Énekelni jobb, mint államelnöknek lenni

Publikálás dátuma
2017.10.12 21:25
Fotó: Peer Grimm/DPA-Zentralbild
Fotó: /
A színpadon lehengerlő, a katedrán kíméletlen. Thomas Quasthoff óráira csak a legjobbak juthatnak be.

- Mikor hitte el először, hogy képes lesz énekesi karriert építeni?

- Már háromévesen készült rólam felvétel, amelyen énekelek – ráadásul jól. De azt hiszem, tizennégy éves korom körül hittem el, hogy realitása van az álmaimnak, amikor Charlotte Lehmann professzor azt mondta: van valami izgalmas ebben a hangban.

- Mit hallgat, ha egy kis megnyugvásra van szüksége?

- Az ízlésem Stevie Wondertől Schubertig terjed. Mindig hallgattam dzsesszt, de ha kedvem tartotta, Bartókot is. Sokáig énekeltem kórusban, emiatt Kodályhoz is kötődöm. Sinatra éppúgy közel áll a szívemhez, mint a romantikus repertoár. 

- Hol érzi magát igazán boldognak?

- A hely mindegy, ha ott a családom. A feleségemmel nagyon boldogok vagyunk, van egy csodálatos és okos lányunk – mi kell még? Egyébként szeretek Berlinben élni. Németországban bátran kimondhatom, amit gondolok, és ez olyasfajta luxus, amit imádok. Sok országban jártam, láttam bőven ellenpéldát is.

- Turistaként is szeret utazni?

- Nagyon. Magyarországon is úgy jártam először: 1989-ben a barátaimmal elautóztunk Görögországba, én pedig szerettem volna látni Magyarországot, így a kedvemért jókora kitérővel jöttünk haza. Az egyik legkedvesebb utazási emlékeim közé tartozik ez a túra: át Jugoszlávián, aztán Debrecen, Budapest. Azok a teljesen sík, vad mezők! Hiszi vagy sem, már akkor is volt a levegőben valami nyitottság, pezsgés, és ez engem, politikailag érdeklődő fiatalt megrészegített. Sok csodálatos magyar muzsikussal és karmesterrel dolgoztam már – bármelyik ország büszke lehetne arra a rengeteg nagyszerű művészre, amennyi önöknek van!

Fotó: Harald Hoffmann

Fotó: Harald Hoffmann

-Tudom, hogy nem ad magánórákat, de tegyük fel, hogy bekopogtatok az ön iskolájába.

- Várjon, épp pár hónapja tartottam mesterkurzust a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem néhány hallgatójának. Volt közöttük egy lenyűgözően tehetséges mezzoszoprán, akit később meg akartam keresni, de meghackelték a telefonomat, és sajnos elvesztek a kontaktjaim. Beleírná a cikkbe, hogy keresem ezt az énekesnőt?

- Még szép!

- Köszönöm. Szóval mit mondott, ön milyen szinten van?

- Szerintem bátran mondhatjuk, hogy a nullán. De lelkes vagyok!

- Sajnálom, de akkor nem tudok önnel foglalkozni. Csakis felvételi útján lehet bekerülni hozzám. Tudja, van, ami minden országban ugyanúgy megy: az állam legelőször a kultúrából és az oktatásból von el pénzt, ha gáz van. Szóval muszáj tartanom a színvonalat.

- Akkor tegyük fel, hogy elképesztően tehetséges és képzett vagyok, sőt: fel is vesznek. Mit tanítana meg elsőként?

- A helyes állást. A megfelelő légzéstechnikát. És kapna néhány régi olasz áriát, hogy fejlesszük a hangja rugalmasságát.

- És mit kellene tudnom a technikán kívül?

- Hogy az egész a szenvedélyről szól. Ez egy rengeteg munkát igénylő szakma. És, hogy az életforma miatt borzasztóan nehéz életben tartani a barátságainkat. Szólistaként utazgatni nagyon-nagyon magányos dolog.

