Madrid támadásba lendült

Publikálás dátuma
2017.10.07. 07:35
Nem adják fel a függetlenség hívei - FOTÓ: AFP/BURAK AKBULUT
 A központi kormány a hét végére magasabb fokozatra kapcsolt, és spanyol sajtóértesülések szerint párhuzamosan több lépést is előkészített, hogy megakadályozza Katalónia függetlenségének kikiáltását.

Miután csütörtökön az alkotmánybíróság felfüggesztette a katalán parlament hétfői ülését, amelyen a tervek szerint bejelentették volna az elszakadást, a spanyol kormány azt fontolgatja, hogy átveszi az ellenőrzést a katalán rendőrség fölött. A rendőrfőnök, Josep Lluis Trapero a péntek reggelt a madridi központi bíróságon töltötte, ahol egy órán keresztül faggatták, az ellene folyó, zendülés bűncselekménye miatt indított eljárásban.

Traperóhoz hasonlóan a katalán kormány több magas rangú tagjának kellett tegnap vallomást tennie a bíróságon zendülés gyanúja miatt.

Az El Confidencial Digital úgy tudja, hasonló sors várhat Carles Puigdemont katalán vezetőre is, a kormány által megbízott ügyvédek ugyanis állítólag napok óta azon dolgoznak, hogy mihamarabb eljárást tudjanak indítani ellene. A weboldal szerint ráadásul a kormány kész bevetni – amint Puigdemont kikiáltja az egyoldalú függetlenséget – az alkotmány 155. cikkelyét, amely felfüggesztené a katalán autonómiát.

A gazdasági élet fontos tényezői mindeközben menekülőre fogták. Csütörtökön jelentették be, hogy a Banco Sabadell, Spanyolország ötödik legnagyobb bankjának székhelyét átteszik Alicantéba. Pénteken a Freixenet, egy jónevű pezsgőgyártó vállalat vezetője nyilatkozta, hogy ugyanerre készülnek. Számos cég fog várhatóan így dönteni, különösen, hogy a madridi kormány pénteki döntése értelmében ezt a korábbi, hosszas procedúra helyett most gyorsított eljárásban megtehetik.

Mauel Valls: őrültség a függetleség
Őrültség lenne Katalónia függetlenségének kikiáltása Manuel Valls volt francia miniszterelnök szerint. A Barcelonában született és felnőttként francia állampolgárrá vált volt szocialista politikus azt kéri az európai országoktól – írja az MTI –, értessék meg a katalán vezetőkel, hogy függetlenként nem lehetnek az Európai Unió tagjai.



Szerző

Kínos helyzetbe hozzák Merkelt

Publikálás dátuma
2017.10.07. 07:32
FOTÓ:TOBIAS SCHWARZ / AFP

Kemény álláspontot fogalmazott meg a jövőbeni német koalíciókötéssel kapcsolatban a kisebbik uniópárt, a CSU ifjúsági szerve, a Fiatalok Uniója (JU). Vezetője, Hans Reichhart azt közölte, a Keresztényszociális Uniónak ki kell kötnie: csak akkor lép be Angela Merkel következő koalíciójába, ha a kormányprogramban felső határban szabályozzák az országba bebocsátandó menekültek számát, illetve deklarálják , hogy nem rendeznek az országban előrehozott választást.

Reichhart úgy véli, a CSU „nem mehet bele hamis kompromisszumokba”. „Nélkülünk nem lehet kormányt alakítani. A koalíció legalább annyira függ tőlünk, mint a liberális FDP-től, vagy a Zöldektől”.

A bajor uniópárt, ha valóban ragaszkodik ezekhez a feltételekhez, nagyon megnehezíti Angela Merkel dolgát, miután a környezetvédők viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy ne legyen felső határ a menekültek számára.

A radikális üzenet időzítése nem véletlen. A CDU és a CSU vezetősége szerdán ül össze, hogy közös nevezőre jusson a vitás kérdésekben.

Szerző

Macron kényszermegállója

Publikálás dátuma
2017.10.07. 07:31
Fotó: Ludovic Marin/AFP
A francia szenátus lefékezheti a francia elnök száguldását a reformok útján. Kérdés, ezek után mi lesz az államfő következő lépése.

Oda se neki, mondta Emmanuel Macron, a múlt vasárnapi francia szenátusi választások eredményeinek közlése után. Optimizmusát azonban a tények nem igazoltak. A számok azt jelezték félreérthetetlenül, hogy az államfő pártja veszített. Csúnyán. Macron azt remélte, hogy legalább 50 mandátumuk lesz, a valóságban azonban csupán 29 jött össze. Kisebbségbe került, a nagy győztes pedig a jobboldali Republikánus Párt lett. Az ellenzék vezető ereje egyértelművé tette, nem hajlandó azt az örömet megszerezni az Élysée-palotának, hogy megszavazzon akár egyetlen reformjavaslatot is. Gáncsol, ahol csak módja van rá, az államvezetésre további kudarcokat zúdítana.

Ez a szenátusi választás, hangoztatták a párizsi lapkommentárok, nem hozta lázba a franciákat. Sok múlik azonban a tálaláson is. Macron közvetlen környezete mindent megmozgat, hogy kisebbítse a kudarc hatását. Hangsúlyozzák, a szenátusi választás csupán harmadik fordulója a helyi politikai erőpróbáknak, eleve hiú reménység volt tőle győzelmet remélni. A hajdani elsüllyedt világ önmagára voksolt. Ennek ellenére az államfő arra építette minden reményét, hogy sikerül összehoznia a két törvényhozás háromötödös fölényes többségét, és ezzel a jövendőbeli reformok sorsát alapozhatja meg.

