A művész egy lusta értelmiségi vagy állandó vendégmunkás?

Publikálás dátuma
2017.10.16. 07:45
Fotók: Molnár Ádám
Miből él egy művész? Lusta értelmiségi vagy állandó vendégmunkás? - többek között ezeket a kérdéseket járja körbe a Ludwig Múzeum művészet és gazdaság kapcsolatát tárgyaló kiállítása.

Képzelje el, hogy ön egy művész, akinek gyereke születik. Mit kérne a művészbarátaitól ajándékba? Rafal Bujnowski műalkotásokat, így jött létre a Milena Bujnowska Gyűjtemény. Ez egyrészt “babakötvény”, másrészt a műtárgybefektetés problémájára utaló projekt, amely a Gazdálkodj okosan! című kiállításán látható. A tárlat fő témája a műtárgy mint áru és az előállító művész, de a kiállítás ennél többről szól: utal a non-profit művészeti intézményekre, ezek finanszírozására, és kitér arra is, hogy mit jelent a művészi munka, és hogy mi a viszonya a munkának és a szabadidőnek.

Biztos sokan feltették már a kérdést - talán egy kis rosszindulattal is -, hogy mit is csinál egy művész? Egy megrendelésre festett portré vagy egy köztéri szobor legalább megfogható. Ezért pénzt kap és ebből él. De mit csinál, amikor például egy nem maradandó installációt hoz létre? A kérdés átlépve a konkrétumokat vonatkozhat az értelmiségi munka tartalmára is. A kiállítás egyik terme ezt a problémát járja körbe. Találkozhatunk Mladen Stilinovic Művész munka közben című fotósorozatával, amelyen az látható, hogy a művész egy ágyon az egyik oldaláról a másikra fordul. Ha nagyon előítéletesek vagyunk, akkor azt is mondhatjuk, lusta, ingyenélő értelmiségi van a képeken, ő azonban valójában egy alkotó, aki számára a gondolati munka az alkotás folyamatának része. Ez a művészeti gyakorlat érdekes kontrasztba kerül Schiffer Pál Fekete Vonat című filmjével, amely a vidékről Budapestre ingázó vendégmunkásokat mutatja be a Kádár-korszak balhék miatt is ismert munkásvonatán. A bolgár Luchezar Boyadjiev nagy méretű molinóján magát a művészt mutatja be vendégmunkásként. A képen tételesen felsorolja munkáit, és hogy miért mennyi pénzt kapott, mennyit vitt el a munka és mennyi maradt neki. A végeredményt nem nehéz kitalálni: nulla.

Ha a semmittevés látszata az egyik véglet, akkor a másik a kreatív iparban dolgozó szabadúszók életmódja. A kpD német alkotócsoport kisfilmje arról szól, hogy ha nincs munkaidő, akkor csak munkaidő van, a szabadúszók pedig saját magukat zsákmányolják ki és ennek sokszor nincsenek is tudatában. A szervezett dolgozók egyik eszköze a kizsákmányolás ellen és a jogok megszerzéséért a sztrájk eszköze. De ki ellen sztrájkol a művész? Érdekel-e valakit, ha mondjuk három hónapig nem alkot? A kiállítás foglalkozik ezekkel a kérdésekkel is és az Artpool gyűjteményéből származó dokumentumokat, űr- és röplapokat mutat be a művészi sztrájk ironikus módszereire és utal ezzel a piaci folyamatok miatt kiszolgáltatott helyzetben lévő művészek tehetetlenségére is.