- Most viszont nem egyedül turnézik, hanem egy dzsessztrióval. Jobb így?

- Nos, én imádok színpadon állni. Ennél csak az jobb, ha olyanokkal zenélhetek, akik nem csak kollégák, de a barátaim is. Mi nem azért álltunk össze, hogy új kocsit vehessünk, hanem mert mindannyian imádunk zenélni.

- És hogyan győzhető le a szólóénekesek magányossága?

- Fegyelmezettnek kell lenni. Nagyon fegyelmezettnek. De ez a világ legcsodálatosabb foglalkozása. Mi lehet szebb, mint boldog emberek előtt állni esténként? Sokkal jobb, mint, mondjuk, államelnöknek lenni.

Névjegy
Háromszoros Grammy-díjas német basszbariton. Hildesheimben született 1959. november 9-én. Miután bejárta a világot az egyik legavatottabb dalénekesként, a dzsessz felé fordult: péntek este is trió-jával lép fel a Müpában. Karmesterként is működik. Egyike a „thalidomid-babáknak”: édesanyja egy azóta betiltott gyógyszert kapott terhessége alatt, emiatt Quasthoff végtagjai nem fejlődtek ki rendesen. A zeneakadémiára nem vették fel, mert testalkata miatt nem tud zongorázni. Ma ő a világ egyik legelismertebb énektanára.

Felhívás!
Keressük azt a mezzoszopránt, aki nemrégiben Thomas Quasthoff mesterkurzusán járt! Ha az énekesnő magára ismer, vegye fel a kapcsolatot Quasthoff-fal – vagy írjon a Népszava kultúrrovatának, és mi összekötjük a művésszel.

2017.10.12 21:25

Magyar tinithriller Montrealban

Publikálás dátuma
2018.08.14 15:01

Fotó: Vertigo Media/
Schwechtje Mihály első játékfilmje, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) világpremierje az augusztus 23. és szeptember 3. között zajló 'A' kategóriás montreali filmfesztiválon (Montreal World Film Festival) lesz. A magyar alkotás az elsőfilmes versenyprogramba (First Fiction Films Competition) kapott meghívást. 
A Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) főszereplője, Eszter a tinédzserkor megpróbáltatásait a mangák világában igyekszik átvészelni. Kívülállóként szemléli kortársait, náluk sokkal többet jelent neki, hogy angoltanára külön figyelmet fordít rá. Amikor egy nap a tanár váratlanul elmegy a gimnáziumból, Eszter lába alól kicsúszik a talaj. Muszáj szembenéznie tinédzser korosztályával, azok hiúságával és saját csapongó érzelmeivel. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) az első magyar tini thriller, egy online zaklatásba forduló szerelem pattanásig feszült története.
2018.08.14 15:01

