Prága a populizmus hálójában

Publikálás dátuma
2017.10.20 07:40
Fotó: AFP/Michal Cizek
A milliárdos vállalkozó, Andrej Babis pártja, az ANO a cseh voksolás esélyese, ám nem lesz könnyű kormányt alakítania. Brüsszel és Berlin is aggódik.

Csehországban nem is a pénteken és szombaton megrendezendő parlamenti választás végkimenetele a kérdés, hiszen lényegében elképzelhetetlen, hogy ne a liberális populista beállítottságúnak nevezett ANO nyerje meg, sokkal inkább az: mi lesz a voksolás után? Kormányt alakíthat-e a párt öntörvényű elnöke, Andrej Babis? S ha igen, akkor mi lesz a vele szembeni bűnvádi eljárással? Ha elítélik, folytathatja-e miniszterelnökként?

Néhány hónapja még minden olyan egyértelműnek tűnt a voksolással kapcsolatban, most azonban kételyek sora merül fel. Babis személyisége is egy hatalmas kérdőjel. Az 1954-ben, Pozsonyban született vállalkozó, aki jellegzetes szlovák akcentussal beszéli a cseh nyelvet, még számos meglepetést tartogathat. A nyugati sajtó hol Berlusconival, hol Trumppal, hol pedig az európai jobboldali radikálisokkal veti össze. Kicsit mindegyikükhöz hasonlít, mégsem nevezhetnénk egyértelműen szélsőségesnek, vagy szerencselovagnak. Nem is tekinthető az illiberális demokrácia újabb kevély kelet-európai harcosának sem. Bár bevándorlásellenes, s az euró csehországi bevezetését is elutasítja, gazdaságpolitikáját tekintve nagyon is liberális, s esze ágában sincs kilépni az Európai Unióból. Köze sincs Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt elnökének nacionalista-klerikális gondolatvilágához, de Orbán Viktorral szemben nem kíván Moszkva, vagy Ankara felé sem fordulni, ezt már csak üzleti érdekeltségei miatt sem engedhetné meg magának. Babis még csak nem is a V4-ek "páratlan" összefogásában látja Európa jövőjét. A Forbes a cseh Trumpnak nevezte, ami ellen a lehető leghevesebben tiltakozott.

A rossz szellem
Jövő januárban újabb fontos választás vár a csehekre: az ország történetében másodízben választhatják meg közvetlenül az államfőt. A voksolás esélyese Milos Zeman, aki euroszkeptikus, Moszkva-párti. Nemrégiben kész ténynek nevezte, hogy Krím orosz terület lett, kijelentése ellen élesen tiltakozott a cseh kormány.

Szinte lehetetlen meghatározni ideológiáját. Elsődlegesen ugyanis üzletember, a politikai álláspont csak másodlagos számára. Ezért talán Silvio Berlusconihoz hasonlíthatjuk, bár kirívó nőügyei egyelőre nincsenek, júliusban vette feleségül régi partnerét, a nála 20 évvel fiatalabb Monika Babisovát. Honfitársainak tetszik is, hogy a politikai irányultságot csak másodlagosnak tartja, mert így a fennálló politikai rendszer ellenfelének, az „anti establishment” emberének tűnhet fel, s így azt is elfelejtik, hogy pénzügyminiszterként – május végén történt leváltásáig – majdnem négy évig ő maga is tagja volt ennek. Még saját koalíciós partnerei sem tudják hová sorolni Babist. Pavel Belobrádek, a jelenlegi koalíció legkisebbik politikai ereje, a kereszténydemokraták elnöke azt közölte, az ANO populista párt, amelynek „nem ismerjük az irányultságát, értékrendjét”. Szerinte a következő kormány külpolitikáját nem az ANO fogja meghatározni, hanem – ha bekerülnek a kormányba – ők. Márpedig, mint mondta, a KDU-CSL egyértelműen uniópárti tömörülés.

Persze korai még a jövendő koalícióról beszélni. Brüsszel és Berlin nagyon is aggódva várja a cseh belpolitikai változásokat. Eddig ugyanis Prágát egyfajta kapocsnak tartották Nyugat-Európa és a lázadó közép-európaiak között. Ezt a híd szerepét azonban elveszítheti, amennyiben Babist miniszterelnökké választják. Az is lehet, hogy Európát is megosztottabbá teszi.

