- A négyzetben egy művészeti installáció kapcsán liberális figurák a politikai korrektség zászlója alatt öncenzúrába fordítja a szólásszabadságot. Ez hogy jutott az eszébe?
- Az egészet A négyzet művészeti installáció inspirálta, amelyet még a Gyerekjáték forgatása alatt hoztam létre egy barátommal. Ez a film, mely szintén igaz történeteken alapult, arról szólt, hogy gyerekek rabolnak ki másik gyerekeket. Senki nem kér segítséget a felnőttektől, de ők sem akarnak nagyon beavatkozni. Néhány évtizeddel ezelőtt ez nem fordulhatott volna elő, mára egészen elhidegült a svéd társadalom. A négyzet-installáció annak idején arra hívta fel a figyelmet, hogy viselkedünk a köztereinken, milyen elvek vezérelnek minket. Azóta több négyzet is megszületett, három Svédországban és kettő Norvégiában. Imádom a szociológiai kísérleteket.
Fotó: AFP/Lavinia Fontana/DPA
- Christian "igaz" sztorija, melyben minden lakásba bedobja, hogy a tolvajok adják vissza a telefonját, kivel történt meg?
- Egy lány barátommal, csak annyi a különbség, hogy ő annak idején az anyjával ment ki a külvárosba a telefonja után. Visszaszerezték ők is, de az ő esetükben nem volt kisfiú, aki számon kérje őket. Ez utóbbi már fantázia.
- Hogyan írta meg a forgatókönyvet? A téma vagy a valós történet a kiindulópont?
- A téma. Például tudtam, hogy ha a mai svéd társadalomról beszélünk, akkor nem lehet elmenni a hajléktalanok mellett. Ehhez kerestem olyan valós eseteket, melyek hajléktalanokkal történtek meg.
- Mindegyik filmjében ott van a vezérmotívum, hogy az emberek nem kommunikálnak és teljesen elzárkózók.
- Nézze, manapság az összes filmnek a forgatókönyvét karakteralapúan írják meg. Vajon mit csinálna a figura egy-egy szituációban. Én ezt pont fordítva gondolom, egy ember cselekedeteit meghatározza a helyzet, amibe kerül. Engem nem a mesemondás, pardon, történetmesélés érdekel, hanem az az emberi működés egyfajta szociológiai nézőpontból. Nem az individuumra kell rakni a felelősséget, hanem azt a pozíciót kell nézni, melyben van. Például a Lavina című filmemben, amikor a családapa elfut és otthagyja a családját, amikor meglátja a lezúduló havat. Ha háttal ült volna, biztos nem fut el – és ettől még ugyanerről az emberről beszélünk. Én a rendszert kritizálom, nem az embert.
- A négyzet talán legzseniálisabb jelenete, melyben Terry Notary majomként előadva magát előkelőségeket és intellektuális karaktereke molesztál egy fogadáson. Ezt megkoreografálták vagy improvizáció volt?
Négy napig készült ez a jelenet. Terry munkásságát ismertem, nála nem újdonság ez a majom show, így az első nap csak vele próbáltunk. Hagytuk játszani, hogy bejárja a rendelkezésre álló teret. A többi szereplőt babák helyettesítették. Hamar meglett a koreográfia, mert első körben azt kértem Terry-től, hogy üldözze el a szobában lévő alfa hímet, aztán kezdjen termékenységi rituálét igazi vadállati módon.
Forrás: Cirko Film
- Bocsánat, hogy kérdezem: ez is valós eset?
- Majdnem: egy orosz művész adott elő egy performance-t a stockholmi múzeumban és kutyaként adta elő magát és lábon harapta a kurátor lányát. Ez több mint tíz éve történt, neveket nem mondok... Terry produkciója viszont művészet. Ne feledjük.
- Két amerikai színész is bekerült a filmbe: Elisabeth Moss és Dominic West.
- Nagy volt a nyomás rajtam, hogy A négyzet angol nyelvű film legyen. Ennyire futotta tőlem.
- A filmjei, ahogy halad előre az életműben, egyre viccesebbek.
- Helyes! (nevet) Amikor egyetemre jársz és azt képzeled, hogy nagy rendező leszel, akkor az első, amit megtanulsz, az a pózolás. Komoly témát dolgozol fel és ebbe nem fér bele a humor, mert akkor az már műfaji film lesz. Az európai művész és szerzői film nagyon konzervatív. Időbe került, hogy erre rájöttem, de talán még nem késő! A négyzet esetében, mely a társadalmi anomáliákat mutatja be, nem lehet megúszni röhögés nélkül.
- Mit szól ahhoz, hogy több kritikus szerint egy komédia nem lehet 142 perc hosszú?
- Ha a gyerekeinket boldogan küldjük be egy két óra negyven perces Harry Potter mozira, akkor felnőtteknek szóló művek esetében hipokrita hozzáállás a játékidő miatt ijedezni és hüledezni. Hovatovább, miután a tévésorozatok egyre nagyobb konkurenciát jelentenek a mozinak, szerintem az egyetlen esély, ha végtelenül leegyszerűsített filmek helyett visszatérnek a filmrendezők komolyabb témákhoz, illetve azok mélyebb feldolgozásához.