Ám alig fél esztendei hatalom után, mondhatni, most vége szakadt a megállíthatatlannak vélt macroni uralomnak. A tavaszi szökőár szerű győzelmet követően, a szenátus lett az első intézmény, amely megálljt parancsolt az elnök lendületének. A képviseleti demokrácia teljes érvényesüléséhez erre volt szükség, írta a Le Monde. A teljes kép azonban sokkal kuszább. Mert nem csupán a macroni álom foszlott szét, hanem az eurózóna kiszélesítésének közös német-francia terve is, mert kétségtelen hogy, Angela Merkel negyedszer is kancellár lett, de nehezen összetákolható koalíciós többséggel.

Az Élysée-palota kudarca váratlanul nem érte a közhangulatot, sőt valami hasonló eredményt vártak. A hírmagyarázatok többsége erre számított, de a két legrangosabb, minőségi elemzés, a Le Mondé és a Le Figaróé, szinte kísértetiesen egybehangzó.

Gérard Courtois, a liberálisabb orgánum tekintélyes véleményformálója arra a következtetésre jutott, hogy hiába a reménykedés azt illetően, hogy néhány kormányzati hónap elegendő lehet megadásra szorítani a „macroni forradalom” ellenfeleit, a számítás nem vált be. A mérsékelt jobboldalnak semmi szüksége védekezésre, hiszen korábbi többsége nemhogy bármit is gyöngült volna, inkább izmosodott. A baloldal, a szocialisták és a kommunisták letagadhatatlanul „tollakat veszítettek” a küzdelmekben, de jobban ellenálltak annál, mintsem várták volna. Ezzel szemben az Élysée-palota új tömörülése, a Hajrá Köztársaság!, bizakodása ellenére nem kapott szárnyra.

Viszont a köztársasági elnök, vélte a Le Monde, fékezésre kényszerült, és ehhez hozzájárult maga is. Lebecsülte a szenátus alkotmányos szerepét, a helyi közösségek fontosságát. Egy olyan államfőnek, akit főként a nagyvárosok népessége választott meg, figyelnie illett volna a szenátusra is. Most arra számít, hogy azzal pótolhatja mulasztását, ha jövőre népszavazást rendez, és a 925 parlamenti képviselő háromötöde mögötte sorakozik majd föl. A gond azonban az, hogy politikai megoldást találni erre a matematikai feladványra, csaknem lehetetlen. A nemzetgyűlésben, a képviselőházban, Macron számíthat 395 honatyára, ellenben a remélt 50 szenátorból csak 21-el kevesebbre.

A dilemmát súlyosbítja az is, hogy az elnök eleve lebecsülte az utca erejét, írja a Le Monde. Mélanchon, az úgynevezett elégedetlenek mozgósítója, a Bastille- és a Köztársaság térre tízezreket toborzott. Hangot kapott ismét, hogy a Respublika élére a „gazdagok embere” került, a franciák zömének semmi esélyük a teljes foglalkoztatottság elérésére.

A kevésbé radikális, konzervatív Le Figaro semmivel se optimistább liberális társánál. Tömören összegezett ítélete szerint a tervezett népszavazással szentesíteni igyekvő reformok vágya eleve „ólomgolyókat kapott a szárnyaiba”, mert a háromötödös referendumtöbbség elérhetetlen. A jobboldal pillanatnyi bizodalma abban van, hogy a szenátust ellenhatalommá növesztheti. Mégis, írta a Le Figaro, könnyelműség volna lebecsülni Macron elszántságát. Erős a hite, hogy ez a mostani csupán pillanatnyi állapot, a szenátusi többség ilyen alakulása rövidéletű, hiszen mindössze néhány hónapra érvényes, neki viszont elvben és alkotmányosan tíz éve van, elnöki hatalmából néhány hónapot használt föl csupán. Az első fél évet valójában még be sem fejezte, ő maga negyvenéves sincs, miért kárognak tehát olyan szaporán ellenfelei? Nem mérték föl kellő higgadtsággal, hogy az idő neki dolgozik, túl korán isznak a medve bőrére. Kissé több önmérséklet bölcsebb volna, vonta le a  következtetést a konzervatív francia lap.

Túljutott a holtponton
Két hónap látványos zuhanás után, szeptemberben ismét enyhén emelkedni kezdett Emmanuel Macron államfő és Édouard Philippe kormányfő népszerűsége. A YouGov France iroda által végzett, csütörtökön, tehát a szenátusi vereség után ismertetett felmérés szerint Macron 2 százalékkal növelte népszerűségét és jelenleg 32 százalékon áll. A republikánus szimpatizánsok között 13 százalékot veszített szeptemberben is, de a centrumpártok táborában 15 százalékkal erősödött. Macron miniszterelnöke, Édouard Philippe 34 százalékon áll, a növekedés az ő esetében is 2 százalék. A kormány támogatottsága stabilan 29 százalék, a legnépszerűbb miniszter az ökológiai tárcavezető, Nicolas Hulot 40 százalékkal.

Szerző