Orbán Viktorral csocsózni a civil szférában

Publikálás dátuma
2018.08.14 13:49

Fotó: / Draskovics Ádám
A vezetők csapatában érdemes játszani, ugyanis ők kétszer annyian vannak, mint az aktivisták, 2-0-ról indul a játék, és nekik lejt a pálya.
Bár a civil szó hazánkban az elmúlt években szitokszóvá vált, a különféle szervezetek és tagjaik nem adtak alább lelkesedésükből. A Sziget Fesztivál évek óta teret ad a civileknek, így különféle programokkal, kampányokkal ismerkedhetünk meg a koncerteket megelőző szabad órákban. Gondolhatnánk, hogy nem mindenki nyitott az effajta kezdeményezésekre egy zajos fesztiválon, azonban nagyot tévednénk, mert állandó a nyüzsgés a sátrakban. Van, ahol játékos, kreatív feladatokat kell megoldani, máshol teszteken, beszélgetéseken keresztül tudhatunk meg információkat az adott területről.
A már jól ismert, nagy, piros, civil feliratos szív körül botladozva számos ismerős projektre is bukkanhatunk. Találkozhatunk a nők elleni erőszakkal szemben fellépő jogvédő egyesületekkel - NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) , és Patent Egyesület - amelyek sátraiban tesztekkel szembesülhetünk önmagunkkal. A kérdésre, hogy mi az oka, hogy a nőkről mint áldozatokról, a férfiakról pedig mint elkövetőkről beszélünk, a helyes válasz persze nem az, hogy azért, mert az egyesület utálja a férfiakat, vagy hogy a feministáknak kell még egy ok, ami miatt elégedetlenkedhetnek. Hanem az, hogy az esetek 95 százalékában nő az áldozat, férfi az elkövető.
A tesztek kitöltését követő, vagy megelőző beszélgetések az egyes szervezetek tagjaival gyakran felemelőek, és ha felszabadultabb szórakozásra vágyunk, érdemes ellátogatni a Down szindrómások sátrához, ahol hatalmas molinókra festhetünk szabadon. Az autizmussal élők sátránál pedig azt is megtudhatjuk, hogy bár nem is olyan régen állapították meg e diagnózist, korábban már Einstein és Newton is mutatott erre utaló jeleket. Az Amnesty International standjánál is a játéké a főszerep. Csocsóban a vezetők csapatában – köztük Orbán Viktorral, Recep Tayyip Erdogannal, Vlagyimir Putyinnal, Kim Dzsong Unnal – érdemes játszani, ugyanis ők kétszer annyian vannak, mint az aktivisták, 2-0-ról indul a játék, és nekik lejt a pálya. Ha esetleg ilyen esélyekkel mégsem szeretnénk indulni, kaphatunk ideiglenes betű tetoválást az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának első mondatából. Rám a soron következő 49., E betű jutott, ami a héten már a második tetoválásom. Ugyanis miközben az egyik megelőzést célzó sátorban a mellrák és a vastagbélrák kiváltó okairól beszélgettem az ott lévő aktivista hölggyel, kislánya rózsaszín csillámos remény szalag-tetoválást varázsolt a karomra.  
A Svéd Intézet és a Raoul Wallenberg Akadémia együttműködésének köszönhetően két fekete kocka is áll a téren, amelyekbe bebújva a BMSZC Neumann János Számítástechnikai Szakgimnázium és a Szerb Antal Gimnázium diákjainak projektjeivel ismerkedhetünk meg. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. és 7. cikkelyét dolgozták fel egy család és különféle egyének történetein keresztül. Ahogy az első cikkellyel foglalkozó kockában írják, nem az a célja a projektnek, hogy megváltsa világot: “Csak annyit kérünk, hogy gondolkozz.” A tükörre festett hidzsábba nézve azonban a saját tekintetünkkel találkozhatunk, s így nem is olyan nehéz megérteni, mit jelent az, hogy nincs különbség bőrszínek, vallások és nemek között.
A United sátrában is hasonló gondolatokkal találkozhatunk, korábbi kampányuk kiállított képei rávilágítanak, ha csokoládéról, pizzáról, vagy épp sörről van szó, nincs problémánk a sokszínűséggel. Felvetődik tehát: miért zavar mégis, ha a másik különbözik tőlünk? Az ehhez hasonló kérdések száma végtelen, és már néhány sátorba belépve közelebb kerülhetünk a saját válaszainkhoz. Köztük ahhoz, hogy civilnek lenni nem csupán egy címke, amit magunkra ragaszthatunk, ha kedvünk tartja. Mert ez a hét épp arról is szólt, hogy felejtsük el a címkéket.
Csocsóban a vezetők csapatában – köztük Orbán Viktorral, Recep Tayyip Erdogannal, Vlagyimir Putyinnal, Kim Dzsong Unnal – érdemes játszani, ugyanis ők kétszer annyian vannak, mint az aktivisták, 2-0-ról indul a játék, és nekik lejt a pálya.
2018.08.14 13:49
Frissítve: 2018.08.14 16:36