A munka általánosabb fogalmához kapcsolódnak azok az alkotások, amelyek a szabadidővel foglalkoznak. A kiállítás címét a Hejettes Szomlyazók műve adja és a Gazdálkodj okosan társasjátékot értelmezi újra. A mű nemcsak arra utal, hogy a szocializmus Monopolyja mennyire más gazdasági viszonyokra nevelte a játszókat, hanem arra is, hogy hiába szabadidős tevékenység a játék, a Gazdálkodj okosannal olyan hétköznapi gondokkal foglalkozunk, mint a pénz megszerzése és okos elköltése. A művészet, a munka és szabadidő kapcsolatát mutatja be Gyenis Tibor kiáltványa is, amely a hobbiművészetet dicséri a munkaként végzett művészeti alkotással szemben, és ezzel utal arra is, hogy sok művészből a pénzügyi kényszer miatt hobbiművész válik.

Aktuális probléma a munkavégzéssel kapcsolatban a robotizáció is. Sokan félnek attól, hogy az egyre fejlettebb robotok átveszik a munkájukat, de fenyegeti-e ez a művészeket? Felsmann István Maneko Neko Band című installációja a mindenki számára ismerős, kínai szerencsemacskákat használja és állítja be úgy, hogy integető mancsaikkal ők játszanak a hangszereken. Nem túl változatosan, de a macskák a művészek helyett zenélnek.

Az alkotás előállításának és az abból származó jövedelem és megélhetés témája maga után vonja, hogy magukban a művekben sokszor feltűnik a művész alakja. Erre példa a kiállításon Nagy Kriszta, azaz Tereskova közel húsz éves, a művészt sminkben és fehérneműben ábrázoló, Kortárs festőművész vagyok feliratú óriásplakátja. A kép kiállítása pedig arra is utal, hogyha bárki - akár a cikk olvasása közben is - középkorú, kissé ápolatlan, az alkoholtól, cigarettától elhasználódott férfit képzelt volna el a művész alakjaként, akkor csak szólunk: nők is vannak a művészek között, nem is kevesen.

Infó:

Gazdálkodj okosan! A művészet és a gazdaság kapcsolatáról

Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum

Nyitva: 2018. január 14-ig tekinthető meg.

Biztonság vagy beavatkozás?

Publikálás dátuma
2017.10.16. 07:40
Fotó: Profimedia
Tudjuk, 100 százalékos biztonság nem létezik, sokan valóságos „forradalmat” várnak a kamerák közterületeken való tömeges bevezetésétől. De legalább ugyanannyian vannak, akik ebben a „Nagy Testvér-szindróma” újabb megnyilvánulását látják.

Párizsban az idén februárban Európa legforgalmasabb pályaudvarán, a Gare du Nord-on helyeztek el arcfelismerő kamerákat az Eurostar vonatok indulási oldalán, összekapcsolva ezt a technológiát a biometrikus útleveleket ellenőrző kapukkal. A tendert a portugál Vision-Box cég nyerte nyolc hónapig tartó tesztelés után, amelynek során több mint félmillió utast ellenőriztek. E hálózat úttörője 2016 nyarán a londoni Saint-Pancras pályaudvar volt.

A francia főváros két legnagyobb repülőterén, az Orly-n és a Charles De Gaulle-on is folyamatosan állítják rendszerbe ezeket a kamerákat. E légikikötők átlagos napi átmenő forgalma összesen 180 ezer ember. Ellenőrzésüket még a 7000 fős biztonsági szolgálat sem tudja megnyugtató módon elvégezni, e kamerák viszont valós időben szkennelik a tömeget, és ez a jövőben jelentősen csökkentheti a terrorveszély miatt egyre növekvő várakozási időt. A körözött vagy gyanúsított személyek esetében különösen figyelemre méltó, hogy a kamerák olyan algoritmusokkal regisztrálják az arcokat, amelyek kapcsolódási pontokat keresnek és találnak a tömegben haladó személy és a hatósági fotó között.

Hollandiában a piacvezető Gemalto kamerákat alkalmazzák az amszterdami Schipol repülőtéren, ugyanez a cég biztosítja a londoni Heathrow-t is. A reptéri biztonság erősítését várják az arcfelismerő rendszertől Zürichben is, ahol szeptembertől alkalmazzák e technológiát.

