A "durva kő" folytonos csiszolása

Háromszáz éve létezik a modern szabadkőművesség; 1717 nyarán négy akkor már működő páholy, a Lúdhoz és Rostélyhoz címzett londoni fogadóban létrehozta az angol nagypáholyt. A mozgalom azóta is a figyelem középpontjában áll; nemcsak azért, mert uralkodók, tudósok és művészek voltak páholytagok, de a társaságot körülvevő titokzatosság miatt is. Önmagunk és ennek révén társadalmaink tökéletesítése - Pók Attila szerint ez a szabadkőművesek titka.

A történész belülről ismeri a magyar és nemzetközi szabadkőművességet, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy tagja. Édesapján, Pók Lajos irodalomtörténészen keresztül ismerte meg Benedek Marcellt, aki az 1950-es betiltás előtt nagymester volt, s később is vezette a megmaradt tagokat.

A 70-es években avatták be először meglehetősen szabálytalan körülmények között. A jezsuita szerzetesi rendből dél-amerikai emigrációjában kilépett, s szabadkőművessé vált Nagy Töhötöm végezte a szertartást.

- A szabadkőművesség a felvilágosodás kora óta az európai kultúra része. Az elmúlt 300 év során az európai politika és kultúra számos nagy személyisége, fontos intézménye foglalt állást a szabadkőművességgel kapcsolatban. De mi hozta össze a londoni úriembereket, akik 1716-ban az Almafához címzett fogadóban eldöntötték, hogy a következő évben megalapítják az első nagypáholyt?

- A szó legklasszikusabb értelmében volt ez civil társaság, a társadalom különböző rétegeiből jöttek, voltak közöttük lelkészek, tudósok és nemesemberek. A kezdetektől fogva arra törekedtek, hogy a tagok úgy tudjanak együttműködni, ahogyan a profán világban nehezen tudtak volna. A szabadkőművesség sajátos módon egyesíti a hierarchiát, hiszen fokozatok vannak benne, és a teljes egyenlőséget, mivel pontosan meghatározza, hogyan jut valaki feljebb a fokozatokban, s a vezető pozíciók betöltése is igen kimunkált módon történik. Például, hogy valaki hányszor és meddig lehet vezető, de kidolgozott a belső kontroll is. Ilyen értelemben ez egy testvériség. Olyan mozgalom, amely a testvériség gondolatára épül, ahol a tagok a közösen vallott erkölcsi és filozófiai értékek alapján egymást testvérnek tekintik és így is szólítják. Ez hozhatta össze ezeket a férfiakat. Keresték azt a hagyományrendszert, amelyre ezt a testvériséget fel lehet építeni és a kőművességben találták meg. Az építőmesterség, a kőművesség a középkortól kezdve az egyik legnagyobb presztízsű foglalkozás volt. A szabadkőművesek nem kőből, hanem az emberi értékekből akartak építkezni. A kő csiszolása ezért lett a szabadkőművesség központi metaforája. Ahogy a kőműves a követ alakítja, úgy alakítják, formálják az emberek egymást a közösségben. Tökéletesedésük, a „durva kő” soha nem lezárható csiszolása nemcsak saját közösségüket szolgálja, hanem - szándékuk szerint - magatartásformáik révén a profán, a testvériségen kívüli életre is kisugározhat, jobbíthatja társadalmaikat, erősítheti a kölcsönös empátiát. A páholyok életét formáló rituálé nem formalitás, azért fontos, mert fegyelemre, összefogottságra, egymás véleményének tiszteletére kényszerít. Nem lehet például akármikor, akárhogy megszólalni, ennek rendje van, amit be kell tartani. Szabadkőművesek gyakran használják a „kötény nélküli szabadkőműves” kifejezést olyan személyiségre, aki magatartása, gondolkodásmódja alapján e filozofikus, filantróp és progresszív közösség tagja lehetne, de nem az, nem viseli a kőműves-kötényt. A három jellemző közül a progresszió tartalma a legvitatottabb, hiszen ennek a fogalomnak ma különösen nehéz a meghatározása. A 18. és a 19. században azonban egyértelműbbnek látszott a filozófia és a mindennapok szintjén is, hogy mi tekinthető haladónak. Így például az emberek közötti egyenlőség felé törekvés, nem a szó politikai, hanem szabadkőműves értelmében. Sokféle hagyományból építkeztek, miközben politikailag mindig sokszínű volt a társaság. A testvériségnek lehettek konzervatív, baloldali és különböző vallású tagjai is, bár kétségtelenül érzékelhető volt és ma is az, hogy egyes páholyok hasonló világnézetű, mentalitású embereket tömörítenek. A mozgalom alapelve, hogy vallásról és napi politikáról nem szabad beszélni a munkákon. (A szabadkőművesek munkának nevezik rituális találkozásaikat.) A valóságban a vallási megosztottságon való felülemelkedés nem volt mindig sikeres, nem minden páholy nyitotta egyformán szélesre kapuit minden vallás hívei előtt. Az eredeti hagyományokhoz kapcsolódó páholyok elvárták, elvárják a hitet "a világegyetem nagy építőmesterében”.

