Szemfényvesztés

Nagy utat tett meg a Fidesz az egészség üzleti természetének harcos tagadásától a beszédes hallgatásig. Orbán Viktor még három esztendeje is azt magyarázta, azért volt szükség az úgynevezett szociális népszavazásra, mert az akkori kormány "fizetőssé akarta tenni az egészségügyi ellátást". Ma, közel tíz esztendővel az utolsó érdemi egészségügyi reformkísérlet megtorpedózása után egyre többen beszélnek arról, hogy a Fidesz csak a választásokra vár, s ha győz, utána nyomban szélesre tárja a kaput a piaci szolgáltatók előtt. Lehetne ez rosszindulatú találgatás is, de a kormány tettei nem cáfolják: csak a központosításban eltökélt, hét év alatt sem lépett semmi olyat, ami orvosolhatná az egészségügy nyilvánvaló válságát. Igaz, itt is megjelent az épületekbe öntött EU-pénz, de ezen túl csak hangos szóval menedzselt néhány milliárdos gyorstapaszokat ragasztgatott a súlyosan kivérzett betegre a kormány. S a sűrű sorosozástól már szava sem jut arra, hogy mit akar kezdeni az ágazattal. Közben olyan tempóban gyengül a társadalombiztosításból finanszírozott szolgáltatás, hogy aki időben akar diagnózishoz és terápiához jutni, mind gyakrabban kényszerül magánszolgáltatót igénybe venni, ha családjának telik rá.

S van is szépen fejlődő és egyre hangosabb magánbefektetői kör, amely nem bánja, ha ilyen tempóban rohasztják le az "állami konkurenciát". Ott már reklámozniuk sem kell, ahol a halálfélelem szervezi a piacot. Sőt ez a szektor egyre gyakrabban jelentkezik be egy kis állami kedvezményért vagy járulékmegosztásért, jelezve, hogy egyre nagyobb szerepet visz a polgárok egészségügyi ellátásában. Ehhez persze fontos azt is demonstrálniuk, hogy a magánszolgáltatások igénybevétele nem egy szűk réteg kiváltsága. Ez a kormánynak is kedves előadás: a nemzeti együttműködés rendszere előbb utóbb mindenkit eljuttat a Schwarzwald Klinikára... Ehhez a minap egy konferencián még olyan adat is elhangzott, hogy míg két éve 53 százalék volt, idén már 65 százalék felett lesz a magánszolgáltatóhoz fordulók aránya, azaz a többség számára máris megfizethető a piaci egészségügy. Na, ez az igazi szemfényvesztés!

A hivatkozott kutatás egy részletesebb publikációja szerint eleve csak Budapest és vonzáskörzete lakóit kérdezték, s ott is csak a 25 és 60 közötti korosztályt, akiknek 84 százaléka volt járulékfizetőnek tekinthető. Az országos átlag kevesebb, mint ennek a fele. Közöttük a magánszolgáltatást (akár csak egy fogtömés erejéig) igénybe vevők 43 százaléka a kiemelkedően vagyonos réteghez tartozott.

Egy hasonló kutatás még világosabban mutatja, hogy messze még a Kánaán! A bankszámlával rendelkező válaszolók 54 százaléka megfizethetetlenül drágának tartja a magánegészségügyi szolgáltatásokat. Sőt, 55 százalékuk akkor sem venné ezeket igénybe, ha olcsóbbak lennének. Annak ellenére, hogy a válaszolók 48 százaléka szerint nem megfelelő az állami egészségügyi ellátás, mindössze 20 százalékuk vett igénybe a megelőző három évben valamilyen magánszolgáltatást.

Kell tovább magyarázni, hogy a magyar nem vágyik a magánegészségügybe, legfeljebb olykor csak oda menekül? S kell még találgatnunk, hogy a Fidesz miért hallgat a terveiről?