Hasonló közbiztonsági és terrorelhárítási lépésre szánták el magukat augusztusban a berlini hatóságok is, egyelőre csak kísérletképpen a német főváros Südkreuz pályaudvarának várócsarnokában. Több száz rendszeresen utazó önkéntes vállalta, hogy arcát adja a hat hónapig tartó próbaüzemhez.

Nemcsak a francia, hanem az amerikai rendőrség, az FBI, sőt, immár az Interpol is használja a Safran Identity & Security cég által kifejlesztett rendszert, amely felismeri a delikvenst akár két, harminc év különbséggel készített fotó alapján, sőt, akkor is, ha megpróbálja elrejteni az arcát. Chicagóban viszont a helyi rendőrség a Motorola Solutions és a Neurala által közösen kifejlesztett, mesterséges intelligenciával felszerelt kamerával látja el bűnüldöző egységeit.

E technológiákat jelenleg olyan irányban fejlesztik, hogy nem csupán a kamerák fókuszába került személyek arcvonásait elemezzék, hanem hogy érzékeljék az emberi érzelmeket, a stressz-szintet is, és minden olyan viselkedési jelet, amely „abnormális lelkiállapotot” tükrözhet. Ez főleg a terrorcselekményre készülők kiszűrésére lehet hasznos.

Természetesen, mint minden ellenőrző rendszer, ez is felveti a kérdést, hogy miként lehet megtartani a biztonság és az egyéni szabadságjogok közötti egyensúlyt? A moszkvai bejelentés 170 ezer arcfelismerő kamera felállításáról, vagy a 170 milliós kínai országos hálózat terve valóban orwelli mélységeket sejtet, még akkor is, ha mindkét esetben hivatalosan a „bűnözés elleni harccal” indokolják az intézkedéseket. Csakhogy ez elég nehezen hihető akkor, amikor az orosz rendszert a legnagyobb helyi közösségi média, a Vkontaktye fotó-adatbázisával kapcsolják össze...

Nagy port vert fel például a rendőrség akciója a júniusi Real Madrid-Juventus labdarúgó Bajnokok Ligája döntőjén, amikor az AFR (Automated Facial Recognition) rendszerű kamerákkal követték a wales-i városba érkező szurkolók minden lépését a stadionon kívül is. De igen tanulságos az amerikai Walmart szupermarket-hálózat két esete is. Először olyan arcfelismerő kamerákkal próbálkoztak, amelyekkel a potenciális tolvajokat akarták kiszűrni. A FaceFirst cég rendszere egy „típusokra” épülő adatbázissal vetette össze a valós időben beszkennelt arcokat, akik így akár ártatlanul is gyanúsítottakká válhattak. A kísérlet botrányba fulladt, a kamerákat leszerelték. Ennek ellenére júliusban a Business Insider adta hírül, hogy a Walmart a jövőben a vásárlói elégedettséget vagy elégedetlenséget akarja rögzíteni e kamerákkal a kuncsaftok mimikája és gesztusai alapján…

Mindenesetre már hallani olyan tervekről, amelyekkel állítólag meg lehet téveszteni a legszofisztikáltabb arcfelismerő kamerát is. Egyikük, nem véletlenül, a Yandex nagy orosz technológiai vállalat alkalmazottja. A másik viszont egy német divattervező, aki először az arcot akarja algoritmussal megrajzolt „sminkkel” eltüntetni, és ha ez beválik, akkor nekilát a „kameraelhárító” ruhák tervezéséhez... - Göbölyös N. László írása a Népszavának

Kamerák a vizes vb-n
Egy rendszeren véletlenül fennakadó újságíró kalandjából derült ki, hogy arcfelismerő kamerák dolgoztak a vizes vb helyszínein. Húsz percet rostokolt a WMN újságírója, Finy Petra a Duna Arénánál a beléptetésnél, mert a vb-n használt, eddig nem nagyon reklámozott arcfelismerő kamera felismerni vélte. Egy tán körözött, tán veszélyes elem arcával talált a kamera bizonyos mértékű egyezést. Finy úgy látta, a kamerás megfigyelés ténye a jegyen is fel van tüntetve, a TASZ mégis aggódik, ezért közadatigényléssel fordult a Belügyminisztérium, az ORFK és a szakszolgálatok felé, hogy milyen adatbázist használtak, azaz kik arcával vetik össze a belépni kívánóék arcát, és milyen jogszabályok alapján járnak el.