- Nagyon gyorsan terjedt a mozgalom…

- Hogyne, már a 18. század közepén jelen volt szinte az egész Európában, Oroszországban és az amerikai gyarmatokon is. Királyok és főpapok is tagok lettek. De nem is ez, hanem inkább a páholyok titokzatos működése, rejtett szertartásai következtében nézett sok helyen a környezet, a társadalom idegen testként rájuk. Gyanúsnak minősültek. A pápaság többször kiátkozta, az önkényuralmak betiltották tevékenységüket. Magyarországon a dualizmus alatt bontakozhatott ki legálisan a szabadkőművesség, miközben a Monarchia osztrák részében be voltak tiltva. Az ausztriai szabadkőművesek ebben a korban magyar területen lévő határpáholyokat látogattak.

- A Horthy-korszakban is betiltották a páholyokat. Miért?

- Az 1918-19-es forradalmak után minden civil dolog eleve gyanúsnak számított. Ismert volt, hogy a szabadkőművességnek létezett kifejezetten baloldali vonala, például a Martinovics páholy. Ez a páholy kapcsolatban állt az egyetemisták Galilei Körével, ahol sok későbbi forradalmár nevelkedett. A rendcsinálást kemény kézzel alapozták meg, ennek az áldozata lett a szabadkőművesség intézményes működése is, ugyanakkor pusztán a szabadkőműves testvériséghez tartozás miatt senkit sem ért bántódás.

- Mi lett a következmény?

- A MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) radikális jobboldali szervezete foglalta el a nagypáholy székházát a Podmaniczky utcában. Megszűnt a munkák legális lehetősége és a szabadkőművesek kénytelenek voltak a határokon túl, például Ausztriában végezni a rituális munkát. Ezzel az osztrákok viszonozták a korábbi befogadást. Itthon is megmaradt a társasági élet. Így továbbra is támogatták azokat a jótékonysági szervezeteket, amelyeket a dualizmus idején szabadkőművesek alapítottak – például a mentőket, a Fővárosi Könyvtárat, a Vakok Intézetét. Amikor 1928-ban felavatták New Yorkban a Kossuth-szobrot, Bethlen István felkérte a szabadkőműveseket, hiszen nem volt titok, kit kell keresni, hogy vegyenek részt a hivatalos magyar küldöttségben. Ez fontos eleme volt az akkori országimázs formálásnak.

- Kossuth maga is szabadkőműves volt.

- Igen, 1852-es amerikai körútján lépett be és tagságát arra akarta felhasználni, hogy a magyar ügyhöz támogatást szerezzen. Felismerte - az első valódi magyar PR-szakemberként - a szabadkőművesség társadalmi beágyazottságát. De később nem volt igazán komoly, aktív szabadkőműves. A magyar szabadkőműves hagyományba viszont jól beépült ez a tény, hiszen több páholyt is elneveztek Kossuthról. A páholyok nevükkel is jelezték a maguk irányultságát s ez a mai napig így van.

- Mennyire volt nyitott az akkori hazai szabadkőművesség, igaz-e, hogy többségük zsidó volt?

- Ez nem igaz az I. világháború előtti korra és a két háború közötti időszakra sem. Igaz viszont az, hogy társadalmi szempontból zárt volt: kétkezi munkás nem akadt a tagok között. Szociáldemokrata aktivista is legfeljebb akkor, ha volt valamilyen tiszteletre méltó értelmiségi foglalkozása. Pedig a képzett szakmunkás abban az időben jó pozíciónak számított. A nyitás lehetőségét a forradalmak kora, majd a tiltás évtizedei zárták le. Elitista maradt a közeg és ez a mai napig is így van. Úgy látom, hogy nem nyílik azok felé, akiknek nincs valamilyen elismert társadalmi státuszuk. Abba az irányba inkább jótékonysági akciókkal nyit. Kérdés persze az is, hogy eljut-e a szabadkőművesség létezésnek híre a nem értelmiségi, vagy nem vállalkozó rétegekig. Megmarad-e a gazdasági-kulturális-társadalmi elit találkozóhelyének?