Szerző
Danó Anna
2017.10.20 08:10

Fideszes igazság

Újabb jobboldali sajtósiker: Varga Istvánnak, a Fidesz frissen összeeszkábált médiaalapítványa elnökének úgy sikerült „megvédenie” a kormányzati médiapolitikát a 24.hu interjújában, hogy az érvei közé egyetlen igaz állítást sem sikerült beemelnie. 
Varga azzal kezdi, hogy felemlíti az eredeti bűnt, amikor a megyei lapokat harminc éve úgymond átjátszották az Axel Springernek, „ami igazán nem keresztény, konzervatív értéket képvisel. Akkor eltolódott minden a baloldalra”. Ehhez képest az Axel Springer a Fidesz bajorországi testvérpártjához, a CSU-hoz áll közel – ennyit az eltolódásról. 
A fideszes képviselőből médiacézárrá lett kuratóriumi elnök következő mondása szerint a magyar médiapiacon jelenleg is balliberális túlsúly van. Naná: az összes megyei lap, az összes országos elérésű rádió és a teljes közmédia a Fideszé, ugyanúgy, mint a vezető hírportál és a legnagyobb kereskedelmi tévécsoport. A riporter rá is kérdez, hogy pontosan melyik piaci szegmensben vannak túlsúlyban a liberálisok, de erre más csak az a válasz, hogy „ne ejtsünk krokodilkönnyeket a liberális sajtóért”. 
Rendben, ne ejtsünk, hallgassuk inkább Varga urat, mint mond arra, hogy a teljes – tehát a Buci Macitól a mindmegette.hu-ig terjedő - sajtó összes reklámbevételének jóval több mint fele a fideszes médiagömböchöz folyik be. (A közéleti-politikai szegmensben kb. 80-20 az arány a narancsos pártorgánumok javára.) Erre is van persze NER-konform magyarázat: „kormánydöntés alapján a nyomtatott médiakultúra megmentése közérdek”. 
Lefordítom, hogy a szakmán kívüliek is értsék. Jó, régen sem az volt a baj a megyei lapokkal, hogy baloldaliak voltak, hanem az, hogy nem a Fidesz szerkesztette őket. Rendben, nincs balliberális médiatúlsúly, de a liberálisok amúgy sem érdemelnek szánalmat. Oké, a pénz a fideszes sajtóba csorog, de nincs mit tenni, a kormány így döntött. 
A folytatás is hasonló színvonalú. Varga István szerint nincs gond a piaci és hírmonopóliumot építő médiaalapítvánnyal, mert „a GVH megvizsgálta és rendben találta az ügyletet”. Amikor a riporter emlékezteti rá, hogy a versenyhatóság nem vizsgálhatta az összevonást, nem jön zavarba: üsse kő, nem vizsgálta, de „tudomásul vette” (nem tehetett mást, miután a kormány nemzetstratégiai érdekűvé minősítette a bulit, kivonva a GVH hatásköréből). 
„Nyugaton is markánsan elkülönül a két oldal médiája” - zárja le a vitát Varga István, ami akár igaz is lehetne, de nem az: nyugaton valójában a közpénzből fönntartott közszolgálati sajtó különül el minden egyéb, a piacról élő kiadványtól – vagyis az éles választóvonal nem a politikai oldalak között húzódik -, míg nálunk az állami MTVA-t ugyanúgy az adófizető tartja el, ahogy az alapítványi Origót meg Figyelőt.
A tanulság: vagy az van, hogy a Fidesz médiagólemének létrehozása körül minden törvényes és etikus, csak épp a legfőbb illetékes nem érti (ezért aztán elmagyarázni sem képes), vagy pedig az, hogy törvénysértő módon, adóbefizetésekből építenek pártmédiát, de még nem találták meg a megfelelő embert, aki hihetően tudna hazudni róla.
2019.01.24 09:00
Frissítve: 2019.01.24 09:02

A méltóságról

Hihetnénk, a méltóság - már csak hivatalból is - hozzátartozik bizonyos emberekhez és bizonyos intézményekhez. Szomorú megélni, hogy napjainkban már rég nincs így. És ez előkelő helyet foglal el a jelenlegi hatalom bűnei sorában. A parlament maga és képviselői egyenként, az egykor közszolgálati, ma már legfeljebb csak annak gúnyolt média, valamint az ügyészség a legújabb játék vesztesei. Mert hiába igyekszik a hatalom bizonygatni, hogy neki van igaza – mint mindig -, valamennyien méltatlan helyzetbe kerültek. Itt nincsenek győztesek.
Hogy ki a felelős ezért a helyzetért, végül is mindegy. Orbán Viktor, amiért mindent alárendel annak, hogy kezében tarthassa az országot, s ha véletlenül eljut hozzá egy lényegi kérdés, csak cinikusan válaszol? Kövér László, aki folyamatosan leckézteti képviselőtársait, ha nem úgy viselkednek, ahogy ő jónak tartaná? Áder János, akinek magas államfői hivatalából nincs szava e cirkuszhoz? 
Mindannyian egyformán tehetnek róla, hogy a közmédia kiszolgálója a hatalomnak. Az ő kedvükre hoz a Központi Nyomozó Főügyészség az uralkodó rezsimnek tetsző döntéseket. Miattuk kényszerülnek ellenzéki képviselők olyan helyzetbe, amit normális körülmények között maguk is nevetségesnek tartanának és elítélnének. Csakhogy a szent Nemzeti Együttműködés Rendszerében nincs más módjuk sem a tiltakozásra, sem arra, hogy felhívják a figyelmet a demokrácia sérüléseire. Olyan eszközöket kénytelenek igénybe venni, amilyeneket egyáltalán tudnak. Hol a parlamenti ülés méltóságát sértik, hol a magukét – mondjuk a tévé székházában -, mert nincs más lehetőségük. Persze, csendben is maradhatnának, de azzal ugyancsak a rendszert segítenék.
Most senkinek nincs jó választása. Ezt már képtelenség méltósággal megoldani. Már csak azért is, mert a propaganda ráerősít. A hatalom emberei vég nélkül harsogják az előírt, betanult szövegeket, gyilkolják a karaktereket. Nem számít nekik semmi. Meg sem próbálnak méltó módon viselkedni. 
A régi dal ma is aktuális: miért hagytuk, hogy így legyen?
2019.01.24 09:00
Frissítve: 2019.01.24 09:03