A fizimiskánk is biometrikus adat

Önmagában a közterületek, tömegközlekedési eszközök kamerás megfigyelése nem kifogásolható, feltéve, hogy a kamerák jelenlétére felhívják a közlekedők figyelmét – szögezte le lapunknak Magyar György ügyvéd. Titkos, rejtett kamerás megfigyelést csak az erre feljogosított szervek végezhetnek szigorú jogszabályi keretek között. Ez tehát azt az esetet jelenti, amikor a kamera által közvetített képet egy távolabbi megfigyelő helyiségben ülő személyek élőben figyelik és mondjuk jogsértés észlelése esetén intézkedni tudnak.

Más kérdés, hogy a kamera által közvetített képet rögzítik-e. A képmás biometrikus azonosító adatnak számít, annak rögzítése vagy más adatbázissal – mondjuk a személyi igazolványokban szereplő fényképek adatbázisával vagy a körözési nyilvántartással – történő összevetése már adatkezelést valósít meg. Erre vagy az érintett hozzájárulása vagy jogszabályi felhatalmazás alapján van lehetőség – figyelmeztet az ügyvéd.

Minden adatkezelés során vizsgálni kell, hogy mi annak a célja. Ez lehet például bűnüldözés, a terrorizmus elleni küzdelem. De például egy kormányellenes békés tüntetésen résztvevők azonosítása már nehezen lenne indokolható egy demokratikus társadalomban. Valószínűleg senki nem kifogásolná, ha a repülőtéren a belépésre jelentkezők képmását automatikusan összevetik az ismert terroristák vagy más okból körözés alatt álló személyek adatbázisával. De furcsa lenne, ha a hatóság naplózni kezdené a templomba járókat vagy rögzítené egy szexuális segédeszközöket forgalmazó üzletbe betérők képmását. Fontos az arányosság kérdése is, vagyis hogy az adatkezelési cél eléréséhez van-e a privátszférát kevésbé korlátozó eszköz. Ehhez szorosan kapcsolódik az adatok megőrzésének ideje is. Logikus, hogy nehezen indokolható a bűncselekményt el nem követő polgárok kamerák által rögzített közterületi mozgásának megörökítése és raktározása: a további konkrét eljáráshoz szükségtelen adatokat haladéktalanul törölni kell. - Veress Jenő

Szerző

Biztonság vagy beavatkozás?

Publikálás dátuma
2017.10.16. 07:40
Fotó: Profimedia
Tudjuk, 100 százalékos biztonság nem létezik, sokan valóságos „forradalmat” várnak a kamerák közterületeken való tömeges bevezetésétől. De legalább ugyanannyian vannak, akik ebben a „Nagy Testvér-szindróma” újabb megnyilvánulását látják.

Párizsban az idén februárban Európa legforgalmasabb pályaudvarán, a Gare du Nord-on helyeztek el arcfelismerő kamerákat az Eurostar vonatok indulási oldalán, összekapcsolva ezt a technológiát a biometrikus útleveleket ellenőrző kapukkal. A tendert a portugál Vision-Box cég nyerte nyolc hónapig tartó tesztelés után, amelynek során több mint félmillió utast ellenőriztek. E hálózat úttörője 2016 nyarán a londoni Saint-Pancras pályaudvar volt.

