztójay Döme, Sztójay nélkül nincs Jaross Andor belügyminiszter, sem pedig annak belügyi államtitkárai, Endre László és a fent idézett Baky László sem, akik közel félmillió magyar állampolgártól vették el a vagyonukat, otthonukat, majd megsemmisítő táborokba deportálták őket. A felelősséget a német megszállással sem lehet enyhíteni, hiszen az 1941-es kamenyec-podolszkiji, az 1942-es újvidéki tömegmészárlások és munkaszolgálatosok ezreinek a Don-kanyarhoz küldése jóval megelőzte a német bevonulást. Horthy nélkül talán a gyűlöletkeltésre, diszkriminációra és egyes társadalmi rétegek elnyomására alapuló kultúra sem ereszt gyökeret, amely még 2017-ben is visszhangzik egy-egy miniszterelnöki beszédben.

A Horthy-kultusz virágzásáért azonban nem egyedül a Fidesz a felelős. 1993. szeptember 4-én hozták Magyarországra a kormányzó és felesége, illetve fia, ifj. Horthy Mikós maradványait és temették újra őket Kenderesen. Az akkori tudósítások szerint közel ötvenezer ember vett részt a szertartáson, köztük számos kormánytag. Az akkori kormánypárt, Antall József miniszterelnökkel az élen, nem hogy elítélte volna a korszakot - elindítva egy olyan, múlttal szembenéző folyamatot, amelyen Németország átesett -, hanem épp ellenkezőleg, pozitívumokban beszélt a volt kormányzóról. 1991-ben egy parlamenti beszéde során Antall még a Horthy-korszak ellenzéki pártjaihoz hasonlítja az MDF-et, két évvel később azonban úgy nyilatkozott, hogy az újratemetés családi ügy, s semmiképpen sem lehet állami szertartás. Az a rendszerváltást követő szélsőjobboldali radikalizálódás, ami tíz évvel ezelőtt a Magyar Gárdával, majd a Jobbikkal elindult, s 2010-től a második Orbán-kormánnyal jutott a mindennapok szintjére, valahol Horthy kenderesi kriptájában és Antall József és párttársai nyilatkozataiban vette kezdetét.

1993-ban egy feltörekvőben lévő fiatal ellenzéki pártnak a jövőbe kellett néznie. Legalábbis ezt kellett sugalmaznia. A Fidesz (az SZDSZ-szel együtt) elhatárolódott a temetéstől, és a már akkor is a párt radikális véleményét képviselő Bayer Zsolt a Kritika című folyóiratban álságosnak nevezte azon kormánytagokat, akik részt vettek az újratemetésen, ugyanis eszmeiségük nem összeegyeztethető Horthyéval. Azonban a Fidesz 2010-es választási győzelme után a Horthy-korszak keresztény-konzervatív világképének visszahozatala egyfajta ideológiai céllá vált. Azon korszaké, amelyben Horthy és az általa kinevezett kormányok a kereszténység nevében hozták létre az elszegényítésen, kifosztáson, erőszakon és hullarabláson alapuló politikai rendszerüket. Törvények és rendeletek tömegeit szavazták meg, hogy iparengedélyektől, üzletektől, egyetemi padoktól, földektől, kocsmák tulajdonjogától fosszanak meg kizárólag vallási és származási alapokon kiválogatott személyeket, hogy azokat aztán a kialakított stróman-rendszeren belül osszák újra embereik között.

Horthy számára a területi revízió fontossága sokkal inkább volt politikai és hatalomfenntartó eszköz, semmint hazafiassága által diktált kötelezettség. A „Nem! Nem! Soha!” jelszavát bármikor fel lehetett mutatni egy a nagy háborúból feltápászkodni kívánó ország lakosai számára. Mi vezetett végül 1945-ben a teljes összeomláshoz? Egyrészt a nemzet ilyenfajta állandó feszültségben tartása, a folyamatos militarizáló hajlam, a náci Németországgal kötött szövetség, az 1939-es Népszövetségből való ki-, majd a háborúba való belépés, a 2. hadsereg szinte teljes doni felmorzsolódása, a deportálások, másrészt pedig az évtizedes antiszemita propaganda által kiváltott társadalmi passzivitás, amely teret engedett e korrupcióra épülő politikai rendszer majd negyedszázados fennmaradásának.

1946 februárjában, Szálasi Ferenc pere során Mérő József népbíró, szociáldemokrata politikus a következőket mondta: „Szálasi Horthynak vezérkari tisztje volt és Horthy politikai iskolájában nevelkedett. Ez a politika termelte ki az önök politikáját. Gömbös Gyulán, Bárdossyn, Imrédyn keresztül, míg végül Szálasihoz jutottunk el. … Tisztában van a magyar nemzet azzal, hogy azt a politikát, amelyet Szálasi folytatott, Horthy kezdte el.” Kérdés, hogy 1993-ban a Horthy-rehabilitáció kezdetén vajon hányan vallották valóban magukénak – a pontos történelmi ismeretek tudatában vagy anélkül – ezt az ideológiát, s hányan találtak biztonságos menedéket a rendszerváltás után hirtelen feléledt antikommunista világnézetük számára Horthy árnyékában?

„Hogy nem temetett el a történelem, néhány kivételes államférfinak köszönhetjük” - mondta Orbán Viktor két hónappal ezelőtt, utalva a kormányzóra. Horthy Miklóst 24 évvel ezelőtt újratemették. Ám azt, ahogy a miniszterelnök szavai is bizonyítják, 24 év elteltével sem tud „békében nyugodni”.