Ellenfelünk volt. Éles és kemény harcokat vívtunk vele. Most ravatalon fekszik. A hatalmas lendület, a rakétás ambíció, amellyel a magasba tört, lehanyatlott. Ajka, amelyről a politikai líra egészen sajátságos hangszerelésű szavai elröppentek, immár néma és mozdulatlan. Karjai, amelyeket annyiszor tárt ki csalóka fantomok után, lehanyatlottak. Ökle lankadtan szétnyílt s kihullott belőle a harc fegyvere..,
Gömbös Gyula ós az a politikai korszak, amelyre rányomta. erős, de ellentétekre bomló egyéniségét, nincs többé, elmúlt. Gyászdrapéria választja el a tegnapot a mától és holnapra már elmerül a koporsó a múlt hullámaiba, amelyek olyan állhatatosan zúgnak át újra és újra a megújulásra váró magyar életen.
Míg élt, nyílt sisakkal küzdött ellenünk. Mi is nyíltan és őszintén akarjuk elmondani ravatala fölött a halál tragikus csöndjében búcsúztatónkat. Leeresztett fegyverrel, emberi részvéttel nézünk a távozó után, aki többé nem térhet vissza a politikai és társadalmi harcok most annyira feldúlt mezejére, ahol ő is, mint mulandó ember állt szemben az örök gondolattal, a le nem győzhető eszmével.
Sajnáljuk, hogy elvétette útját. Történelmi szerepe lehetett volna a szabadabb, szebb és teljesebb magyar élet kialakításában.
Engedte magát sodortatni a parlamentáris kormányzás és a diktátori álmok partjai között. Valósággal elkápráztatta őt a német horogkeresztes szemfényvesztés; egyre többször hangzott föl a vezéri elv, az egypártrendszer dicsérete, végül is cserbenhagyta a titkos választójogot és kormányprogramja ellenére nyílt szavazással választatta meg az új képviselőházat, mégpedig olyan módszerekkel, amelyeket ő maga egyszer lélektiprásnak nevezett.
Politikai sorsa alapjában véve tragikus volt: tervei, szándékai elenyésztek, semmit sem valósíthatott meg belőlük. Elporladtak az ellentétes erők harcaiban. A nagy ígéretek beváltatlanok maradtak. Gömbös Gyula áldozatul esett annak a tévedésnek, hogy a titkos választójog megvalósítása helyett meghosszabbította a látszatparlamentarizmus életét. Népi politikát hirdetett, de a nép semmit sem kapott. Kenyérben, szabadságban szegényebb, mint volt.
Gömbös elvétette az utat. Nem talált rá a népre. A régi hatalmaknak viszont ő nem kellett...
Gömbös eltávozott az élők ós harcolók sorából. A halhatatlan magyar nép ittmaradt és várja a reformokat, amelyek szabaddá és emberségesebbé teszik az életét A magyar nép várja a reformokat... De jól tudja, hogy értelmes és hatékony közreműködése nélkül ezek a reformok meg nem valósulhatnak.
Népszava 1936. október 7.