A francia főváros két legnagyobb repülőterén, az Orly-n és a Charles De Gaulle-on is folyamatosan állítják rendszerbe ezeket a kamerákat. E légikikötők átlagos napi átmenő forgalma összesen 180 ezer ember. Ellenőrzésüket még a 7000 fős biztonsági szolgálat sem tudja megnyugtató módon elvégezni, e kamerák viszont valós időben szkennelik a tömeget, és ez a jövőben jelentősen csökkentheti a terrorveszély miatt egyre növekvő várakozási időt. A körözött vagy gyanúsított személyek esetében különösen figyelemre méltó, hogy a kamerák olyan algoritmusokkal regisztrálják az arcokat, amelyek kapcsolódási pontokat keresnek és találnak a tömegben haladó személy és a hatósági fotó között.

Hollandiában a piacvezető Gemalto kamerákat alkalmazzák az amszterdami Schipol repülőtéren, ugyanez a cég biztosítja a londoni Heathrow-t is. A reptéri biztonság erősítését várják az arcfelismerő rendszertől Zürichben is, ahol szeptembertől alkalmazzák e technológiát.

Hasonló közbiztonsági és terrorelhárítási lépésre szánták el magukat augusztusban a berlini hatóságok is, egyelőre csak kísérletképpen a német főváros Südkreuz pályaudvarának várócsarnokában. Több száz rendszeresen utazó önkéntes vállalta, hogy arcát adja a hat hónapig tartó próbaüzemhez.

Nemcsak a francia, hanem az amerikai rendőrség, az FBI, sőt, immár az Interpol is használja a Safran Identity & Security cég által kifejlesztett rendszert, amely felismeri a delikvenst akár két, harminc év különbséggel készített fotó alapján, sőt, akkor is, ha megpróbálja elrejteni az arcát. Chicagóban viszont a helyi rendőrség a Motorola Solutions és a Neurala által közösen kifejlesztett, mesterséges intelligenciával felszerelt kamerával látja el bűnüldöző egységeit.

E technológiákat jelenleg olyan irányban fejlesztik, hogy nem csupán a kamerák fókuszába került személyek arcvonásait elemezzék, hanem hogy érzékeljék az emberi érzelmeket, a stressz-szintet is, és minden olyan viselkedési jelet, amely „abnormális lelkiállapotot” tükrözhet. Ez főleg a terrorcselekményre készülők kiszűrésére lehet hasznos.

Természetesen, mint minden ellenőrző rendszer, ez is felveti a kérdést, hogy miként lehet megtartani a biztonság és az egyéni szabadságjogok közötti egyensúlyt? A moszkvai bejelentés 170 ezer arcfelismerő kamera felállításáról, vagy a 170 milliós kínai országos hálózat terve valóban orwelli mélységeket sejtet, még akkor is, ha mindkét esetben hivatalosan a „bűnözés elleni harccal” indokolják az intézkedéseket. Csakhogy ez elég nehezen hihető akkor, amikor az orosz rendszert a legnagyobb helyi közösségi média, a Vkontaktye fotó-adatbázisával kapcsolják össze...

Nagy port vert fel például a rendőrség akciója a júniusi Real Madrid-Juventus labdarúgó Bajnokok Ligája döntőjén, amikor az AFR (Automated Facial Recognition) rendszerű kamerákkal követték a wales-i városba érkező szurkolók minden lépését a stadionon kívül is. De igen tanulságos az amerikai Walmart szupermarket-hálózat két esete is. Először olyan arcfelismerő kamerákkal próbálkoztak, amelyekkel a potenciális tolvajokat akarták kiszűrni. A FaceFirst cég rendszere egy „típusokra” épülő adatbázissal vetette össze a valós időben beszkennelt arcokat, akik így akár ártatlanul is gyanúsítottakká válhattak. A kísérlet botrányba fulladt, a kamerákat leszerelték. Ennek ellenére júliusban a Business Insider adta hírül, hogy a Walmart a jövőben a vásárlói elégedettséget vagy elégedetlenséget akarja rögzíteni e kamerákkal a kuncsaftok mimikája és gesztusai alapján…