Bár az ANO éveken át a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták alkotta koalíció belső ellenzékeként viselkedett, nélkülük aligha tud stabil kormányt alakítani, még akkor sem, ha kapcsolatuk nagyon megromlott az eltelt négy évben. Teljesen elképzelhetetlen azonban, hogy Babis pártja a várhatóan a harmadik helyre befutó kommunistákkal szövetkezzen, amint az sem reális opció, hogy bevenné kormányába a jobboldali radikális Szabadság és Közvetlen Demokrácia nevű pártot. Az SPD-t irányító Tomio Okamura négy éve még a Hajnal nevű tömörülést vezette be a parlamentbe. Egy EU-, bevándorlás-, és erőteljesen cigányellenes szélsőjobboldali formációról van szó. Amennyiben Babis mégis a japán gyökerekkel rendelkező politikust venné be kormányába, az rendkívül rossz üzenet lenne Brüsszel számára.

Várhatóan bekerülnek a prágai parlamentbe a „kalózok” is, utolsó mohikánként Európában, valamint a korábban Karel Schwarzenberg külügyminiszter által fémjelzett jobboldali TOP 09, továbbá az egykor a cseh belpolitika meghatározó ereje, a jobboldali ODS.

Rejtélyes figura
Nem az a fő baj, hogy Babis tudatosan építette fel politikai karrierjét, hanem annak módjával. Minden erejével a hatalom megszerzésére koncentrál. Kezdetben csak vállalkozó volt, a 230 közép-európai vállalatot magába foglaló Agrofert holdingja mára 35 ezer embert foglalkoztat, később médiaimpériumot hozott létre, megkaparintotta a két befolyásos napilapot, a Lidové Novinyt és a Mladá fronta Dnest, ma pedig szinte megkerülhetetlen tényezővé vált hazájában, már csak amiatt is, mert vagyonát 4 milliárd dollárra becsülik. 2013-tól pénzügyminiszter lett, de az idén felmentették. Egy hangfelvétel tanúsága szerint lapjainak újságíróit politikai ellenfeleinek lejáratására használja fel.
Babis a vádak szerint a rossz emlékű cseh állambiztonsági szolgálat, az StB tagja is volt. A szlovák alkotmánybíróság el is rendelte az ügy kivizsgálását. Milos Zeman elnök szövetségese lett, a közismerten oroszbarát, bevándorlásellenes államfő mindent követ megmozgatott azért, hogy a pénzügyminiszter minél zökkenőmentesebben vehesse át az ország irányítását. Babis pártjának népszerűségét a Gólyafészek-ügy sem tépázta meg. A vádak szerint a wellnessközpontra illegálisan fordított uniós támogatásokat, ezért bűnvádi eljárást indítottak vele szemben.

