Boldogság, túl a GDP-n és a mosolyon

Michael Birkjaer nem csupán a világ egyik legboldogabb országából, Dániából jött, hanem foglalkozására nézve boldogságkutató, a koppenhágai Happiness Research Institute nemzetközi elemzője.

- Az ember hatezer éve keresi a boldogságot. Ennek fogalma azonban koronként változott. Mi tesz boldoggá egy XXI. századi embert?

- Azt hiszem, ma is érvényes az, ahogyan az ókori bölcsek, mindenekelőtt Arisztotelész a boldogságot értelmezték – a legfőbb jó, amelyre minden ember törekszik. De napjainkban sokkal szélesebb, mondhatnánk, holisztikusabb megközelítésre van szükség. Mi folyamatukban, fejlődésükben vizsgáljuk az emberek életét: nem az a fontos, hogy ma vagy holnap hogyan érzik magukat, hanem az, hogy az egész létük boldog-e. Az élet anyagi oldala mellett meghatározó a mindennapok érzelmi élete, hogy az embereknek mindig legyenek céljaik, lássák életük értelmét. Ezért vezetheti az ENSZ által közzétett boldogság-listát Norvégia és Dánia, és áll az utolsó helyen Szíria…

- Dánia ebben az évtizedben háromszor, 2013-ban, 2014-ben és 2016-ban állt e lista élén, jelenleg második. Hogyan jelentkezik ez a hétköznapokban?

- Valószínűleg nem is tudatosul ez bennünk, „csupán” éljük a magunk normális életét. Kiváltságos helyzetben vagyunk, mert országunk gazdag, az embereket szociális biztonság veszi körül, élnek lehetőségeikkel, bíznak a jövőben.

- Olvastam egy elemzésben, hogy Dániában erős a társadalmi szolidaritás. Érvényes-e ez az idegenek befogadására is? Mennyire könnyű nekik beilleszkedni?

- Természetesen nem lehet erre egyértelműen igennel, vagy nemmel válaszolni. Sok olyan sikertörténetünk van, amelyek a különböző kultúrákból érkezettek integrációjáról szólnak, de nekünk is voltak, vannak e téren problémáink, csalódásaink. Dánia nem Utópia, és a társadalmi szolidaritás sem megoldás mindenre.

- Mennyire fontos a politika a dánok számára?

- Én egy kicsit elfogult vagyok e téren, mert politológus a végzettségem, tehát tanulmányaimtól a munkámig mindig politikusokkal voltam körülvéve. De úgy gondolom, honfitársaim többségét érdekli a politika. Dániában a választásokon való részvétel rendszeresen a legmagasabbak között van a világon, mert az emberek úgy érzik, hogy beleszólhatnak életük alakításába.

- Ezek szerint bíznak a politikai osztályukban.

- Paradoxonnak tűnhet, hogy egyes felmérések szerint a dánoknak alig egyharmada bízik magukban a politikusokban. Ugyanakkor bíznak magában a rendszerben, az intézményekben, nem utolsósorban azért, mert azt látják, igen alacsony nálunk a közéleti korrupció szintje.

- Ön elemzőként a „társadalmi fenntarthatóság” szakértője. Mit jelent ez?

- Azokat a módszereket tanulmányozom, amelyek a fejlődést, a növekedést alternatív módon mérik, túl a sokak számára megfoghatatlan GDP-n és egyéb gazdasági-pénzügyi mutatókon. Azért érdekel a boldogság-kutatásnak ez az oldala, mert ezek jóval többet árulnak el az emberek életminőségéről az egyszerű anyagi jólétnél. Sokat foglalkozom például egészségügyi kérdésekkel, a krónikus betegek életkörülményeivel, a betegséggel, mint a társadalmi egyenlőtlenség tényezőjével.

- Rólunk, magyarokról gyakran mondják, hogy a pesszimizmus nemzeti karakterünk része. Lehet, hogy sok mindent túl komolyan veszünk? Változtathatunk ezen?

- Ez nem könnyű kérdés, mert minden népnek megvannak a maga politikai, kulturális kötődései, amelyektől nehéz elszakadni. Például rólunk is mondják, hogy hajlamosak vagyunk a melankóliára, ezt tükrözi irodalmunk, ez látható filmjeinkben. De a boldogságot nem feltétlenül azzal lehet mérni, hogy mennyit mosolygunk, vagy nevetünk. Ha csak ezen múlna, akkor a latin-amerikaiak állnának a lista élén. Mi kevesebbet mosolygunk, de alapvetően elégedettek vagyunk életünkkel, kilátásainkkal. Nem ismerem eléggé Magyarországot, de ha nagyobb lesz az emberek társadalom iránti elkötelezettsége, ha a letörtséget a tenni akarás váltja fel, lehetnek boldogabbak. És mindenkinek saját magán kell elkezdeni a változást. Tudnunk kell, hogy mit akarunk, hogy másoknak is segíthessünk megtalálni az útjukat a társadalom érdekében.

Névjegy

Michael Birkjær a Koppenhágai Egyetemen a Politikai Tudományok oktatója. Olyan témákra specializálódott, mint az egyenlőtlenség, a társadalmi fenntarthatóság és a kvantitatív kutatási módszerek. Mind professzorként, mind magánemberként érdekli, hogyan alakul a nyilvános beszélgetés és vita az egyéni jólétről, és az, hogyan minősíthetők és fejleszthetők a jólétkutatás metodológiai keretei és mérései. A Boldogság Kutatóintézetben adatokat elemez, kutatási terveket dolgoz ki, hogy megértse a kapcsolatot a jólét és olyan más tényezők között, mint az egészség és a társadalmi élet.

Az ENSZ rangsora

A lista az egy főre eső GDP és a várható egészséges élettartam alapján állítják össze, amihez hozzászámolják az egyes országok lakóinak véleményét négy témában: mekkora társadalmi támogatásra számíthatnak, ha bajba kerülnek, mekkora szabadságot élveznek életük fontos döntéseiben, mennyire érzik korruptnak a társadalmat, amiben élnek, mennyire gondolják nagylelkűnek magukat.

A világ 10 legboldogabb országa:

1. Norvégia, 2. Dánia, 3. Izland, 4. Svájc, 5. Finnország, 6. Hollandia, 7. Kanada, 8. Új-Zéland, 9. Ausztrália, 10. Svédország

Az első 20-ban ott van Ausztria (13.), ami maga mögé utasította Amerikát (14.) is, a németek (16.) pedig nemcsak a belgákat (17.) előzik meg, hanem Nagy-Britanniát is (19.). És ha már a nagyhatalmaknál tartunk, akkor jó tudni, hogy Oroszország a 49., Kína pedig a 79. legboldogabb ország, Észak-Korea viszont érthető okokból nem szerepel a listán.

A 155-ös listán Magyarország a világ 75. legboldogabb országa.