Mindenesetre már hallani olyan tervekről, amelyekkel állítólag meg lehet téveszteni a legszofisztikáltabb arcfelismerő kamerát is. Egyikük, nem véletlenül, a Yandex nagy orosz technológiai vállalat alkalmazottja. A másik viszont egy német divattervező, aki először az arcot akarja algoritmussal megrajzolt „sminkkel” eltüntetni, és ha ez beválik, akkor nekilát a „kameraelhárító” ruhák tervezéséhez... - Göbölyös N. László írása a Népszavának

Kamerák a vizes vb-n
Egy rendszeren véletlenül fennakadó újságíró kalandjából derült ki, hogy arcfelismerő kamerák dolgoztak a vizes vb helyszínein. Húsz percet rostokolt a WMN újságírója, Finy Petra a Duna Arénánál a beléptetésnél, mert a vb-n használt, eddig nem nagyon reklámozott arcfelismerő kamera felismerni vélte. Egy tán körözött, tán veszélyes elem arcával talált a kamera bizonyos mértékű egyezést. Finy úgy látta, a kamerás megfigyelés ténye a jegyen is fel van tüntetve, a TASZ mégis aggódik, ezért közadatigényléssel fordult a Belügyminisztérium, az ORFK és a szakszolgálatok felé, hogy milyen adatbázist használtak, azaz kik arcával vetik össze a belépni kívánóék arcát, és milyen jogszabályok alapján járnak el.

A fizimiskánk is biometrikus adat

Önmagában a közterületek, tömegközlekedési eszközök kamerás megfigyelése nem kifogásolható, feltéve, hogy a kamerák jelenlétére felhívják a közlekedők figyelmét – szögezte le lapunknak Magyar György ügyvéd. Titkos, rejtett kamerás megfigyelést csak az erre feljogosított szervek végezhetnek szigorú jogszabályi keretek között. Ez tehát azt az esetet jelenti, amikor a kamera által közvetített képet egy távolabbi megfigyelő helyiségben ülő személyek élőben figyelik és mondjuk jogsértés észlelése esetén intézkedni tudnak.

Más kérdés, hogy a kamera által közvetített képet rögzítik-e. A képmás biometrikus azonosító adatnak számít, annak rögzítése vagy más adatbázissal – mondjuk a személyi igazolványokban szereplő fényképek adatbázisával vagy a körözési nyilvántartással – történő összevetése már adatkezelést valósít meg. Erre vagy az érintett hozzájárulása vagy jogszabályi felhatalmazás alapján van lehetőség – figyelmeztet az ügyvéd.

Minden adatkezelés során vizsgálni kell, hogy mi annak a célja. Ez lehet például bűnüldözés, a terrorizmus elleni küzdelem. De például egy kormányellenes békés tüntetésen résztvevők azonosítása már nehezen lenne indokolható egy demokratikus társadalomban. Valószínűleg senki nem kifogásolná, ha a repülőtéren a belépésre jelentkezők képmását automatikusan összevetik az ismert terroristák vagy más okból körözés alatt álló személyek adatbázisával. De furcsa lenne, ha a hatóság naplózni kezdené a templomba járókat vagy rögzítené egy szexuális segédeszközöket forgalmazó üzletbe betérők képmását. Fontos az arányosság kérdése is, vagyis hogy az adatkezelési cél eléréséhez van-e a privátszférát kevésbé korlátozó eszköz. Ehhez szorosan kapcsolódik az adatok megőrzésének ideje is. Logikus, hogy nehezen indokolható a bűncselekményt el nem követő polgárok kamerák által rögzített közterületi mozgásának megörökítése és raktározása: a további konkrét eljáráshoz szükségtelen adatokat haladéktalanul törölni kell. - Veress Jenő

Szerző