Koszovó önálló utakon

Publikálás dátuma
2019.03.25 21:15

Fotó: AFP/ ANDREJ ISAKOVIC
Hétvégén békésen zajlott a szerb ellenzék belgrádi felvonulása. Az Aleksandar Vucic elnök lemondását követelő tüntetők ezúttal a NATO húsz évvel ezelőtti bombázására emlékeztek. Az észak-atlanti szövetség azután kezdte meg légicsapásait Slobodan Milosevic akkori jugoszláv elnök rezsimjével szemben, hogy a belgrádi vezetés népirtást hajtott végre a koszovói albánok ellen, tömegesen kiszorítva őket lakóhelyükről. összesen 78 napig lőtték az országot, a Human Rights Watch szerint 500 polgári személy vesztette életét, a szerb hatóságok több ezer személyről tettek említést. Még ma, két évtizeddel a bombázások után is láthatóak egyes helyeken az akkori beavatkozás nyomai. Olyan mértékű kárt okoztak a NATO gépei Szerbiának, hogy az ország szinte mindent elvesztett. Koszovóról le kellett mondania, infrastruktúrája egy része megsemmisült. Másfél évvel később Milosevic megbukott, kiadták a hágai Nemzetközi Törvényszéknek (ICTY), az intézmény scheveningeni börtönében halt meg 2006-ban infarktusban. Koszovó 2008. február 17-én függetlenné vált, s ebben óriási segítségére volt az Egyesült Államok. Pristina mindmáig Washington egyik legfontosabb szövetségese. Bár az ország gazdasága romokban hever, a világ népeinek elégedettségét vizsgáló, múlt héten közzétett felmérésben Koszovó a 46. helyet érte el, kettővel maradt csak el az egykori Jugoszlávia éllovasától, Szlovéniától. Szerbia ezen a listán a 70., Montenegró a 73., Horvátország a 75., Bosznia-Hercegovina a 78., Észak Macedónia pedig a 84. helyet foglalja el. A bolgárok még komorabbak, mindössze 97. helyen állnak, a legelégedetlenebbek pedig Albánia lakosai: a 107. helyet foglalják el. A koszovóiak víg kedélyűek ugyan, ám Pristina nemzetközi helyzete nem éppen rózsás. Bár Koszovó önállóságának kihirdetése óta már több mint tizenegy év telt el, továbbra is mintegy 80 ország nem ismerte el függetlenségét, köztük öt uniós tagállam. A helyieket dühíti, hogy még mindig csak vízummal utazhatnak a schengeni övezetbe. A pristinai vezetők azonban egyre öntudatosabban lépnek fel. Ennek azonban komoly, s a köztársaságra nézve nem éppen pozitív következményei lehetnek. Mind hűvösebbé válhat ugyanis a viszonya legfontosabb szövetségesével, az Egyesült Államokkal, továbbá az Európai Unióval, azonbelül Németországgal. A Nyugatot elsősorban az bőszíti fel, hogy Koszovó nem hajlandó normalizálni a kapcsolatait Belgráddal. A két ország között az Európai Unió égisze alatt zajló brüsszeli párbeszéd megrekedt, s ez távolról sem csak Szerbián múlik. A napokban ezért Belgrádba és Pristinába látogatott David Hale, az amerikai külügyminisztérium politikai államtitkára, hogy a két államot figyelmeztesse arra: nem lesz jó vége annak, ha egyetlen lépést sem hajlandóak tenni egymás felé. Hale látogatása azért is volt jelentős, mert Angela Merkel német kancellár két tanácsadója, Jan Hecker és Matthias Luttenberg is elkísérték őt, akik az EU aggodalmát tolmácsolták. Az Európai Uniónál már az is kiverte a biztosítékot, hogy Ramush Haradinaj koszovói kormányfő adminisztrációja néhány hónappal ezelőtt száz százalékos vámot vetett ki a szerbiai termékekre, hogy így csikarja ki Szerbia elismerését. Csakhogy ez a lépés nemcsak Brüsszelben, Washingtonban is meglehetősen negatív visszhangra talált. Hogy azonban Pristina mind nagyobb távolságot kíván tartani az Egyesült Államoktól, jelzi: Haradinajt hidegen hagyták a bírálatok. „Ez a koszovói kormány szuverén döntése volt” – hangoztatta. Koszovóban egyre többen vallják: a köztársaság nem Washington gyarmata, így jogot formálhat arra, hogy adott esetben bosszút álljon Szerbián. A védővámok bevezetésének eredeti oka az volt, hogy Belgrád megakadályozta Koszovó felvételét az Interpolba. A kormányfő úgy véli, hazájának meg kell tanulnia megvédeni magát. „Nem volt más választásunk, Szerbia mind agresszívebben lépett fel” – állította Haradinaj. Bár Donald Trump amerikai elnök levélben fejezte ki reményét arra, hogy történelmi megállapodást írhat alá a két ország vezetője Washingtonban, erre semmi esély sincs. A Pristinához való közeledést Aleksandar Vucic szerb elnök sem merné megengedni magának, hiszen az ellenzék tüntetéssorozata miatt mind nagyobb nyomás nehezedik rá. Trump egyébként azt is támogatná, hogy Koszovó és Szerbia területcserét hajtsanak végre, ez a téma azonban egyelőre lekerült az napirendről. Ez ugyanis veszélyes precedenst teremtene a Balkánon, például Észak Macedóniában, ahol jelentős albán kisebbség él. Így egyelőre marad az ellenségeskedés, remény nincs az enyhülésre.