- Hogyan volt lehetséges a politikai elit jelenléte, ha a politika tilos témának számított?

- A politikusok között is vannak igazi értelmiségiek, akiket cselekvési vágyuk a politika felé hajt. Jászi Oszkár is ilyen volt, politikus és kreatív értelmiségi. A 20. század elején egyes számítások szerint a magyar országgyűlés tagjainak 5-10 százaléka szabadkőműves volt. De ekkor az egész történelmi Magyarország területén száz páholy létezett, kb. tízezer taggal.

- Mi az oka a nők távol tartásának? Ez ma is érvényes tiltás, ugye?

- Máshol, például a francia irányultságú szabadkőművességhez kapcsolódóan vannak tisztán női páholyok, s léteznek regulárisnak aligha tekinthető vegyes szabadkőműves páholyok megint más irányzatoknál. Az angol irányultságú szimbolikus szabadkőművesség nem vesz fel nőket, de szokásaiban biztosítja tiszteletüket. Nagyon szép elem, hogy a felvételnél az új szabadkőműves kap egy fél pár kesztyűt, amelyet „nővérének” kell átadnia, aki lehet felesége, anyja, nőtestvére, barátnője. Ha a tag halála után a nővér ezzel a kesztyűvel megjelenik a páholyban, akkor özvegytámogatásra lehet jogosult. A hazai szabadkőművességben is rendszeresek a kifejezetten a nővérek tiszteletére rendezett összejövetelek. Így immár több éve hagyomány, hogy az évnyitó találkozót a dégi Festetics-kastélyban rendezi két páholy. A munkát követő ebéden ott vannak a nővérek is. Nincs totális elhatárolódás a páholyéletben a nemek között.

- Mennyire internacionális ma a szabadkőművesség?

- Rendkívüli módon nemzetközi, miközben a teljes autonómiára épül. Az internacionalitás alapja, hogy egy ország nagypáholyát elismeri-e az angol nagypáholy. Ez a nemzetközi klubba való belépés feltétele. Előtte alaposan megvizsgálják, megvannak-e a szükséges feltételek. Van-e elegendő számú páholy, megfelelő számban vannak-e mesterek? Betartják-e a rituálét? Tehát megvizsgálják a működést, s ez nem megy egyik napról a másikra. Nagyon sokat segítettek a külföldi szabadkőművesek a hazai szabadkőművesség újraszervezésében, amikor 1989. december 27.-én a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy hivatalosan újjáalakult. Az akkori Intercontinental Szállodában (ma Marriott Hotel) volt az esemény, amelyen több százan vettek részt. A fő szerep az osztrák testvéreké volt, akik a betiltás éveiben is a legtöbb támogatást adták.

- Fontos-e a történelmi folytonosság? És milyen a jövője?

- Hát persze hogy az, de eközben veszélyes is, ha az arra való emlékezéssel, hogy milyen nagy emberek voltak elődeink, magunkat akarjuk megemelni. Általánosságban úgy gondolom, hogy megéri majd a szabadkőműves mozgalom alapításának a 400., és az 500. évfordulóját is. Olyan társadalmi igényt elégít ki ugyanis, amelyet az egyházak, politikai pártok, jótékony, szakmai egyesületek nem tudnak. Ez pedig az egymás és a társadalmak jobbítása iránt elkötelezett gondolkodó emberek egymásra találása.

- Tehát nem összeesküvés?

- Nem, hiszen nincs szó a hatalom megszerzéséről, vagy valamilyen más titkos célról. Önmagunk és ennek révén társadalmaink tökéletesítése, a durva kő rendíthetetlen türelmű csiszolása. És a legkülönbözőbb emberek összehozása. Van egy bizonyos zártság persze, de ez nem jelenti azt, hogy titkos társaság. A magyar egyesületi törvény alapján működik, a rituálékról is mindent megtudhatsz könyvekből, internetes forrásokból.