Se bizonyíték, se felmentés, csak értelmezési viták

Publikálás dátuma
2019.03.25 21:03
Donald Trump amerikai elnök átöleli az amerikai zászlót felszólalása előtt a 46. Konzervatív Politikai Akció Konferencián (CPAC)
Fotó: AFP/ NICHOLAS KAMM
Nem mutatható ki a Trump-kampánycsapat és az oroszok összejátszása, de hogy az elnök akadályozta-e az igazságszolgáltatást, nem egyértelmű.
Az amerikai fővárosban vasárnap este óta egy jelentésről szóló jelentésről dúl a vita. Az ellenzéki demokraták nem elégednek meg azzal, hogy az igazságügyi tárca vezetője – egy töprengéssel és mérlegeléssel töltött hétvége legvégén - csupán négy oldalas összefoglalóban adott tájékoztatást az elnök és emberei ellen 22 hónapon át folytatott nyomozás megállapításairól. Meg akarják ismeri az egész dosszié tartalmát. Robert Mueller különleges ügyész a pénteki hivatali idő végeztével juttatta el William Barr igazságügyi miniszterhez azt a terjedelmes dokumentumot, amelyben összegzi a vizsgálat eredményeit és az azokból általa levont következtetéseket. Mueller megbízatása annak tisztázására irányult, hogy a republikánus elnökjelölt kampánystábja 2016-ban összejátszott-e az elnökválasztás kimenetelét befolyásolni igyekvő Moszkvával, illetve hogy az elnökké választott Donald Trump akadályozta-e az igazságszolgáltatást. Az első kérdést illetően Barr ismertetése szerint arra jutott a különleges ügyész, hogy az oroszok ugyan igazolhatóan kísérletet tettek - megtévesztő hírek terjesztésével, valamint számítógépes rendszerekbe történt illegális behatolással is - az elnökválasztás befolyásolására, és Hillary Clinton demokrata párti jelölttel szemben a republikánus színekben küzdő Donald Trump győzelmét igyekeztek elősegíteni, arra nézve nincs bizonyíték, hogy Trump kampánycsapata összeesküdött volna vagy összehangolta volna a saját tevékenységét Oroszországgal.  Más a konklúzió az igazságszolgáltatás menetének obstruálása kérdésében. Miként Barr összegzi Mueller jelentésének erre vonatkozó részét, a különleges ügyész mind az igenlő, mind a nemleges válasz mellett talált bizonyítékokat. A Mueller-jelentés eszerint „nem jut arra a következtetésre, hogy az elnök bűncselekményt követett el, de nem is menti fel ez alól”. William Barr, akit Trump tavaly decemberben jelölt a miniszteri posztra, és az elnök bizalmi emberének számít, miniszterhelyettesként egyelőre azt a Rod Rosensteint tudhatja maga mellett, aki még a korábbi adminisztráció kinevezettje, és aki 2017 májusában a különleges ügyészi megbízást adta Robert Muellernek, mégpedig annak nyomán, hogy a republikánus kampánystáb homályos orosz kapcsolatainak ügyében a nyomozást eredetileg elindító James Comey FBI-igazgatót Trump menesztette. Rosenstein tehát a legkevésbé sem vádolható Trump melletti elfogultsággal – hírlik is, hogy kifelé áll a szekere rúdja. Egyelőre azonban hivatalban van, és William Barr most a négy oldalas összefoglalóban azt írja, hogy ő és Rosenstein közösen arra a következtetésre jutottak: Muellernek azon érvei, amelyek amellett szólnak, hogy az elnök igenis elkövette az igazságszolgáltatás akadályozásának a bűncselekményét – ha mással nem, például Comey kirúgásával -, nem elég meggyőzőek ahhoz, hogy azokat a bíróság bizonyítékként elfogadná.  A demokraták most azt hangoztatják, hogy ők nem Barr értelmezésében, hanem a saját szemükkel, eredetiben szeretnék látni, mivel gondolta alátámaszthatónak Mueller az elnök felróhatóságát. Comey eltávolítása mellett ilyen elemként szóba jöhet például, hogy Trump, mielőtt megvonta volna a bizalmát az FBI-igazgatótól, arra próbálta rávenni őt, hogy szüntesse be a nyomozást Michael Flynn volt nemzetbiztonsági tanácsadó ellen. De ledorongolta Trump a korábbi igazságügyi minisztert, Jeff Sessionst is. Ugyancsak obstrukciógyanús magatartás volt, amikor Trump hiányosan számolt be legidősebb fiának egy orosz jogásszal létrejött találkozójáról. A különleges ügyész hivatala a nyomozás során 2800 idézést bocsátott ki, közel ötszáz alkalommal kapott házkutatási engedélyt, és nagyjából ugyanennyi tanút hallgatott meg. Magát Trumpot személyesen nem kérdezte ki Mueller, csupán néhány kérdést tett fel neki írásban, és azokra az elnök ugyancsak írásban válaszolt.  A Barr-tájékoztatás vasárnap esti közzététele nyomán Donald Trump, aki mindig is tagadta az oroszokkal való összejátszás gyanúját, és boszorkányüldözésnek minősítette Mueller vizsgálódását, örömujjongásban tört ki, és hozzátette: szégyennek tartja az országra nézve, hogy elnökként ilyesmiken kellett keresztülmennie. 
Témák
USA